A MAGYAR MUCHA, AKIT MINDENKINEK ISMERNIE KELLENE: FARAGÓ GÉZA

Csak a magyar Alfons Muchának nevezték az újságok, csodájára jártak ugyanis a szecessziós plakátjainak. Ő Faragó Géza, a századelő Budapestjének humoros alakja, akinek hatalmas orra volt a védjegye.

1877-ben született Budapesten, egy jómódú család tagjaként. Már kiskorában mindene volt a rajzolás, a szüleit állandóan kiborította, mivel nap nap után összerajzolta a lakás falait. A gyerekkorára később így emlékezett: „Nagyon jó gyerek lehettem, mert apám akasztófavirágnak, a házmesterünk pedig emberi állatnak becsmérelt”. Tízévesen azért csapták ki az iskolából, mert kiderült, tanítás után állandóan a lóversenypályán időzik. Egy rajz buktatta le, amin az egyik kedvenc zsokéja szerepelt. A szülők a Goldberger-féle kékfestőgyárba adták be inasnak, majd elküldték Párizsba, hogy ott tanuljon festészetet. Ott aztán a szecesszió ünnepelt mestere, a cseh Alfons Mucha vette fel a tanítványai közé.

Két évig dolgozott Mucha mellett, ami aztán a későbbi stílusán is érződött. Aztán úgy döntött, hazatér. A Nagykorona utca 32. szám alatt rendezte be a műtermét és egyre több felkérést kapott plakátokra, mellette pedig a karikatúráival is lenyűgözte az embereket. A kritikusokat továbbra sem. 1905-ben Kürthy György (színész és újságíró is volt) alaposan belemártotta a kést Faragóba: „Faragó Géza-féle szörnyszülött rajzokról nem találja ki mindenki, hogy azok a nullánál is kisebb értékűen, szemfény vesztő, a publikum tudatlanságát kihasználó, pusztán üzleti spekulációk.”

Faragóra később a szerelem is rátalált. 1910-ben kötött házasságot Makay Bödikével. Sokáig úgy tűnt soha nem válnak el egymástól, ám a kapcsolat megromlott s végül a válás mellett döntöttek. Később újra megházasodott, Talabér Emmát vette el feleségül és megszületett az élete legnagyobb ajándéka, Kitty, a kislánya, akit rajongva szeretett. Tisztességesen élt, mégis megesett, hogy rendőrségi ügybe keveredett. Történt, hogy felkérte a Király Színház, hogy készítsen egy plakátot a Makrancos hölgy előadásához. Ő megtette… Óriási botrány lett belőle, ugyanis a rendőrség szerint a plakáton ábrázolt katonatiszt arca feltűnően hasonlított Ferenc József császáréra. A plakátokat az utolsó darabig elkobozta a hatóság.

Faragó egyre népszerűbb lett, 1920-ban például egy elegáns árverést rendeztek Pesten, ahol a lapok szerint „a legnagyobb izgalom akkor fodrozódott fel a zsúfolt teremben, amikor Faragó Géza négy kis karikatúráját kínálták száz koronáért. Négyszázig szökött fel egy pillanat alatt a skiccek ára.” Ebben az évben egy kardpárbajon is részt vett a művész. Összeszólalkozott ugyanis Strasser Richárd nagyiparossal, s abban maradtak, a Fodor-féle vívóteremben találkoznak. Faragónak egészségügyi panaszai voltak a párbaj napján, ám így is ő volt az első, aki talált, a nagyiparos homlokát sértette fel a penge. Mivel első vérig tartott a párbaj, beszüntették, s mindenki ment a dolgára. Faragó Géza közkedvelt alakja volt a pesti éjszakának, járta a kávéházakat (a Japán kávéház volt a kedvence) és a különböző lokálokat, mulatókat. Már messziről meg lehetett ismerni, hiszen volt egy különös ismertető jele, a méretes orra. „Ez az orr egy külön élmény, egy külön stílus, egy külön öntvény furcsaságával hatott, és romantikában szinte túlszárnyalta a rostandi fantáziában született Cyráno orrát is” – írták a méretes orrával kapcsolatban az újságok.   

Közel az ötvenhez az ars poeticáját is megfogalmazta: „Ne a közönség nevelje a művészt, hanem a festő tanítsa látni, oktassa jó képeivel a közönséget. Törekszem a tökéletesség felé, de miután 361 éves nem leszek, ezt elérni nehezen fogom.” Ekkor már külföldön is sikereket aratott. Londonban például egy évig játszották azt a balett-előadást, amelyet ő írt és a díszleteit is ő tervezte. 1928 szeptemberében éppen Berlinből érkezett haza, amikor az utazás során meghűlt, ágynak dőlt és hamar kiderült, tüdőgyulladást kapott. Mikor örökre elaludt, ott volt az ágya mellett a felesége, a kislánya, valamint az egyik testvére, Faragó Jenő, a neves újságíró. Magas láz gyötörte, s csak egy pillanatra tért magához. Akkor az ágyával szemben függő képre nézett, amelyen a kislánya kacagott, majd mosolyogva behunyta a szemét és soha többé nem ébredt fel. Csupán 51 éves volt. A halála mély gyászba taszította a famíliát, ám még inkább a volt feleségét, aki nem találta a helyét az életben. A korábbi férje halálhíre után kinyitotta a gázcsapot és csak a véletlen számlájára írható, hogy még idejében rátaláltak.

Faragó Gézát végül a Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra. A temetésen ott volt a művészvilág színe-java és ott sírt az első sorban az imádott kislánya is. A magyar szecessziós plakátok nagymesterét pedig szépen lassan elfelejtette Budapest. A Japán kávéház törzsasztalánál már mások ültek, s a szecesszió is kiment a divatból. Elfelejtették a magyar Muchát, pedig ma is ismernie kellene mindenkinek!

Nyugodj békében, Faragó Géza!