Erzsébet királyné szerette Petőfi verseit, még akkor is, mikor megismerte a forradalom alatt írt, Habsburg-ellenes költeményeit. Pedig egy ideig titkolni próbálták előtte…
Erzsébet királyné a korabeli lapok szerint a schönbrunni kastély parkjában hallotta először Petőfi Sándor egyik versét. Pontosabban az őrség egyik tagja – aki Kecskemétről származott – szavalt el társainak a szabadságharc eltűnt költőjének alkotását. Egyből arról tudakolózott, hogy kinek a verséről van szó, s végül Rónay Jácint, Rudolf trónörökös magyar nevelője, tanítója adta meg a választ. A királyné ekkor megérte Rónay-t, hogy szerezzen be egy verseskötetet Petőfitől, ám ő elbizonytalanodott, majd finoman jelezte a királynénak, hogy az udvari körökben nem szokták Petőfit kedvelni, mert a levert magyar szabadságharc egyik emblematikus alakja volt. Erre Sisi csak ennyit válaszolt: „Ha a versek jók, csak szerezze meg!”
Forrás: Wikipedia
Rónay Jácint nem mellékesen a levert forradalom után hosszú ideig kényszerű emigrációban élt, felségsértésért körözték és csak az 1867-es kiegyezés környékén térhetett haza. Sokáig tépelődött, hogyan oldja meg, hogy ne kerüljenek Sisi kezébe a Habsburg házat gyalázó Petőfi-sorok. Végül a neves természettudós arra jutott, hogy egy külön díszpéldányt nyomtatott Petőfi verseiből, a forradalmi hevülettel átitatott költeményeit viszont kihagyta belőle. Erzsébet királynénak viszont annyira tetszettek Petőfi versei, hogy a magyar felolvasónőjét, Ferenczy Idát megkérte, hogy szerezze be Petőfi összes költeményét tartalmazó kötetet. Minderről Rónay a királynétól értesült, aki azt mondta: „Sajnáltam volna, ha csak a csonka Petőfit ismertem volna meg.”
Petőfi Sándorral kapcsolatban időről időre felmerül, hogy 1848. március 15-én elszavalta e a Nemzeti Dalt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, vagy sem. Később ugyanis több festményen is így örökítették meg a költőt, ám a forradalom kitörése után megjelent lapok nem tettek említést erről a mozzanatról. A Vasárnapi Újság még a 1898-ban bekövetkezett halála előtt megszólaltatta Kovács Pétert, aki több mint 40 évig volt portás a Nemzeti Múzeumnál. Az idős férfi azt állította, ő bizony látta, hallotta szavalni a múzeumnál Petőfit 1848. március 15-én: „Első Vasvári volt, ki fölment és szónokolni kezdett, mégpedig oly hévvel, hogy keze csuklóján az erek mind kiduzzadtak. Utána Petőfi lépett ki erre a lépcsőszárnyra (az északi oldalon találhatóra mutatott) s onnan szavalta a versét.”
Forrás: Wikipedia
Így emlékezett a költőre a múzeum idős portása, aki szintén olvasta azokat a cikkeket, amelyek időről időre arról tudósítottak, hol tűnt fel Petőfi… A fő teóriagyártók egyike maga Jókai Mór volt, aki többször is értekezett arról, hogy szerinte Petőfi nem halt meg Segesvárnál. A kedélyeket általában a költő testvére, Petőfi István hűtötte le, aki rendszeresen helyreigazítást kért a lapoktól, ha neki nem tetsző jelent meg az újságokban. Egy alkalommal Jókai például egy gyűrűről írt, amelyet megtaláltak a segesvári kukoricásban, s rajta a P. S. monogram szerepelt, ami alapján nem kétséges, Petőfi gyűrűjéről van szó. Petőfi István aztán szót kért és jelezte, a P. S. monogramos gyűrű nála van, tehát a kukoricásban talált semmiképpen sem lehetett a testvéréé.
Azt is kevesen gondolták volna, hogy Petőfi Sándor 1882-ben rendezett szoboravatásáról dicsérő szavakat mond Ferenc József osztrák császár és magyar király. Pedig így történt. Személyesen mondta el ugyanis a véleményét Jókai Mórnak, aki a szobor leleplezésekor beszédet tartott. „Nagyon szép volt” – fogalmazott Ferenc József Jókainak. Az utóbbinak amúgy is kijutott a jóból, hiszen Erzsébet királyné Petőfi mellett Jókai írásait is kedvelte. Még 1868-ban a Budavári Palotában találkoztak először személyesen, ahol miután Jókait bemutatták, Sisi a következőt mondta: „Régen óhajtottam önt személyesen megismerni. Műveit régóta ismerem, azok között legszebbnek tartom Kárpáthy Zoltánt.”
Forrás: Wikipedia
Jókai a császárral és Rudolf trónörökössel is kiváló viszont ápolt. A tragikus sorsú trónörökös (1889-ben gyanús körülmények között vesztette életét a kastélyában, ám öngyilkosságként könyvelték el a drámát) folyékonyan olvasott magyarul és a Tanulók közlönyének előfizetője volt fiatalon. Ő speciel Arany János költészetét tartotta nagyra, de természetesen Petőfi verseit is jól ismerte.
(További izgalmas, nosztalgikus cikkek a budai Várról és a megújuló Budavári Palotanegyedről a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldalánhttps://www.facebook.com/nemzetihauszmannprogram)
