1957-ben Koletár Kálmán, az Én és a nagyapám című film ünnepelt gyerekszínésze késes támadás miatt állt bíróság elé. De mi vezetett idáig?
Az 1954-ben bemutatott Én és a nagyapám című film nem is annyira burkoltan a formálódó úttörőmozgalmat népszerűsítette. Kellett hozzá egy közismert, ragyogó színész, Gózon Gyula, no meg egy szimpatikus gyerek. Ötezer budapesti iskolást néztek meg a film készítői, míg Óbudán ráakadtak Koletárra. Nem volt kérdés, hogy az akkor hetedikes általános iskolás, szőke, csibészes tekintetű fiúra osztják a szerepet. A filmben a részeges nagypapájával érkezik egy új, szocialista városba, s hamar kiderül, mindenkinél ügyesebb, leleményesebb. Akár egy úttörő…
Fotó: Arcanum/Ludas Matyi
Koletár Kálmán a valóságban is nehéz körülmények között élt Óbudán. Egy szoba-konyhás lakásban laktak az édesapjával, aki műbútorasztalosként kereste a kenyerét. Az 1939-ben született fiú az édesanyját nem ismerhette, hiszen egyéves volt, mikor az anyukája elhunyt. A férj ott maradt három nagyobb és egy apró, félárva gyerekkel. Amikor Koletár Kálmánt kiválasztották Tóth Berci szerepére, már csak ő élt otthon az apukájával.
A film óriási siker lett. Persze már a forgatás alatt látszott, nem egyszerű gyerekről van szó. Utóbb Gózon Gyula mesélte, hogy volt olyan vidéki forgatási nap, amikor Kálmánka egyszerűen eltűnt, s a hatszáz fős stáb órákig várt rá. Mint kiderült, fogta magát és átment a szomszéd faluba kalandozni. Az is felemlegette az idős színész, hogy egy másik alkalommal a kis Koletár valahol talált egy pisztolyt és egyszerűen átlőtte az egyik ujját, emiatt pedig két hétig állt a filmfelvétel. De Gózon azt sem felejtette el, amikor a filmben is látható pipájába, apró, műanyag filmdarabokat rejtett a dohány alá a gyerek, csoda, hogy nem gyulladt fel az egész. A film sikeres lett, a rendszer ünnepelte, Koletár játékáról pedig ódákat zengtek a lapok: „Játéka természetes. Egy-egy arcfintorral, szemvillanással hibátlan suhancot formál” – írták róla.
A nézők is imádták, ám ekkor még senki sem tudhatta, hogy a szőke fiú képtelen feldolgozni a hirtelen jött népszerűséget. Arról sem tudott senki, hogy a nyolcadik általános elvégzése után nem tanult tovább, hanem elköltözött otthonról és bérelt magának egy lakást. Megtehette, hiszen 1955-ben is szerepelt a Díszelőadás, a Budapesti tavasz és az Egy pikkoló világos című filmben és szinkronizált is, pénze tehát volt bőven. Nappal filmezett, esténként pedig a Napfény presszóban mulatta az időt a társaságában, ahol közismert gyerekszínészként ő volt a legnépszerűbb.
Aztán 1957-ben megjelent az egyik újságban, hogy Koletár Kámán kocsmai verekedésbe keveredett, a lap pedig megállapította: „A film és a színházi élet nem ad szabadjegyet a züllésre, dologtalanságra.” Később kiderült, sokkal komolyabb ügy van a háttérben. Bírósági ügy. Koletár Kálmán ugyanis egy nap a társaságával flangált az utcán, amikor meglátott egy csinos lányt a vőlegényével. Egyszer csak odalépett a lányhoz, hogy megcsókolja. A 22 éves vőlegény természetesen nem hagyta annyiban a dolgot, de ideje sem volt reagálni, Koletár és az egyik barátja rugdosni kezdte, majd a gyerekszínész kést rántott és megszúrta a fiút. A vágás az ütőerét is érte, s csak a felkészült orvosoknak köszönhető, hogy túlélte a támadást.
Fotó: Arcanum/Család és Iskola
Koletár Kálmán bíróság elé állították, ahol az az egyik testvérét is beidézték, hogy megtudja a bíró, mi vezetett ideáig. A testvér szerint Kálmán, már híres gyerekszínészként rossz társaságba keveredett, amihez az is hozzájárult, hogy az apjuk a szigorúság mellett talán „több meleget adhatott volna a családban”. A csaknem halálos kimenetelű késelés után a legtöbben biztosra vették, hogy börtönbe kerül, – ennél kevesebbért is hosszú évekre lecsukták akkoriban az embereket – ám még felfüggesztett börtönbüntetés sem lett belőle. Megúszta pénzbüntetéssel az esetet. Nem mellékesen a színészi karrierje sem bicsaklott meg, ott folytathatta, ahol korábban abbahagyta.
Már felnőtt fejjel még 16 filmet forgatott, de a nagy kiugrás ekkor már elmaradt, 1968-tól pedig nem hívták többé. Az újságok sem írtak már róla, s csaknem öt év után került be ismét a lapokba. Akkoriban könyvkötőként dolgozott a filmes karrierje után, ám sokat kínlódott a veséjével. Amikor a munkatársai megkérdezték tőle, miért nem filmez, általában azt mondta, ami volt, elmúlt… 1979-ben még szerepelt egy Utak című riportfilmben, ahol két egykori közkedvelt gyerekszínész életútját állították párhuzamba, talán nem túl elegánsan. Moór Mariann volt az egyikük, aki felnőttként is sikert sikerre halmozott és Koletár Kálmán a másik…
Az is csak később derült ki, hogy a „sokat kínlódott a veséjével” mondat mögött egy súlyos betegség állt, méghozzá az Addison-kór, a mellékvesekéreg elégtelensége. Koletár Kálmán, az egykor ünnepelt gyerekszínész, aki csaknem börtönbe került fiatalon, ebben a betegségben hunyt el 1982 januárjában. Az újságok egy sort sem írtak a haláláról, gyaníthatóan nem is tudtak róla… Csupán 42 éves volt.
Nyugodj békében, Koletár Kálmán!
