Őt is csúnyán elfeledtük, pedig egy időben minden valamire való hollywoodi filmben szerepelt. Ő a magyar Duna Steffi, aki azt is túlélte, hogy nagy szerelme a világhírű Katharine Hepburnért hagyta el.
A félig cseh származású egzotikus szépség Budapesten született Berindey Stefánia néven 1910-ben. Kilencéves korától tanult táncolni, 13 évesen már balett-táncosként tartották számon. Színpadra először a Feld-féle gyerekszínházban – mint tündérmesék gyerekszereplője – lépett. Aztán 18 éves lett, belépett a revü világába és az összes közép-európai fővárosban táncolt. Felfigyelt rá a brit revükirály, Noël Coward is, így a karrierjét Londonban folytatta. Ott már Steffi Duna volt a neve. Pályája felfelé ívelt. Csakhogy nem volt maradása, elindult Amerikába. Mert mennie kellett. Halálosan beleszeretett ugyanis az akkor már Prágát, Bécset és Berlint meghódító cseh színészbe, Frantisek Ledererbe, aki többek között Romeót alakította a Max Reinhardt rendezte Romeo és Júliában. Lederer Londonban a keresztnevét Francisra változtatva egy angol klasszikust, Volponét játszotta, ennek az alakításnak köszönhetően szerződtették Hollywoodba.
Ledererre nagy karrier várt Hollywoodban. Az első filmjében, a Manhattani románcban Ginger Rogers volt a partnere, a Broadway-n is főszerepeket kapott, volt, hogy Laurence Olivier-t váltotta. Steffi Duna viszont egy szót sem beszélt angolul, nem tudhatta, osztanak-e neki egyáltalán szerepet. Azt remélte, hogy az akkor már elvált Lederer feleségül veszi, de házaspár csak a filmvásznon voltak. Az 1934-es Két világ fia című filmben ő volt a Francis Lederer játszotta főhős eszkimó felesége (így aztán nem számított a még gyenge angoltudása).
Az Eszményi asszony forgatásán aztán a cseh színész összejött a film címszerepét meggyőzően alakító Katharine Hepburnnel. Még az is lehet, hogy Steffi Duna a hírlapokból szerzett tudomást liezonjukról, mindenesetre a bulvárlapok sokáig csámcsogtak a viszonyról. A legérdekesebb, hogy miután a csábítót eltávolították a forgatásról, a film férfi főszerepét végül Charles Boyer játszotta el. Lederernek meg 101 évig tartó életében három felesége is volt, de egyiket sem hívták Hepburnnek. Duna Steffit arra intették az ügynökei, hogy kerülje a magyarok társaságát, különben soha nem tanulja meg a nyelvet. Ő belevetette magát a tanulásba, és hamarosan irodalmat és művészettörténetet hallgatott egy Los Angeles-i egyetemen. És voltak sikerei is. Ő lett a végzet asszonya: magyar létére egy spanyol femme fatale szerepét kapta meg az 1935-ös, Oscar-díjig jutó La Cucaracha című filmben. Aztán csaknem harminc mozifilmben szerepelt világsztárok oldalán. Spanyol táncosnőt, cigánylányt vagy éppen afrikai rabszolgalányt alakított.
Történt, hogy egy újság megírta, Duna Steffi a legszebb bőrű hollywoodi sztár. Meg is kérdezték a titkát. Ő pedig csak ennyit válaszolt: nincs titok, szappan és tiszta, bársonyos víz. A cikk megjelenése után megkereste egy kozmetikai cég, hogy mondja azt, valójában az ő terméküknek köszönheti csodás bőrét. Visszautasította az ajánlatot, pedig nem ingyen kérték rá…
Aztán a szerelem is rátalált újra, hozzáment a színész John Carrollhoz, gyerekük született, de hamar elváltak. Amit Lederer oldalán szeretett volna, azt egy másik neves színész, Dennis O’Keefe mellett találta meg. 1940-ben ment hozzá, és attól kezdve nem érdekelte a karrier. A házasságára koncentrált, és arra, hogy tökéletes anyja legyen az O’Keefetől született két gyermekének és az első házasságából született nagyobbnak. Harmincévesen felhagyott a színészkedéssel. O’Kefee 1968-ban bekövetkezett haláláig együtt voltak, és nem is házasodott meg többé, pedig még hosszú ideig élt özvegyen. Végül 82 éves korában, 1992-ben, Los Angelesben halt meg az itthon szinte teljesen ismeretlen magyar színésznő, aki azt is túlélte, hogy élete nagy szerelme lelépett tőle Katharine Hepburn kedvéért.
Nyugodj békében, Duna Steffi!
