A századelőn a férfiak ezrei vágyakoztak a hosszú lábú magyar némafilmsztár után. És ő volt az, aki miután szakított a filmezéssel, íróként lett közismert Sacy von Blondel néven. Következzék Megyery Sári kalandos élete.
1897-ben született egy jó nevű ügyvéd lányaként. Hamar kiderült, hogy a szőke kislányt csak úgy vonzza a színpad. Tizenkilenc évesen több száz jelentkező közül választották ki egy sikergyanús némafilm főszerepére. Az apja nem örült, azzal engedte el a forgatásra, hogy változtasson nevet. Így lett Megyery Sáriból Sacy von Blondel. Ezen a néven futott be kivételes karriert, előbb itthon, később a némafilmek európai fellegvárában, Berlinben. Két évig forgatott Németországban, s már a hollywoodi ajánlat is a retiküljében lapult, amikor egy pesti villámlátogatás során szerelmes lett. Karácsonyozni jött haza, de már vissza sem ment Berlinbe.
Fotó: Arcanum/Színházi Élet
Aztán a fellángolás elmúlt, Sacy von Blondel pedig Budapesten kezdte újra felépíteni a színészi karrierjét. A visszatérés jól sikerült, de megint közbe jött a szerelem. Az egyik filmjének fiatal rendezőjébe, Gerey Imrébe szeretett bele és hozzá is ment feleségül. A házasság viszont tragikus fordulatot vett. A pár külön költözött, amit Gerey képtelen volt feldolgozni és egy párizsi útja során öngyilkos lett. A sajtó, a még akkor is csak 28 éves Sacy von Blondel ellen fordult, aki csaknem 40 filmmel a háta mögött (nagy részük sajnos az idők során az enyészeté lett) hamarosan visszavonult. Később azzal indokolta a meghátrálást, hogy azért nem lett belőle végül világsztár, mert a szépsége nem vetekedhetett Greta Garbóéval és Marlene Dietrichével, a kor két ünnepelt színésznőjével.
Itt véget is érhetne a történet, de a még mindig fiatal színésznő szép lassan íróként is népszerűvé vált. Volt kitől tanácsot kapnia, hiszen a nővére, Megyery Ella is újságíróként dolgozott, tegyük hozzá jóval kisebb sikerekkel, mint Sári. Előbb csak a pesti lapoknak írt, majd szép lassan az önző férfiakkal elégedetlen hölgyek lelki tanácsadója lett. Lett is belőle galiba, ugyanis az egyszerűen megfogalmazott írásait a nők kedvelték, ám az írói pályatársaknál kiverték a biztosítékot.
Fotó: Arcanum/Színházi Élet
Az élen Tanner Ilonával, aki Török Sophie néven írt. Babits Mihály felesége 1935-ben, talán a Nyugat folyóirat történetének leggúnyosabb kritikáját írta. Töröknek talán az is szúrhatta a szemét, hogy az írónővé avanzsált Sacy von Blondel a volt vőlegénye, Szabó Lőrinc pártfogoltja lett és kiváló viszonyt ápolt Kosztolányi Dezsővel, Karinthy Frigyessel és József Attilával is. Karinthy annyival elintézte Sacy munkásságát, hogy ami ennyire rossz, azt nem figurázza ki, ám Török Sophie tovább ment. Íme, néhány sor a Nyugat 1935 októberében megjelent kritikájából: Az irodalmi dicsőség még mindig az érdekes és kívánatos dolgok közé tartozik. Mert ha nem volna érdekes és kívánatos, akkor a szerzőnő pénzét és energiáját inkább valami ritka kínai pincsikutya, vagy modern áramvonalas autó megszerzésére fordította volna.
Török nem kímélte Megyery-t, a verseit lokálhangulatúnak és közhelyesnek, a könyveit pedig ép és értelmes mondatok nélkülinek minősítette. Azt már sosem tudjuk meg, hogy Török véres kritikáiban mennyi volt a személyeskedés és mennyi a valós kritika. Sacy von Blondel nem örült a cikknek, ám nem ezért, hanem az egyre nagyobb teret nyerő szélsőjobboldali eszmék miatt vándorolt ki 1938-ban Párizsba. Ott aztán hamarosan férjhez is ment egy bizonyos André Lang nevű úriemberhez.
Sokáig nem hallhattunk róla, majd 1979-ben itthon is megjelentek könyv formájában az emlékiratai, így újra reflektorfénybe került a hazalátogató idős színésznő és író, aki boldog volt, hogy ismét felfedezték Magyarországon. A nagy kritikusát, Török Sophie-t jócskán túlélte (Babits felesége 1959-ben halt meg) és végül 1983-ban, 85 éves korában aludt el örökre a furcsa kettősséget magában hordozó Sacy von Blondel. Vagy inkább Megyery Sári…
Nyugodjon békében!
