Egy szekéren pihent a húsz kilónál is nehezebb fényképezőgépe és az 1870-es évektől dokumentálta Budapest minden rezdülését. Klösz Györgyöt ma már Budapest legendás fotósaként tisztelhetjük. Napra pontosan 110 éve hunyt el.
1844-ben született Németországban, Darmstadtban, egy evangélikus családban, Georg Klöss néven. Gyógyszerészeti és fényképészeti tanulmányokat is folytatott, majd Bécsbe költözött. Onnan jött Pestre 22 éves korában, hogy aztán megnyissa a Hatvani utcában a később híressé vált fényképészetét. Nyelvi problémái nem akadtak, hiszen akkoriban a német hivatalos nyelv volt Magyarországon, ám idővel magyarul is megtanult. 1870-ben vette feleségül a kőbányai állomásfőnök leányát, Zeller Karolinát és három gyermekük született, Pál, Károly és Jolán. A fényképezés újdonságnak számított, Klösz pedig remek üzleti érzékkel megáldott emberként sorra készítette a különleges dokumentációit. Addig a fényképészek csak a műtermükben dolgoztak, ő volt az elsők egyike, aki a szabadban fotografált (a másik Divald Károly). Mindez persze nem volt egyszerű művelet. Egy szekéren vitte a húsz kilónál is nehezebb fényképezőgépét, a képeket pedig a lovasszekéren kialakított alkalmi sötétkamrában alkották meg. Nem véletlen, hogy két-három segédet is vitt magával a munkára.
Fotó: Fortepan/ Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei
1878-ban a Nemzeti Múzeum gyűjteményének legérdekesebb 300 darabját fotózta le, a képeket pedig sokszorosítva árulta a Ferenciek terén található üzletében. 1883-ban írták meg a lapok, hogy a Hatvani utcai Klösz-műteremben már eredeti toll és krétarajzok, fénynyomatok, kőnyomatok és rézmetszetek is kaphatók. Alkalmanként Klösz György is festett, ám kevés alkotása maradt fent. Az 1885-ös országos kiállítást is végig fotografálta, a képekből pedig egy díszes albumot adott ki.
Mindenhol feltűnt. Évtizedeken át fényképezte a fejlődő Budapestet, de protokoll-rendezvényeken is dolgozott, s neki köszönhetjük, hogy Kossuth Lajos 1894-ben tartott budapesti temetéséről hátra maradtak fotográfiák. A fénykép, mint újdonság lenyűgözte az embereket, nem véletlen, hogy Klösz György nem csak hírességekről, civilekről is készített portrékat, de ott volt a kisföldalatti építkezésénél és megörökítette a masinájával a föld alatti vasút elkészültét. Klösz György egy lapot is kiadott, nevezetesen a Budapesti Látogatók Lapját. Tematikus képes számokat készített, 1890-ben például a Nagyváraddal foglalkozó különszámot.
Fotó: Fortepan
Egyre jobban ment az üzlet, 1892-ben például már hirdetés útján keresett egy „szolid, művelt kisasszonyt”, aki szalonhölgyként fogadja a vendégeket a műterménél. A vállalkozása sikert hozott, olyannyira, hogy villát és nyaralót vett a Svábhegyen, majd a Városliget fasor 49. szám alatt pompás házat építetett, elegáns műteremmel és nyomdával, de a szomszédos, hatalmas bérház is az övé volt, amelynek lakásait kiadta. Hatalmas vagyonra tett szert, mivel a fotózás hajnalán az elsők között felmérte a benne rejlő lehetőségeket. És nem csak felmérte, hanem alázatos munkával tett is azért, hogy megtalálják a lehetőségek. Klösz boldog, kiegyensúlyozott életet élt és mindent megtett azért is, hogy a gyerekeinek örökséget tudjon adni. 1906-ban aztán a fiát, Pált is bevette az üzletbe. Évek óta készült rá, hogy átadja a stafétabotot, a legjobb külföldi műhelyekben taníttatta a fiát. Ettől kezdve a fia lett a tulajdonos, a céget pedig átkeresztelték Klösz György és Fiára.
1913 júliusában aztán bekövetkezett, amitől tartott a családja, Klösz György hosszas betegeskedés után 68 éves korában örökre elaludt. Napra pontosan 110 évvel ezelőtt. Az újságok csak a hivatalos gyászhírt hozták le, nagy méltatást nem kapott a korszakos fényképész. A Fiumei úti sírkertben temették el. A sírjánál ott volt az özvegye és a három gyereke és az unokája, a kis Ida is. Klösz György az utolsó békés esztendő nyarán távozott az élők sorából. Aztán jött az I. világháború, a Tanácsköztársaság, majd a II. világháború és az azt követő államosítás, amikor is a Klösz és Fia megszűnt létezni. Akkor már a dédunokája dolgozott a cégnél és 1946-ban már látszott, nem lesz menekvés, hiszen az egyik lap már ekkor azt firtatta, miért létezhet még a cég, hiszen: „Mikor szerezte jelentős vagyonát? Kétségtelen, hogy a Horthy-rezsim, azaz a fasiszta uralom idején!”
Fotó: Fiumei úti sírkert
Ahogy lenni szokott, Klösz Györgyöt csak a halála után hosszú évtizedekkel fedezték föl maguknak az emberek, a hatvanas évektől jelentek meg az első írások arról, micsoda jószolgálatot tett a fényképeivel Budapest fotósaként. Habár fotóművészként is jegyzi a történelem, a fényképészet hőskorában még a dokumentálás állt a középpontban, nem a művészi jelleg. A halálakor nem születtek nekrológok, ma már Budapest első fotósaként jegyzik, s az őt megillető helyre került.
Nyugodjon békében!
