A szomorú bohóc. Talán ez a mondat illik leginkább Benny Hill életéhez. Hiába keresett sok pénzt, magányosan hunyt el 66 éves korában a napra pontosan 100 évvel ezelőtt született színész.
Dennis Kirklandot rossz érzés fogta el. Kereste a barátját, aki mellett sajtósként dolgozott, de ő nem reagált. Pedig fontos lett volna beszélniük, hiszen 1992. április 19-én, éppen húsvét vasárnap az otthonában halt meg Frankie Howerd humorista. Kirkland még egy közleményt is írt Benny Hill nevében, amelyben gyászát és fájdalmát fejezi ki Frankie halála kapcsán. Csakhogy ekkor már Benny Hill sem élt… A sajtós autóba ült, és meg sem állt a teddingtoni házig. Kopogott, kiabált, aztán segítséget kért a szomszédoktól, merthogy Benny Hill nem reagált a házból. Elő is került egy létra valahonnan, és amikor a sajtós felért a felső szinten lévő ablakig, és benézett, azt hitte leszédül a látványtól. Benny Hill ugyanis egy fotelban ült, élettelenül. Körülötte rendetlenség, üres üvegek, piszkos tányérok hevertek. Benny Hill ekkor már két napja halott volt. Magányában, visszavonultságában érte a halál.
Hajlamosak vagyunk illúziókat kergetni. Nézzük a televíziót, és látjuk benne a vidámságot, a féktelen jókedvet, aztán magunk sem tudjuk, hogy mindez csak szerep vagy maga a valóság. Benny Hill az életünk állandó szereplője volt. A nevét viselő showműsor újra és újra előbukkan még ma is. Hol csak néhány perces jelenet erejéig, hol pedig hosszabb formában. Felhőtlen kikapcsolódást jelentett őt nézni. A grimaszait, a vicces arckifejezését, a csetlő-botló mozgását, mintha egy személyben ötvözte volna Charlie Chaplint, a Stan és Pan duót, vagy Pitkin-barátunkat. Pedig már a karrierje elején is szembe kellett néznie azzal, hogy nem mindenki szereti, hogy a tehetségét nem mindenki ismeri el. Akkor még Alfred Alfie Hawthorne Hillnek hívták, és egy álmodozó, pufók fiatalember volt, aki kamaszként tejesemberként kereste a kenyerét. Egyetlen szenvedélye volt akkortájt, a dobolás. Volt is egy kezdetleges felszerelése, amit aztán hat fontért eladott, és világgá ment.
Az édesapja, sőt, a nagypapája is cirkuszi bohócként kereste a kenyerét annak idején, és ő is úgy gondolta, érdemes folytatni a családi hagyományt. Csakhogy a varieté-színházak nem kértek belőle, pedig több helyre is udvariasan bekopogott. Elküldték. Lakása nem volt, albérlet híján egy óvóhelyen húzta meg magát, merthogy 1940-et írtunk és már javában dúlt a II. világháború. De Alfie ment előre rendületlenül. Idővel színpadi asszisztens lett heti három fontért. Csakhogy a háború volt akkoriban a legdrámaibb előadás és ott is szereplőket kerestek. Hiába vándorolt egyik városból a másikba, nem tudott megszökni a behívó elől és 1942 novemberében Cardiffban két katonai rendőr állította meg, kezébe nyomva a „meghívót” a halál keringőjére. A legenda szerint még a normandiai partraszállásnál is ott volt.
Nem volt jogosítványa, mégis sofőrként alkalmazták a katonságnál, út közben tanult meg vezetni, de nem szerette meg az autózást, és a leszerelése után soha nem vezetett többé. A békeidő visszahozta az álmait, és ment tovább a rivaldafény felé, de továbbra is nehézkesen. Ekkor úgy érezte, hogy a nevével lehet a gond. Megbeszélte magában, hogy ez az Alfred és ez az Alfie sehogyan sem illik hozzá, ezért a kedvenc komikusa, Jack Benny után immár Benny Hillnek keresztelte át magát. Aztán kinyílt egy ajtó és azt mondták neki, íme a színpad, mutassa meg mit tud. Egy showban lépett fel a barátjával. A műsornak volt olyan része, amikor Benny Hill egyedül maradt a pódiumon, egyedül a nézőkkel szemben. Ilyenkor ömlött róla a víz, olyannyira rettegett a kudarctól, hogy az ájulás kerülgette. Ki gondolná róla, igaz?
Később aztán mégis rádióműsort kapott a BBC-ben, de nem csak műsort, kritikát is egyben. Egy bizonyos Harry Pepper ezt mondta róla: „Mindig is úgy gondoltam, hogy semmi személyisége nincs, viszont végtelenül unalmas…” De jött a televízió, az új szórakoztatódoboz, és ez már elhozta a hőn áhított sikert, merthogy Benny Hillnek ott nem kellett élőben, izzadva produkálnia magát, elég volt csak a felvételeken, csupán az operatőrökkel szemben eljátszania a világ legvidámabb emberét. 1951-ben már 45 perces műsort kapott, és 4 év múlva elkészült az első Benny Hill-show, amelyet lelkesen fogadott a közönség. Olyannyira, hogy Benny Hillt választották az évad tévés személyiségének. Ez volt az igazi belépő a sztárok közé.
Sok pénzt keresett. Mégis a lehető legegyszerűbb környezetben élt, a luxus számára a tévé, a videómagnó és a képregényei jelentették. Meg a nyelvek és az utazás. Spanyolul, olaszul, franciául, hollandul és németül is beszélt, s ha tehette, sűrűn felkereste a kedvenc városát, Marseilles-t. Amerikában is sikereket ért el, sőt, egy időben népszerűbb volt a tengerentúlon, mint Nagy-Britanniában. De a világ változása őt és a showműsorát is utolérte. 1989-ben egyszerűen kirúgták a Thames Televisiontól, mondván, elég volt abból, hogy ellenszenvesen jeleníti meg a nőket és gúnyolódik más nemzeteken. De ez leginkább csak ürügy volt, hiszen 1990-ben 98 országban adták folyamatosan a Benny Hill-show-t. A legenda szerint Benny Hill két nőnek kérte meg a kezét az élete során, de igazából egyiket sem gondolta komolyan. A nagy nevettető aztán 1992-ben szívrohamot kapott. Jellemző a népszerűségére, hogy a kórházban Michael Jackson is meglátogatta, aki nagy rajongója volt.
Majd jött az a bizonyos húsvét, amikor a sajtósa felmászott a létrára és ott találta holtan a komikust, akinek nagyjából hétmillió fontos vagyona volt, de már nem élt egyik testvére sem, s a szüleit is rég eltemette. Így az unokaöccsére és unokahúgára szállt minden, őket viszont gyakorlatilag nem is ismerte. A csodás vagyon persze sokakat megszédített. A temetése után az is elterjedt, hogy a méregdrága ékszereit a koporsójába tették. A rendőrök nem is csodálkoztak, hogy egy éjjel feldúlták a sírt és Benny Hill koporsóját is felnyitották. Ékszer nem volt benne, csak egy korszakos komikus, aki a színpadon mosolygott és grimaszolt, a magánéletben viszont elvétve érezte boldognak magát. És aki napra pontosan 100 éve született.
Nyugodj békében, Benny Hill!
