A SZÁZADELŐS GASZTROBLOGGER: MAGYAR ELEK KALANDOS ÉLETTÖRTÉNETE

Irodalmi szintre emelte a gasztronómiai újságírást, nem véletlen, hogy Babits Mihály is rajongott Magyar Elek Inyesmester álnéven megjelent írásaiért.

A Magyarország című lap szerkesztőjeként dolgozó századelős gasztroblogger 53 évesen kezdet receptekkel foglalkozni, ám a korábbi élete is kalandosan alakult. Magyar Elek 1875-ben született Budapesten. Az édesapja távíró főtiszt volt a postánál, s ragaszkodott hozzá, hogy a fiai is rendes állába kerüljön. Így a piarista gimnázium elvégzése után jogot tanult. Talán az édesapja korai halála is hozzájárult, hogy Magyar Elek végül nem jogászként kezdett dolgozni, hanem egészen fiatalon a Telefonhírmondó bemondója lett. Puskás Tivadar találmánya szenzációszámba ment akkoriban, csak Beszélő újságnak hívta a közvélemény az előfizetéses szolgáltatást. Óránként többször is híreket mondtak, egy időben leginkább Magyar Elek, aki aztán 1901-től a Magyarország című lap munkatársa lett.

Kezdetben a sportrovatot vezette, később már írt mindent, ám az ételekről sokáig semmit. Mozgalmas életet élt tollforgatóként és már ekkor tudta, jól döntött, amikor a jogi pálya helyett az újságírást választotta. 1904-ben aztán nem Magyar Elek írt, hanem róla írtak, ugyanis párbajra hívta az őt becsmérlő Appl Ferencet, a rövid életű Favorit nevű sportlap szerkesztőjét, aki írásban megsértette. A párbajra a Fodor-féle vívóteremben került sor, karddal és a szabályok szerint első vérig. Nos, Appl járt rosszabbul, de ő is felépült, egy évvel később viszont a bíróság a párbaj miatt öt nap elzárásra ítélte Magyar Eleket.

A zsurnaliszta aztán 1908-ban, 33 éves korában vezette oltár elé Kürthy Bertát, akitől egy gyermeke született, Bálint. Kürthy amúgy a neves politikus, Szemere Bertalan unokája volt (Bálint gyermeke pedig nem más lett, mint Magyar Bálint, a rendszerváltás utáni közismert politikus). A pár boldogsága sajnos nem tartott sokáig, 1915-ben ugyanis hosszas betegeskedés után, csupán 30 éves korában a család Attila utcai lakásában örökre elaludt Kürthy Berta. Magyar Elek a munkába temetkezett, a Magyarország felelős szerkesztője lett, majd két évvel később ismét megházasodott. A Magyarország szerkesztőként találkozott egy csupán 18 éves fiúval, akin már akkor látszódott, hogy különleges talentum. Márai Sándornak hívták. Márai évtizedekkel később így emlékezett Magyar Elekre: „Magyar Elek, ha éjszakáztam, vagy nem végeztem pontosan feladataimat, annyi szeretettel szidott le, hogy önkénytelenül is vigyázz-ba álltam előtte.”

Magyar a Pesti élet nagy ismerőjeként és a régmúlt idők szerelmeseként írt könyvet 1918-ban Pesti Históriák címmel, aztán 1928-ban nem a Magyarországban, hanem a Pesti Naplóban indult el a „Fejezetek az inyesmesterség köréből” nevű rovata, amely óriási sikert aratott. Nem csupán recepteket írt vagy tanácsokat adott, hanem irodalmi igényességgel ecsetelte az ételek összetevőinek történetét. A húslevesről például így: „Főzzük tyúkból vagy kakasból, sose mondjuk le, valahányszor alkalmunk nyílik megtölteni mély tányérunkat aranyló levével, omlós, fehér húsával, és a sok egyéb jóval, ami benne főtt.”

Habár 53 évesen kezdett recepteket írni, s ekkor fordult a gasztronómia felé, hamar kiderült, az emberek rajonganak a stílusosan megírt Magyar Elek-féle receptekért. Nem túlzás azt írni, egyik napról a másikra híres ember lett, pedig ekkor már évtizedeken keresztül dolgozott újságíróként. Magyar Elek irodalmi szinten írt az ételekről, mindez a híres írót, Babits Mihályt is megérintette. A Nyugat folyóiratban dicsérte meg Magyar Eleket miután megjelent az Inyesmester szakácskönyve. Így írt Babits: „Nagy kiadóink ritkán bocsátanak piacra oly igaz és irodalmi művet, mint ez a szakácskönyv.” Miután a Pesti Naplót a II. világháború előtt betiltották, Magyar Elek számára is befejeződött a gasztronómiai utazás. A világégés kezdetén azt gondolta, talán soha többé nem lesz olyan újság, amelyben saját rovata van, már annak is örült, hogy élve megúszta a borzalmakat.

Szerencsére csak időlegesen maradt újság nélkül, a világégés után ugyanis a Képes Figyelőben élesztette újra a rovatát, amelyben persze nosztalgiázott is. Így például arról az idős néniről is írt, aki az Eskü téren árult különlegességeket a századelőn. Jókora kosárban békacombot, a másikban egymás hátán mászkáló, barna éticsigát, egy üvegben pedig csíkhalakat. A legtöbb nézelődő undorral fordult el tőle, de ő már akkor érezte, az idős néni meghaladja a korát, olyan ínyencségeket árul, amelyekből különleges ételkölteményeket lehet varázsolni.

Magyar Elekre ismét felfigyeltek, sokan csak miatta vették a Képes Figyelőt, s ekkor úgy tűnt, akár újabb könyvekkel is jelentkezhet a főzés nagymestere. A sors azonban közbeszólt…Magyar Elek 71 éves korában, 1947. május 22-én hunyt el és azóta is a Fiumei úti sírkertben nyugszik. A temetésén sokan voltak, s mindenki egyetértett, hogy Magyar Elek megelőzte a korát a különleges munkásságával. A könyveit a halála után többször is kiadták, az Inyesmester név ma sem idegen a receptek kedvelőinek körében. Ha tudná, biztosan boldog lenne, hiszen rajongott a finoman elkészített ételekért és idővel nem csak tökéletesen írt a finomságokról, hanem főzni is mesterien megtanult, ráadásul boldog volt, ha az ő receptjeit használták fel hétvégenként a háziasszonyok.

Nyugodj békében, Magyar Elek!