A Tanácsköztársaság rémuralmát a budai Vár is megszenvedte 1919-ben. Az is elterjedt hogy Kun Béla megpróbálta eladni egy svájci régiségkereskedőnek a Szent Koronát.
„Magyarországon csak egy ember van, a vörös! Egy haza van: az egész világ. Egy Isten van: a kommunizmus és ennek gyémántkoronája: a budapesti kommunista kormány” – írta a Szegedi Friss Újság 1919 júniusának végén. Akkor még kevesen hittek benne, hogy augusztus elején elsodorja a történelem a Tanácsköztársaságot. A vörösök a budai Várat és a Budavári Palotát is megszállták, mint ahogy állami tulajdonba vették többek mellett a szállodákat, az üzleteket, a 100 holdnál nagyobb földbirtokokat, a műkincseket, a pénzintézeteket. A budai Várban is többször látványos katonai felvonulásokat tartottak a kommün katonái, amelyről így írtak a korabeli lapok: „A budai vár kőudvaráról vasárnap új dal akkordjai hangoztak fel. Sok-sok katona ajkáról harsant fel az új Internacionálé.”
Fotó: Fortepan/Schoch Frigyes
1919. május 1-jén Kun Béláék látványos demonstrációt tartottak Budapesten. A házakon vörös zászlók lengtek, a köztereken a bolsevik hősök szobrait állították fel, a magyar történelem nagyjait ábrázoló szobrokat pedig egyszerűen bedeszkázták. A Budavári Palota sem maradt ki a sorból. A palota kupoláján díszelgő Szent Koronát a francia forradalom egyik jelképével, egy vörös frígiai sapkájával takarták le. Mindezt természetesen fájlalta Hauszmann Alajos is, aki néhány évvel korábban építészként vezette a budai Vár felújítását, amely során számtalan pompás épület született. „Gazságnak nyilvánítottam azt a merényletet, hogy a Királyi Palota kupoláján lévő magyar koronát, amelyet mint nemzetünk ezeréves alkotmányának szimbólumát minden hazafi szentnek tart, beszennyezték azzal, hogy vörös sapkával takarták le” – írta naplójában Hauszmann Alajos.
A naplóból az is kiderült, bár akkor még nem tudta, a Tanácsköztársaság irányítói vele is le akartak számolni. „Azért tartottak a rendszer ellenségének, mert a kommunisták szerint a népnek verejtékével szerzett garasait a Királyi Palota építésére pazaroltam” – folytatta a naplójában Hauszmann. A kiváló építész persze tudta, hogy veszélyben van, 1919. június 9-én a kommunisták köztulajdonba vették azt a palotát is, amelyet ő tervezett és ahol a családjával lakott. Azt is megírta, hogy csak utólag, a Tanácsköztársaság bukása után tudta meg, szerepelt a neve egy listán, amelyre azok kerültek, akiket augusztus végén akartak elszámoltatni, eltüntetni Kun Béláék. Már nem volt idejük rá…
Fotó: Wikipedia
De visszatérve 1919. május elsejéhez. A Népszava ódákat zengett az ünnepségről, különösen az esti tűzijátékról: „„A Duna két partja vörös lángban égett. A Halászbástya körül vörös tűz gomolygott, a budai vár minden ablakából vörös fény áradt ki. Majd megkezdődött a tűzijáték. Hirtelen felhangzott a vízen az Internacionálé. (…) Karcsú hajók siklott végig a Duna testén. A hajók tele proletárokkal, akik a forradalmi dalt énekelték áhitatosan” – írt a lap.
A Tanácsköztársaság alatt a Szent Korona is veszélybe kerülhetett volna. Erről tanúskodik Fenyvesi Imre nyilatkozata, aki a korona testőrségéhez tartozott és a vörös terror ideje alatt attól tartott, egyik nap elviszik a Szent Koronát: „Mikor aztán jött Kun Béla a tengerészekkel, Lenin-gyerekekkel és egyéb szeméttel árasztotta el a várpalotát, még súlyosabb élet nehezedett reánk. A kommunizmus alatt voltak aztán olyan napok is, amikor alapos okunk volt föltenni, hogy Kun Béláék be akarnak nyomulni a páncélterembe” – emlékezett a koronaőr, aki állította, ha nem bukik el a Tanácsköztársaság, a vörösök idővel elvitték volna a várból a Szent Koronát.
Fotó: Wikipedia
Nem Hauszmann Alajos volt az egyetlen, akit meghurcoltak a budai Vár alkotói közül a Tanácsköztársaság ideje alatt. Thék Endre, akinek asztalosüzeme csodás tárgyakat készített a palotába, – így például a Nemzeti Hauszmann Program keretén belül megújult Szent István terembe is –, a vörös terror ideje alatt hunyt el. Thék Európa-hírű bútorüzemét elvették, ő vidékre menekült, hiszen az élete is veszélybe került. Mikor elkobozták az életművét, megkérdezte Biermann Istvánt, a Munkástanács csupán 28 éves elnökét, hogy ő akkor mihez kezdjen? A Tanácsköztársaság egyik kegyetlen végrehajtója foghegyről odavetette a 77 éves embernek: „Elég nagy a szakálla, menjen el portásnak!” Thék Endrét megviselte, hogy elvesztette a gyárát és nem sokkal később, 1919. június 8-án, Balatonfüreden érte a halál. Biermann azt sem engedélyezte, hogy Thék a családi sírba kerüljön, így Rákoskeresztúron temették el.
A Tanácsköztársaságot aztán elsöpörték, ám a vörös szellem visszatért, hiszen 1986-ban, Kun Béla születésének századik évfordulóján azt tervezték, hogy szobrot állítanak neki a budai Várban a Hadtörténeti Múzeum elé. Végül a Vérmezőre került a szobor, ahonnan aztán 1992-ben távolították el…
(További izgalmas, nosztalgikus cikkek a budai Várról és a megújuló Budavári Palotanegyedről a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldalánhttps://www.facebook.com/nemzetihauszmannprogram)
