Az élete volt a műgyűjtés. Tetemes összegeket fizetett Petőfi Sándor verskézirataiért és büszke volt rá, mikor Párizsban ráakadt egy Corvinára. Aztán 1937-ben véget ért a romantikus mese, Ernst Lajos az uzsorások elől az öngyilkosságba menekült.
Egy jómódú építési vállalkozó, Ernst Mór gyermekeként látta meg a napvilágot 1872-ben. Már neves műgyűjtőként mesélte, hogy 17 éves korában, a velencei a Dózsepalota pazar múzeumában sétálva döntötte el, hogy az életét a magyar művészeti kincsek megmentésének szenteli. Megtehette, hiszen az apja dúsgazdag emberként támogatta a kedvtelésében, így 24 éves korára odáig jutott, hogy már ő adott kölcsön festményeket, kéziratokat a magyar államnak. Mai forint árfolyamon nézve milliárdokat költött festményekre, könyvekre, a gyűjteményébe került például a híres olasz festő, Jacopo Tintoretto több alkotása is, de kalandos úton egy Mátyás-féle Corvinát is vett Párizsban. Büszkén említette, hogy rajta kívül csak egy magángyűjtőnek van Corvinája, méghozzá az olajmágnás amerikai Rockefellernek.
Fotó: WIkipedia
Ernst Lajos 1912-ben aztán egy saját múzeumot nyitott Budapesten, a Nagymező utca 8 szám alatt (ma is ott áll az Ernst-múzeum). Pazar kiállításokat és jól jövedelmező árveréseket tartott. Remek érzékkel vásárolta meg a kezdő, később befutott magyar festők képeit is és ő érzett rá arra is, hogy a festmények alapjául szolgáló vázlatokat is érdemes megvenni, mert idővel nagy értéket jelentenek majd.
Aztán az I. világháború, majd a világválság őt is megcibálta. A szenvedélyéből viszont képtelen volt visszavenni.
Csak a halála után derült ki, hogy egy idő után bankoktól felvett kölcsönökből vásárolt, ami viszont ennél is rosszabb, a pesti uzsoramaffia is behálózta. A külső szemlélő számára Ernst Lajos sikeres ember volt, akinek már messziről köszöntek az emberek, ha kilépett a Király utcai elegáns lakásából az utcára és elindult a saját múzeumába néhány sarokkal arrébb. Ezért ért mindenkit váratlanul, hogy 1937. március 22-én nyoma veszett a neves műgyűjtőnek. Mint kiderült, este elment a Fészek Klubba kártyázni, ahonnan hajnalban távozott. A portás furcsállta, hogy miért adott neki 400 pengőt azzal, hogy holnap vigye be a múzeumába, de hamar túllépett rajta. Ernst Lajost soha többé nem látták. A Párizsban élő fia három nappal később érkezett Pestre és jelentette az apja eltűnését a rendőrségen. Még egy talányos hirdetést is feladtak Az Estben, amely név nélkül, de Ernst Lajosnak üzent, hogy menjen haza, minden megoldódik. Aztán hetekkel később, április 25-én egy idős férfi holttestére bukkantak a Dunában Ráckevénél.
Hamar kiderült, Ernst Lajosé volt. Az ingébe ugyanis belevarratta az E. L. monogramot, a zsebében pedig nem csak a névjegyét találták meg, hanem három fizetési felszólítást is. Mellette ott lapult a zsebében az aranyórája is és a szemüvege is egy zsebkendőbe csavarva. Az orvosok szerint négy-öt nappal korábban, Budapesten ugorhatott a Dunába. De, hogy hol járt és mit csinált az eltűnése utáni csaknem egy hónapban, talán sosem tudjuk meg. A halála a művészvilágot sokkolta, a hitelezőket pedig megijesztette. Hamarjában 34-en jelentkeztek, s kiderült, Ernst 650 ezer pengőt meghaladó, tetemes adósságot halmozott fel.
Fotó: Wikipedia
Arra is fény derült, hogy évek óta tárgyalásokat folytatott arról, hogy a páratlan gyűjteményét megveszi az állam, ám a szerződéskötés csúszott. Az állam amúgy 500 ezer pengőt ajánlott a festményekért és könyvekért, amely csaknem fedezte volna a műgyűjtő tartozását. Ernst viszont nem várta meg az aláírást. A halála után két évvel, 1939-ben végül elárverezték a csodás magánmúzeum tárgyait, szerencsére jobbára magyar múzeumokba került a szenvedélyes és ezért sokszor meggondolatlan mágnás gyűjteménye.
A 17 évesen, a velencei Dózsepalotában barangoló fiú megvalósította a nagy álmát, de azt már nem akarta végignézni, hogy az életművét széthordják a hitelezők, így inkább a hullámsírt választotta 64 éves korában.
Nyugodj békében, Ernst Lajos!
