A FÉRJÉVEL EGYÜTT DISSZIDÁLT A MEGALÁZTATÁSOK MIATT: TURAY IDA

Volt királylány, grófnő, epizodista és volt statiszta is. Kislány korától kezdve csak egyet akart: maradandót alkotni színészként. Következzék Turay Ida kalandos élete!

Turay Ida Turmayer Idaként látta meg a napvilágot 1907 szeptemberében. Az édesapja rajztanárként dolgozott és emellett kiváló festményeket készített. Alighanem tőle örökölte a művészi hajlamot. Már aprócska gyerekként színpadra lépett és akik látták, azt mondták róla, olyan mint egy kis angyal. És ő megtette az első szárnycsapásokat… Az I. világháború alatt az édesapja olasz hadifogságba került, ám ennél is nagyobb csapás érte, ugyanis az édesanyja szülés közben váratlanul meghalt.

A kilencesztendős Ida zárdába került, ám a színház és a filmek iránti rajongását még a legzordabb nevelőnő sem tudta kisöpörni belőle. Még érettségi előtt jelentkezett a színművészeti akadémiára, ahová fel is vették. Mindössze egy esztendőt töltött ott, amikor egy vizsgaelőadáson felfedezte őt a kor legendás színházi szakembere, Bárdos Artúr. Turay már 17 esztendősen fontos szerepet kapott a Darázsfészek című darabban. A naptárak ekkor 1924-et mutattak. A kritikusok és a közönség egyre nagyobb lelkesedéssel figyelte az ifjú tehetség tündöklését. Mert a Teremtő gyönyörű énekhanggal ajándékozta meg, és valami hihetetlen derű áradt belőle. Sorra kapta a filmszerepeket. Olyan alkotásokban szerepelt, mint az Ez a villa eladó (1935), a Pesti mese (1936), a Három csengő (1941) vagy éppen az Egy szoknya, egy nadrág (1943). Kabos Gyulával, Jávor Pállal és a korszak többi idoljával szerepelt egy filmben, s ekkor úgy tűnt, minden tökéletes az életében.

A II. világháború vérzivatara után azonban meghurcolták. Azért állították bíróság elé már a kommunista rendszerben, mert a háború alatt folyamatosan fellépett, és azzal vádolták, hogy a fasiszta ideológia terjesztését végezte. Kész csoda, hogy az ország egyik legnépszerűbb színésznője nem került rácsok mögé az igaztalan vádak után. A börtönt megúszta, ám eltiltották a szerepléstől, évekre némaságra ítélték.

Aztán a férjével, Békeffi Istvánnal, a népszerű íróval 1956-ban, a forradalom idején összecsomagoltak és meg sem álltak Olaszországig. Új világ, új élet, talán ez járt Turay Ida fejében, ám külföldön már nem csinált karriert színésznőként. Tizennyolc évig éltek távol a hazától, majd visszaköltöztek oda, ahol korábban is éltek. Budapestre, a Gresham Palotában található hatszobás lakásukba. Korábban olyan szomszédaik voltak, mint Jávor Pál és Csortos Gyula. Imádták az otthonukat. Olyannyira, hogy Turay Ida az 1997-ben bekövetkezett haláláig ott élt, abban a gyönyörű belvárosi épületben, amely azóta már szállodaként működik.

A férje, Békeffi István volt az ő másik fele, alkotótársa és mindene. Amikor az elismert író megszámlálhatatlan színházi darab szerzője, váratlanul elhunyt, Turay Ida, valami hihetetlen belső erőtől vezérelve nem omlott össze. Kemény nőként nyilatkozott a gyászról, a fájdalomról, élete szerelmének elvesztéséről 1977-ben: „Pistuka a halála pillanatáig a szerelmem, szeretőm, barátom, kritikusom, egyszóval társam volt…” Nem volt felkészülve a veszteségre, hiszen a férje egészségesnek tűnt. Alkotott és élvezte az élet minden pillanatát. Azon a vasárnapon, amikor elindult a végtelen felé, otthon megcsókolta a feleségét, rámosolygott, s azt mondta neki: „Tudod hogy hol leszek!” – és elindult a Fészek Klubba, a szokásos kártyacsatájára. Aztán egy váratlan pillanatban felállt az asztaltól, körbenézett, kiment az autójához, beült, majd rádőlt a kormányra és meghalt.

A színésznő még húsz évig élt férje nélkül. S játszott is, talán épp a színház tartotta őt életben. Turay Ida a hazatérése után szerepelt a Szeleburdi vakációban, a Házasság szabadnappal című filmben és a Te rongyos életben is, emellett pedig a Thália Színház színpadán alkotott maradandót. Közönségkedvenc volt, és az is maradt haláláig. Mindenki, aki csak ismerte, Dusikának becézte. A temetésén a színész Bánffy György mondott gyönyörű búcsúbeszédet, amelyben elcsukló hangot ezt mondta: „Turay Ida hivatalos kitüntetéseken kívül birtokosa volt a legfontosabb és legrangosabb jutalomnak: a közönség szeretetének…” 1997 nyarán, 89 esztendősen hunyt el. A nevét azóta egy kőszínház viseli. Megérdemelten.

Nyugodj békében, Turay Ida!