Ő építette a Szépművészeti Múzeumot, a Műegyetem épületét, a Szabadság tér és a Margit rakpart legtöbb palotáját. Sikeres és gazdag építőmester volt, ehhez képest 1906 novemberében mindenki megdöbbenésére Majorossy Géza megölte magát.
Az emberek a fejüket csóválták a hír hallatán, hiszen nagy karriert futott be, előkelő lakást tartott fent cselédekkel az Alkotmány utca 23. szám alatt és volt egy csodás nyaralója is a Svábhegyen, ahol sokat időzött. Nem mellékes az sem, hogy imádta a feleségét és a négy gyermekét, a három fiút és a lányát. Minden tökéletesnek látszott, ehhez képest Majorossy Géza eldobta magától az életet.
Fotó: Fortepan/Ebner
A végzetes napon, 1906. november 8-án szokásos időben kelt, majd egy üzlettársával találkozott a Förster vendéglőben. Innen a Szabadság kávéházba vezetett az útja, ahol a szemtanúk szerint egy magas, barna hajú férfival beszélgetett kedélyesen, majd hazament ebédelni. A családi ebéden ott volt a felesége és a négy gyerek is. Két fogás között aztán a legkisebb fiához, a 14 éves Bélához fordult, aki orvosnak készült. „Mutasd meg kérlek, hol van az ember szíve pontosan?” – mondta mosolyogva, viccelődő hangon, a fiú pedig megmutatta.
Ebéd után megkérte a jogtanácsosát, hogy állítsa össze a vagyona listáját, de még azt is, van e tartozása valaki felé. Az ügyvéd nem értette az okát, de házhoz jött és megtette. A szemtanúk szerint az ügyvéd délután négy órakor távozott Majorossy Géza dolgozószobájából, az építőmester pedig ekkor megkérte az egyik szobalányt, hogy hosszan lepihen, ne zavarják kopogással. Nem sokkal később a felesége mégis benyitott, mivel sétakocsikázásra indult a lányukkal, Mariskával. A férjét is hívta, ám ő udvariasan visszautasította a lehetőséget, majd magára maradt a szobában. Soha többé nem látták élve.
Fotó: Google/Street View
A három fia mindeközben egy szomszédos szobában időzött. A 18 éves Géza levelet írt, a két öccse, a 16 éves Gyula és a már említett Béla pedig rajzolgatott. Aztán egyszer csak egy durranást hallottak. A legnagyobb fiú kiszólt a cselédnek, nézze meg, nem e egy villanykörte adta meg magát a folyóson. Mindet rendben találta. Majd nem sokkal később megcsörrent a telefon, s Majorossy Gézát keresték. A cseléd a fiúk unszolására belépett a sötét dolgozószobába, ahol aztán felfedezte a pamlagon a halott építőmestert, aki mellett ott hevert egy pisztoly is. Azonnal orvost hívtak, ám Majorossy Géza ekkor már halott volt. Szíven lőtte magát. A lehető legpontosabban. Ekkor már mindenki tudta, miért kérdezte az ebédnél az egyik gyermekétől, hogy hol van az ember szíve pontosan.
Pillanatok alatt elterjedt a városban a híres ember halála, újságírók és nézelődők jelentek meg az Alkotmány utcai ház bejáratánál. Mint kiderült, az íróasztalon egy cetlit találtak, amelyre azt írta, a hatezer korona van a szekrényben, azt a felesége a kiadásokra fordíthatja. Három búcsúlevelet is hagyott, egyet annak a munkatársának, akivel reggel a Frölich-féle étteremben találkozott, egyet annak a banknak a vezetőjének, ahol a vagyonát tartotta, egyet pedig a feleségének. Mindhárom levélben ugyanazzal magyarázta a megdöbbentő tettét. A feleségének írt levél a következőkkel zárult: „Féltem a megőrüléstől és azért lettem öngyilkossá. Bocsássatok meg!”
Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/BRFK helyszínelési fényképei/illusztráció
A lapok persze másnap azt taglalták, meglehet, hogy anyagi gondjai voltak Majorossy Gézának, ám hamar kiderült, igaz, hogy a Szépművészeti Múzeum építésén 60 ezer koronát bukott, s az is megviselte, hogy egyre többször sztrájkoltak az építkezésein dolgozó munkások, ám a banki kimutatások szerint dúsgazdag ember volt. Hogy akkor miért? Hiszen mindene megvolt? Boldog család, karrier, pénz, és mégis… Senki sem értette. Pillanatnyi elmezavarról beszéltek, volt, aki pedig állította, csak pihennie kellett volna egy kicsit, mert a számtalan, ma már ikonikus épület építkezése idegileg megviselte. Megviselte, de az öngyilkosság tragikusan túlzó válasz volt a pillanatnyi gondokra.
Majorossy Gézát a Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra, a végső búcsún a felesége és a gyermekei mögött rengeteg lehajtott fejű, kisírt szemű ember haladt, hiszen becsületes, szorgos emberként ismerték. A munkásaitól kezdve bárókig és grófokig, sokan ott mentek a néma menetben a sírhely felé. Ha a Szépművészeti Múzeumnál járnak, vagy Lágymányoson a Műegyetem épületénél, netán a Szabadság tér hatalmas palotái mellett sétálnak el, gondoljanak egy pillanatra a tragikus végű építőmesterre.
Nyugodj békében, Majorossy Géza!
