Még számtalan magyar filmben lehetett volna főszereplő, ha 1966-ban nem dönt úgy a férjével, hogy disszidálnak. Pedig a közönség imádta, az egyik legszebb színésznőnek tartották, ám Krencsey Marianne menni akart.
Utólag azt nyilatkozta, nem volt más lehetősége, mert be akarták szervezni és megfenyegették, ha nem jelent az állambiztonságnak, akkor vége a karrierjének. Így is vége lett. Eredendően nem színésznőnek készült, különösebben nem is érdekelte, annál inkább a rendezés. Aztán Makk Károly – aki ugyebár később a férje lett – kérte fel, hogy legyen a Liliomfi női főszereplője. Hihetetlen ismertségre tett szert, habár a legsötétebb Rákosi-rendszert élte az ország, Krencsey-re igazi sztárként tekintettek az emberek.
Minden újság róla írt, az utcán állandóan megismerték és nehezen szabadult a rajongók gyűrűjéből. Rendezőnek készült, ehhez képest a Liliomfi után elhalmozták az újabb filmszerepekkel és a színházakban is sűrűn fellépett. Ekkor úgy tűnt, a karrierje felfelé ível, hosszú ideig ő lesz az első számú magyar színésznő, olyan jelenség, mint Karády Katalin volt a harmincas-negyvenes években. A csinos színésznő 35 éves korára már túl volt két házasságon. Először a színész Sarlós Gáborhoz ment hozzá, majd Makk Károlyba szeretett bele. Össze is házasodtak, ám három év alatt kiderült, nem egymáshoz valók. Krencsey utóbb azt mesélte, mikor Makk Károly felesége volt, megpróbálta beszervezni az állambiztonság. „Arra kértek, hogy írjak jelentéseket a férjemről, de nem voltam hajlandó rá. A nyugalmamért azonban nagy árat kellett fizetnem.”
Mindig is állította, a rendszer szép lassan megfojtotta. Partvonalra került, mert folyamatosan nemet mondott, nem lett besúgó és arra sem volt hajlandó, hogy hajbókoljon az elvtársaknak. Makk Károlytól elvált és utána ismerte meg a nőgyógyász Nemes Gyulát, mellette viszont élete végéig kitartott. A Liliomfi Mariskája a férjével együtt elhagyta az országot 1966-ban. Úgy érezte, menniük kellett, mivel útlevelet is csak úgy kaptak nagy nehezen, hogy cserébe majd kérnek tőlük egy kis szívességet. Ezzel kapcsolatban a következőket mondta már idős korában: „Minden besúgó kis szívességekkel kezdi, az első megalkuvás után nincs megállás, aki a megalkuvást választja bármilyen kis mértékben is, az a rendszer részévé válik.”
Londonba mentek, ám nem akarták befogadni őket, így onnan Izlandra utaztak, majd nem sokkal később az Egyesült Államokba. Krencsey a disszidálás után sokáig semmit sem tudott arról, hogy távollétében a férjével együtt börtönbüntetésre ítélték, valamint teljes vagyonelkobzásra. A súlyos ítéletet 1968-ban hozták, majd öt évvel később elévültnek nyilvánították (a pártházban is tudták, úgysem jön haza). Az édesanyjával a hetvenes években találkozni tudott egyszer Bécsben (nagy titokban), de hazajönni csak 1986-ban mert, akkor is csak azért, mert az édesanyja súlyos beteg lett.
Fotó: Fortepan/Inkey Tibor
Amerika – bár még fiatalon került ki – számára nem hozott kiugrást. Egy gyermekük született, 1967-ben Nemes Vince. A tengerentúlon előbb egy bankban dolgozott adminisztrátorként, majd a férje orvosi rendelőjének titkárnője lett. Nem derogált számára, hiszen ekkor már úgy érezte, a család sokkal fontosabb, mint a karrier. Már eszébe sem jutott, hogy a tengerentúlon is megpróbálkozzon a színészettel, pedig a kvalitásai alapján ott is szép sikereket érhetett volna el. „Amerikában végleg felhagytam a színészkedéssel. Főállású anya lettem, majd a fiam révén nagymama. Pedig megfogadtam még fiatalon, hogy mindent vállalok, csak irodai alkalmazott nem leszek.
A tehetséges színésznő végül 2016-ban, 84 éves korában halt meg New Yorkban. A végakaratának megfelelően a hamvait Budapesten helyezték örök nyugalomra. Nyugodj békében, Krencsey Marianne!
