Vasárnap délelőttönként a matinéműsor keretében néztük Móka Mikit, Furfangos Frigyest és Hakapeszi Makit. A legjobb barátainkat.
A konyhában már készült a pörkölt ebédre, majd egyszer csak ott volt a kistányéron a világ legfinomabb étele: a pörköltszaftos kenyér, puhán, omlósan. És közben Móka Miki mondta a magáét, s mi azt gondoltuk: játék, csupán izgalmas játék ez az élet! Móka Miki vidámnak tűnt. Honnan is tudhattuk volna, mi, gyerekek, hogy a lelkében mély sebet cipel, hogy a várva várt gyermeke, Domi, csupán néhány órát élhetett. Móka Miki, vagyis Levente Péter, a mi legjobb barátunk nem mutatta a fájdalmát, sem akkor, sem később. Élt, dolgozott tovább. És mi, akik néztük őt az imádott Zsebtévében, arról sem tudhattunk, hogy az édesapját 1957 tavaszán letartóztatták, és ellenforradalmárnak titulálták.
Fotó: Arcanum/Tükör
Móka Miki szórakoztatott, de közben Levente Péter gyászolt, és belül, legbelül biztosan sírt is. Mert próbára tette őt az élet. Az ő gyerekkora nem csak a nevetésről szólt. Hiába szeretett a budapesti képzőművészeti gimnáziumba járni, hiába volt meg benne a művészi véna, egyik nap jött az értesítés, hogy nem tanulhat ott tovább. Nem tanulhat, mert az apja hazaáruló… Persze nem az volt. És nem ez volt az egyetlen csalódása. Szekszárdon járt gimnáziumba, és akkoriban határozta el, hogy majd felnőttként szórakoztat, nevettet, és jókedvre derít. El is ment felvételizni a színművészetire. Nem vették fel. A sikertelen felvételi után egy rendező utána rohant, megfogta a vállát, a szemébe nézett, és a következőt mondta neki: „Tudja fiam, maga lehetett volna bármennyire ügyes és tehetséges, ilyen káderlappal, ilyen szülői háttérrel egyszerűen nem vehettük fel!” Azt is mondta, hogy azért ne engedje el az álmait, mert tehetséges. Menjen el valamelyik budapesti színházhoz, akár segédmunkásnak és vállaljon statisztaszerepeket.
Így történt. Az ifjú Levente Péter megfogadta a tanácsot és soha nem engedte el az álmait. Végigsírta az utat Szekszárdig, ahol a családjával élt. Aztán nem sokkal később vett egy Esti Hírlapot és abban az édesanyja felfedezett egy apróhirdetést. Ez állt benne: az Állami Bábszínház színházi segédmunkásokat keres. Jelentkezett, aztán a bábszínház színészképző stúdiójában tanult 1961 és 1965 között. Ott kapott diplomát, ott gondolhatta először, hogy valóban az álmai útján jár. 1969-től kezdve számtalan vándorszínházi előadáson szerepelt. Járta az országot, fellépett városokban, falvakban, nagy és kis közönség előtt, emellett a bábszínház előadásain szórakoztatta ifjú közönségét. Sőt, az Operettszínházban játszott a Hegedűs a háztetőn című darabban. Évtizedekkel később így emlékezett vissza rá: „Az egész darabban egyetlen mondatom volt, ami azóta szállóigévé vált: „Ez bűűűűűn!” A jegyszedőnők, a zenekar, az önkéntes tűzoltók minden este fogadásokat kötöttek, hogy Levente Péter milyen hangsúllyal mondja aznap este ezt a két szót. De ő mindig pontosan ugyanúgy mondta…
Közben eljött az életében a Zsebtévé is. 1965-ben lett Móka Miki. Egy ország Móka Mikije. Sokat, nagyon sokat foglalkoztatták akkoriban, és bírta a tempót. Játszott az Operettszínházban, Móka Mikiként folyamatosan képernyőn volt a Magyar Televízióban, a Mikroszkóp Színpadon is szerepelhetett, sőt, a Magyar Rádió, Ki kopog? című sorozatának főszereplőjeként, rendezőjeként is hallhattuk. Játszott és tanított, hiszen népszerű előadásokat tartott Viselkedéskultúra címmel, és a hitről is beszélt később, hittanárként az Evangélikus Hittudományi Egyetemen.
1968 óta él harmonikus kapcsolatban és házasságban Döbrentey Ildikóval, aki egy gyönyörű kislánnyal, Dórával ajándékozta meg. A kisfia, Domi csak néhány órát élhetett, a család másik fiú gyermeke, Marci pedig csupán fél évet kapott a sorstól. Tragédiák, fájdalmak, sebek. Levente Péter mégis minden fájdalmon úrrá lett a hit erejével. Tanított, nevettetett. Idősebb korában egy kis faluban, Héregen találták meg a harmóniát, a csendet és nyugalmat. „A héregi porta előtt hatalmas, hatvanéves hársfa lombja olyan, akár egy gótikus templom kupolája. Pad van alatta és bizony olyan szülők zarándokhelye, akik hozzánk hasonlóan elveszítetté kisbabáikat…” – utalt egy korábbi nyilatkozatában arra, hogy megpróbál segíteni másokon a feldolgozhatatlan elfogadásában.
Levente Péter, a legjobb barátunk, a mi Móka Mikink, ma 80 esztendős. Ma is tanít, ma is nevettet. Reméljük, még nagyon sokáig teheti! Boldog születésnapot!
