Uhrin Benedek. Soha nem játszották a rádiók a számait, mégis a fél ország ismerte. Sokan megmosolyogták, pedig ha tudták volna, hogy valójában azért lépett fel a Kispatakkal, meg a Rebekával, hogy a beteg fiát támogassa anyagilag, talán nem teszik…
Nyolcvan évesen lett közismert. Még a Sziget Fesztiválra is elhívták, ahol megőrültek érte a fiatalok. De ki volt Uhrin Benedek, ez a törékeny, idős úr, aki a szintetizátor kísérete mellett a saját számait adta elő mély átéléssel? 1922. március 21-én született Gyomaendrődön. Nyolcan voltak testvérek, és a nélkülözés éveiben leginkább az irodalom és a zene tartotta benne a lelket. Szinte gyerekemberként már színdarabokat írt. Talán színésznek készült, s talán látta magát a világot jelentő deszkákon, ám a világégés jókora sorompót állított elé.
Fotó: Arcanum/Népszava
A II. világháború után, fiatal emberként megélte a Gulag kínkeserves, éhezéssel, megaláztatásokkal teli időszakát. De túlélte a szibériai fogságot, hazajött és a sors szerelemmel kárpótolta a szenvedésekért. Egy csinos asszonnyal, akit 1953-ban vett el feleségül, és aki 4 esztendővel később egy imádnivaló csöppséggel ajándékozta meg. Csakhogy a rózsaszínű felhőket komor, vaskos viharfelhők váltották. A fiáról ugyanis kiderült, hogy beteg, hogy egész életében segítségre szorul. S ráadásul a házassága is tönkrement és 1969-től elvált emberként élt tovább.
A munkába menekült. A Magyar Optikai Művekben dolgozott 31 esztendőn át. Aztán 1982-ben nyugdíjba vonult. Ilyenkor a legtöbb embernek elhalkul az élete. De nem Uhrin Benedeké, akinek végre jutott ideje, hogy újra a szenvedélyének éljen, a zenének. Számokat írt, egyiket a másik után. Úgy lehetett vele, klassz és nemes ez az időtöltés, de az lenne az igazi, ha mások is hallhatnák a szerzeményeit. A legenda szerint egy szép napon becsengetett a Zenit Televízió szerkesztőségébe, és a vezetőt kereste. Zámbó László meglepetten nézett az idős úrra, hát, még amikor meghallotta miért is jött.
Uhrin Benedek elmesélte az egész életét a tévé vezetőjének, s volt abban a történetben minden: szívfacsaró, örömteli, elgondolkoztató. Majd közölte, hogy hozott egy-két saját számot. Aztán azt is megindokolta, miért akar tévében szerepelni. Nem a népszerűség, nem a sztárság vonzotta, hanem az anyagi bevétel, a jogdíj lehetősége, hogy abból támogathassa a beteg fiát. Így jutott el a nézőkhöz a Kispatak, a Rebeka, vagy éppen a Csúcsforgalom című száma. Sokan voltak, akik megmosolyogták, mikor először meglátták az öregurat a televízió képernyőjén. Aztán Uhrin Benedek nevét egyszer csak felkapta a közvélemény. Hol bántóan, hol csodálkozva beszéltek róla, ám az egyértelmű volt: hatott az emberekre.
Sokan viszont talán még irigyelték is a bátorságáért. Mert ki mert állni a közönség elé és nem vett tudomást a negatív hangokról. Az ismertsége pedig csak fokozódott. Fiatalok egy csoportja még weboldalt is készített neki, a számait pedig házibulikon, esküvőkön játszották hajnalig. Már az újságok is írtak róla, sőt, olasz, angol, kanadai tévéstábok utaztak Magyarországra miatta, hogy megfejtsék az Uhrin-jelenséget. Még a Sziget Fesztiválra is meghívást kapott, a koncertjein pedig alkalmanként több százan énekelték vele a Rebekát és a többi dalocskát.
Aztán valami történt. Uhrin Benedek bejelentette, köszöni szépen a rivaldafényt, kapcsolják le, ő immár csendre és nyugalomra vágyik. Így aztán szögre akasztotta a mikrofont, becsomagolta a szintetizátorát és Budaörsről visszatért Gyomaendrődre, a szülővárosába. Később aztán újra Budapestre költözött, és csaknem a lakásmaffia áldozata lett. Az utolsó pillanatban kapott segítséget és így nem vált hajléktalanná. Akkor már túl volt a kilencvenen. Aztán a 93. születésnapjára készült, amikor otthon leesett az ágyról és combnyaktörést szenvedett. Kórházba szállították, megműtötték, de akkor már zavart volt a tudata. 2015. február 10-én, a fia kezei között hunyt el a kórházban. A temetésén csupán nyolcan voltak…
A koncertjére járó fiatalok azóta felnőttek, s azok, akik akkor kinevették, talán már ráébredtek, nem kellett volna. Uhrin Benedek tényleg nem volt képzett énekes. A szövegeiben valóban sok volt az egyszerű rím. És a szintetizátor sem úgy szólt, ahogy kellett volna. De ő legalább megpróbálta megvalósítani az álmait…
Nyugodj békében, Uhrin Benedek!
