Egy jólelkű gróf, aki hatalmas vagyonából rendszeresen a szegényeknek is adott, s ő volt hosszú ideig a Magyar Vöröskereszt Egylet elnöke is. Mégis elbánt vele a történelem.
Csekonics Endre 1846-ban született, jómódú, arisztokrata családban. Tekintélyes örökséghez jutott, és bár szenvedélyesen szerette a lóversenyeket, ahová sokszor saját lovait is benevezte, nem herdálta el a vagyonát. Mintagazdaságot teremtett Zsombolyán, ahol döbbenetes nagyságú, 38 ezer holdnyi földbirtok fölött rendelkezett. Szarvasmarhái rendszeresen díjakat nyertek a versenyeken. Szenvedélyes vadász volt, saját vadászterülettel, közismerten örömmel adakozott ezen a területen is. 1876-ban például a rákosi rókavadászatra 61 rókát küldött, melyeket a nádasban engedtek el.
Fotó: Arcanum/Vasárnapi Újság
Büszke volt a Zsombolyán álló két kastélyára, amelyek közül az egyiket ő építtette. Messze földön híres volt Csekonics kastélykertje, ahol különleges fák mellett ezernyi rózsa virágzott, de több, hatalmas melegházat is üzemeltettek, így télen is szép rózsacsokrok díszíthették a kastély termeit. Apjához és nagyapjához hasonlóan ő is sokat jótékonykodott. Az 1877-ben felszentelt új zsombolyai katolikus templom az ő adakozása révén épülhetett fel. Kastélyai mellé kápolnát építtetett, amelynek oltárképét a kor neves festőjénél, Roskovics Ignácnál rendelte meg. Roskovics neve onnan is ismerős lehet, hogy az ő csodás király- és szentportréi díszítik az újjáépített Szent István-termet. Egy másik ünnepelt festőnél pedig egy portrét rendelt magáról. Az illetőt Benczúr Gyulának hívták.
1879-ben egy ország ismerte meg a nevét, amikor a nagy szegedi árvíz után jelentős pénzösszeggel támogatta a károsultakat, sőt, ötezer szőregi menekültet látott ideiglenesen vendégül a zsombolyai birtokán. Később Szőregen népkonyhát állított fel, ahol naponta hatszáz ember ingyen étkezhetett. 1882-ben a tiroli árvízkárosultak javára is pénzt adományozott, egy évvel később pedig harminc szegény csángó családnak adott házat és munkát a birtokain. Csekonics Endre kétlaki életét élt. Részben Zsombolyán, részben Pesten tartózkodott, a család Kecskeméti utcai palotájában. Itt rendszeresen estélyt adott, ahol nem egyszer tette tiszteletét Mária Valéria főhercegnő és Ferenc Ferdinánd trónörökös. Csekonics, mint az egyik leggazdagabb arisztokrata, Ferenc József osztrák császárral és a magyar királlyal is kiváló viszonyt ápolt, utóbbinak idővel a titkos tanácsosa és főasztalnoka lett.
Az sem véletlen, hogy a jótékonyságáról híres Csekonicsot kérték fel a Magyar Vöröskereszt Egylet elnökének 1891-ben. Sokat tett azért, hogy a szervezet székháza méltó helyre, a budai Várba, a Dísz térre kerüljön. Az épület később a II. világháború során súlyosan megsérült, ám a megmentése helyett inkább lerombolták. A Nemzeti Hauszmann Programnak köszönhetően hamarosan ezt az épületet is eredeti formájában láthatjuk.
A gróf még 1869-ben vette el feleségül Cziráky Konstanciát, a házasságából pedig öt gyermek született, négy fiú és egy lány. A fiúk közül ketten is tévútra léptek. Csekonics Pál titokban, a szülők értesítése nélkül házasodott, Csekonics Gyula pedig a szerencsejáték rabja lett, hihetetlen kártyaveszteségeket hozott össze a pénzben dúskáló fiú. Később az ő története alapján terjedt el a „Nem vagyok én Csekonics báró” mondás, amelyet általában az édesanyák mondták méregdrága játékra vágyó gyerekeiknek a bolt kirakata előtt. Később ennél is nagyobb csapások érték Csekonics Endrét. 1919-ben a Tanácsköztársaság kikiáltása után meghurcolták, eltávolították a Magyar Vöröskereszt Egylet éléről, a palotáit kirabolták a Lenin-fiúk.
A Kun Béláék irányította újságokban így írtak a korábban nagyra becsült és tisztelt grófról: „A régi világ Vöröskeresztjének Csekonics Endre, ez az üres fejű, naplopásban és henyélésben kiérdemesült aggastyán volt az elnöke és a vezető állásokat mind csupa tizenhárom próbás, raccsoló arisztokratával töltötték fel. Csak a jelentéktelen, kis állásokba juthatott be szegény proletár, akinek azután dolgoznia kellett a henyélő főurak helyett.” Hiába bukott meg a Tanácsköztársaság, Trianon után Csekonics hatalmas birtokai a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz kerültek. A földeket távolabb élő szerbek között osztották szét, mivel a környékbeli gazdák kijelentették, hogy ilyen módon nem tartanak igényt rájuk. Csekonics Endre később beperelte a jugoszláv államot az elrabolt földek miatt, de haláláig nem ért véget az eljárás.
Fotó: Arcanum/Vasárnapi Újság
A Magyar Vöröskereszt Egyletnek újra ő lett az elnöke, ám 1923-ban a megromlott egészségi állapota miatt lemondott a posztjáról. 1927-ben tüdőgyulladást kapott és napokon belül elhunyt a 82 éves, földjei nagy részétől megfosztott gróf. Kívánságnak megfelelően a korábban elhunyt feleségével együtt Zsombolyán, az elvett birtokon álló családi kriptában temették el. A végrendeletéből kiderült, hogy még így is százmillió pengős vagyona volt, Enyingen birtoka, Tokajban komoly szőlője. Mindent a családjára hagyott. Így távozott az élők sorából a jótékony gróf, aki hiába adakozott rengeteget, a történelem megkeserítette az életét.
(További izgalmas, nosztalgikus cikkek a budai Várról és a megújuló Budavári Palotanegyedről a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldalán www.facebook.com/nemzetihauszmannprogram)
