FÖLDI PARADICSOMKÉNT ÍRTAK AZ UTAZÓK MÁTYÁS KIRÁLY VISEGRÁDJÁRÓL

„Földi paradicsom” – így jellemezték a korabeli utazók Mátyás király visegrádi palotáját. Tegyük hozzá, joggal, hiszen mesés világ tárult a vendégek elé.

1829-ben a Hasznos Mulatságok című lap megírta: „Némely királyi szobákat úgy felékesített, hogy azokhoz hasonlót még csak Párizsban sem lehetett találni.” A Visegrád Reneszánsza fejlesztési program keretében, a Várkapitányság szakemberei a történelmi és szimbolikus jelentőségéhez méltó módon állítják helyre a visegrádi fellegvárat és a királyi palotát és a környékét.

A IV. Béla által, a tatárjárást követően emelt visegrádi fellegvár Nagy Lajos királynak szűknek és kényelmetlennek bizonyult, így a Várhegy lábánál, a Duna mellett egy új és korszerű palotát építtetett magának. A királyi székhellyé emelt visegrádi palota munkálatait csak utóda, Luxemburgi Zsigmond fejezte be. A királyi palota fénykorát azonban Mátyás király idején élte. A király felesége, Aragóniai Beatrix hatására az uralkodó hatalmas építkezésbe kezdett Visegrádon, ahol csodálatos reneszánsz palotává alakította át az egykori Anjou királyi központot.

A fellelhető írásos emlékek szerint, Mátyás király minden részletre odafigyelt a palota átalakításánál, olyannyira, hogy 1472-ben három alkalommal, áprilisban, májusban és októberben is ellátogatott a városba, hogy megszemlélje az építkezést. Ez azért volt különleges és egyedi, mert a Budavári Palotából akkoriban jóval hosszabb időt vett igénybe egy visegrádi látogatás, mint napjainkban. Feljegyzések vannak róla, hogy egyik ilyen alkalommal, Mátyás reggel kelt útra a díszes kíséretével Budáról és már dél volt, mire Pomázra értek, ahol megpihentek Beatrix királyné vadászkastélyában. Innen a hegyek gerincét követő „királyok útján” mentek tovább és csak másnap estére értek Visegrádra.

A Duna-parti királyi palota és a fellegvár felújítása mellett, Mátyás király arról is gondoskodott, hogy újra élettel töltse meg az elnéptelenedett polgárvárost. így 1474-ben úgy döntött, hogy 100 erdélyi szász jobbágycsaládot költöztet a városba. Számukra különleges előjogokat biztosított, többek között, nem kellett adót és vámot fizetniük, ráadásul még az elhagyott és romos házakat is felújított állapotban kapták meg, illetve ingyen használhatták a legelőket és szántóföldeket. Mátyás király, a ferences szerzetes, János testvért és az itáliai szobrászmestert, Giovanni Dalmatát bízta meg az átépítéssel. A fogadó udvaron hatalmas virágos kertet alakítottak ki, amelynek közepén emelkedett a Múzsák-kútja, amelyből – a legendák szerint – ünnepek alkalmával bor folyt a vendégek nagy örömére. A korábban Zsigmond király idejében befejezett, ám Mátyás korára leromlott állapotú királyi lakóépületet, két emeletessé alakították át. Az első emeleten volt a király és királyné lakosztálya, a másodikon pedig az uralkodói pár téli lakhelye. Az átalakítás során a belső udvarára egy gótikus kerengő, felette pedig reneszánsz loggia épült. Ekkor helyezték az udvar közepére a meseszép Herkules-kutat is, amely napjainkban az ezer forintos bankjegyeken is látható.

Az úti beszámolók szerint elragadó szépségű függő- és díszkertek, gyümölcsösök, fürdők, díszhalmedencék, állatkert és lovarda szolgálta az uralkodó kényelmét. A palota díszkertjeit számos műalkotás dísztette. Az egyik legszebb ilyen alkotás a királyné kertjében emelt, késő gótikus Oroszlános-kút volt, amely ámulatba ejtette a vendégeket. Mesze földön híres volt a visegrádi udvarban évente megrendezett lovagi torna. Mátyás király kényelmét szolgálta a palota külső homlokzatára emelt díszes erkély, ahonnan a legkedvezőbb rálátással rendelkezett a Duna-parti viadalokra.

Mátyás elégedett volt az átalakított visegrádi királyi palota látványával. A meghódított Bécs felé hajózva, számos alkalommal pihent meg kedvelt palotájában. Ám 1486-tól kezdve a külső veszélyek és belső viszályok miatt nem volt ideje a „földi paradicsom” megcsodálására. Ráadásul ekkortájt már több súlyos betegség is gyötörte, többek között a köszvénye következtében a lábára sem tudott állni, így szóba sem kerülhetett a visegrádi látogatás. A továbbiakat iskolai tanulmányainkból már ismerhetjük: Mátyás király 1490-ben, Visegrád érintésével, Bécsbe utazott, ahol április 6-án, 47 évesen elhunyt. Halála után az életműve és a birodalma is széthullott, így Visegrádra is pusztulás várt: előbb a törökök, majd a Habsburgok dúlták fel. A 19. századra az épületek kritikus állapotba kerültek, félő volt, hogy nemzeti örökségünk teljesen elpusztul. Megelégelve a tarthatatlan állapotokat, 1872-ben Viktorin József visegrádi plébános levelet írt Eötvös József vallás és közoktatási miniszternek, amelyet az akkori naplapok is lehoztak. A plébános levelében a visegrádi vár felújítását szorgalmazta: „Más, művelt nemzeteknél a régiség ily nagyszerű maradványainak fenntartására sok gond és költség fordíttatik. Nálunk – sajnos – e tekintetben mostanáig alig történt valami.”

A visegrádi plébános szavai akkor nem értek célba. Mára nagyot fordult a világ: a 2021-ben elindult Visegrád Reneszánsza fejlesztési program keretében a Várkapitányság vezetésével újjászületik a visegrádi fellegvár, a Salamon-torony és a vízibástyát magában foglaló alsóvár, a műemlékeket összekötő völgyzárófal, valamint az egykori királyi palota. A rekonstrukciós munkálatok várhatóan 2035-re, a visegrádi királytalálkozó 700. évfordulójára fejeződnek be.

(További izgalmas, nosztalgikus cikkek a megújuló visegrádi várról a Visegrád reneszánsza Facebook-oldalon https://www.facebook.com/visegradreneszansza)