KASSELIK JENŐ, AVAGY A SZÁZADELŐ GYŰLÖLT DÚSGAZDAG REMETÉJE

Amikor a Mária Valéria úti palotájából kikocsikázott, gyűlölettel vegyes megvetéssel nézte az utcán sétálókat. Következzék a századelő fura ura, Kasselik Jenő, akinek halálakor az újságok minden rosszat elmondtak róla…

Húsz évig járt ugyanazzal a hintóval, pedig lehetett volna automobilja is számtalan, hiszen ő volt Budapest egyik leggazdagabb embere. Az apjától, Kasselik Ferenc dúsgazdag építési vállalkozótól örökölte a kivételes vagyonát. Az idősebb Kasselikről tudni kell, hogy a levert szabadságharc után 1854-ben ő építette a császári udvar anyagi támogatásával a Gellért hegyen található Citadellát.

Gyűlölték érte a pestiek, árulónak tartották. Kasselik nem foglalkozott vele, gazdag ember lett, főleg, hogy száz számra vett meg üres telkeket Pest határában, amikor pedig terjeszkedni kezdett a város, jó pénzért eladta azokat. Kasselik Ferencnek két gyermeke született. Főszereplőnk, Jenő és a lánya, Eugénia.

Amikor aztán a Citadella építője 90 éves korában meghalt, minden vagyonát az akkor 50 éves fiára hagyta, Eugéniát viszont kizárta az örökségből. A lány később azt mondta, azért, mert a testvére telebeszélte az idős apjuk fejét. Kasselik Jenő így lett Budapest egyik leggazdagabb embere, csak bérházból kilencet örökölt az apjától. Ekkor azonban már egy zárkózott, rideg ember volt.

Egyszer azt mondta: „az embereket vagy megvetni vagy a hibáikon átsikolva, megtűrni kell. Nos én az elsőt választottam. Ifjú koromban, a katonaságnál tanultam meg, hogy az ember a leghálátlanabb és leggonoszabb lény.”

Remeteként élt, a Mária Valéria út 3. szám alatt található palotájában állandóan le voltak függönyözve az ablakok. Az üzleti ügyeit jobbára az ügyvédje intézte, ő pedig ha tehette, Párizsban időzött. Ide csak a kedvenc lovait vitette ki. A francia fővárosban is nagy feltűnést keltett a hintójával, de nem foglalkoztak vele.

Itthon csak akkor került be az újságokba a neve, amikor megakadályozta a nagy pesti építkezéseket a millennium idején, ugyanis nem volt hajlandó egyetlen bérházát sem eladni, viszont nem nagyon törődött velük, így idővel már mindenki tudta, az ütött-kopott bérházak Kasselik Jenő vagyonához tartoznak.

Az apja halála után a lány testvére pert indított az örökség feléért, de nem járt sikerrel. Kasselik pedig a külvilágtól elzárva élte az életét. Ha éppen Pesten volt, akkor is Párizsban mosatta a ruháit, a lovait percig porcelán tálakból itatta, mert őket legalább szerette. Kasselik idősebb korában már egyre többet betegeskedett, éppen ezért sűrűn megfordult a francia Riviérán is, ahol szintén magányosan élt.

Amikor 1910 márciusában, 75 éves korában a Cannes-i pihenője alatt elvitte a szíve, a hazai újságok nem nekrológokat írtak, hanem mindennek lehordták a halottat. Kasselik még korábban egy ismerősének a következőkkel indokolta, hogy kerüli az emberek társaságát. „Hozzám az emberek csak önérdekből közelednek és a legtöbbjének az a szándéka, hogy megpumpoljon.”

A dúsgazdag remete halála után mindenki arra volt kíváncsi, hogy kire hagyta a mérhetetlen vagyonát. Nos, a lány testvérére, az akkor 83 éves Eugéniára semmit sem hagyott, az egész vagyonát a katolikus egyháznak adta, azzal a kikötéssel, hogy egy alapítványon keresztül támogassák az arra érdemeseket. A végrendeletet természetesen megtámadta a testvére, az egyház pedig jobbnak látta, ha nem történik nagyon perpatvar és 3 millió koronát adott az idős asszonynak. Más kérdés, hogy mielőtt átvehette volna, Eugénia is öröm álomra szenderült és itt jöttek a bonyodalmak.

A hölgy fia, Ferenc is igényt tartott a mesés vagyon egy részére, ám ő is hamar meghalt, a következő jogos örökös viszont már nem bolygatta tovább az ügyet, hanem az egyházi alapítványnak adta a rá eső pénzt. A mesés alapítványi vagyont aztán Kasselik Jenő ügyvédjének, bizalmasának fia igazgatta. Például beköltözött a Vörösmarty téren található hatalmas bérházba, ahol tíz szobás lakásban élt úri körülmények között, abba pedig senki nem láthatott bele, mi is történik a Kasselik-vagyonnal. Aztán az egyik újság kiderítette, a végrendeletében állt egy passzus, amely szerint ha meghal, a családjának díszes síremléket kell állítani. Ehhez képest 15 év nem volt elég, hogy az alapítvány teljesítse a végakaratát, egy ütött-kopott kereszt állt csak a sírhanton.

Ezt végül pótolták, ugyanis kiderült, Kasselik a márvány sírhelyet már életében megcsináltatta, ám az egyik bérházának alagsorában porosodott úgy, hogy rá sem néztek az alapítvány emberei. Hogy is mondta még korábban? A legtöbb embernek az a szándéka, hogy megpumpoljon. Amit az életében nem tudtak megtenni, a halála után bekövetkezett. Széthordták a fura milliomos örökségét…