A zeneszerző eltökélt volt és hajthatatlan. A szemében valami hihetetlen tűz lobogott, és hiába győzködték, hiába mondták neki, hogy egy musical a macskákról nem lehet sikeres, feleslegesen tették.
A zeneszerző, aki akkor már világhírű volt, rövidke monológgal érvelt: „A világ fele utálja a macskákat, a másik fele viszont imádja őket. Én megelégszem ezzel az ötven százalékkal…” A zeneszerzőt Andrew Lloyd Webbernek hívták. Akkor már olyan világszenzációt jelentő darabok fűződtek a nevéhez, mint a József és a színes, szélesvásznú álomkabát, amelyet 1968-ban, mindössze húszévesen írt. Majd két esztendő múltán jött az igazi, még ennél is nagyobb siker, a Jézus Krisztus szupersztár.
Nem volt sokáig kérdés, hogy Andrew barátunk mivel foglalkozzon felnőttként, hiszen édesapja zeneiskola-igazgató, templomi orgonista és egyházi zeneszerző volt , édesanyja pedig zongoratanárnő. Ám a zene mellett volt egy másik szenvedélye Andrew-nak, méghozzá az olvasás. A kedvenc olvasmánya, amelyet százszor meg százszor elolvasott, T. S. Eliot, Macskák könyve című versciklusa volt. Hihetetlen, de igaz: már gyermekként arról álmodozott, hogy egyszer ezekhez a gyönyörű rímekhez, gondolatokhoz ír majd zenét. Aztán teltek az évek, és 1981-ben megírta a Macskákat.
Az 1939-ben megjelent regény musical változatát. Az előadás dalszövegei szinte megegyeznek T. S. Eliot verseivel, ez alól csupán egyetlen kivétel van, méghozzá a leghíresebb, a legkedveltebb, a legtöbbet játszott, szám: a Memory. 1981. május 11., a helyszín pedig a londoni New London Theater. A két producer Cameron Mackintosh, és Andrew Lloyd Webber izgatottan várták a közönség reakcióját. Andrew-nál nem csak a presztízs, a tapsvihar számított, hanem a pénz is. Tudniillik a zeneszerző még a házára is jelzálogot vett fel, hogy beszálljon a grandiózus, látványos mű költségeibe. A hírnevét, a népszerűségét, az egzisztenciáját, a vagyonát kockáztatta. De győzött, elsöprő sikert aratott ő is, no meg az előadás is.
Andrew Lloyd Webber lett a világ első milliárdos zeneszerzője, és azok a befektetők, akiket meggyőzött, hihetetlen vagyonra tettek szert: 3500 százalékos hasznot könyvelhettek el. Webber egyébként 1977-ben fogott munkához. Az előadáshoz természetesen kellett az író, Eliot özvegyének az engedélye is, aki lelkesen fogadta és követte a munkálatokat, és partner volt a musical elkészítésében. Webber és csapata az idővel is versenyt futott, merthogy már árulták a jegyeket a londoni színházban, amikor még bőven volt hátra csiszolni való. Például a szövegkönyv sem készült el addigra. Ráadásul az egyik szereplő a próbák során megsérült, és új színésznek kellett beugrania a helyére.
Világszám! Talán ez az egyetlen szó fejezi ki legjobban a Macskák történetét. Londonban 1981 és 2002 között csaknem 9000 alkalommal mutatták be a darabot. Olyan rajongótábor és siker követte évről-évre, előadásról-előadásra a musicalt, hogy az utolsó showt nem csak a színpadon láthatta a nagyérdemű, hanem egy impozáns kivetítőn, a Covent Gardennél is rengetegen. Tizenhét hónappal később a Broadway is a Macskáktól volt hangos. És ha azt írjuk, hogy ez volt a Broadway történetének legdrágább produkciója, abban semmiféle túlzás nincs. Látványorgia, hangrobbanás, rock és jazzszólamok, ezer meg ezer szín, hangulat, és kavalkád. S a néző szinte a karosszékbe kapaszkodik, mert úgy pörgeti, úgy megszédíti őt mindaz, amit művészet cím alatt kap. Nézni, Old Csendbelennt, Grizabellát, Cassandrát, Micsel Rumlit, és a többieket. A musicalből egyébként 2019-ben Tom Hooper rendezésében film is készült, ám jókorát bukott.
De ez bennünket, magyarokat nem kavart fel különösebben, nekünk megvoltak a saját macskáink. Az imádnivaló macskáink. Merthogy Budapesten London és New York után ugyancsak színpadra került a legendás musical, méghozzá 1983. március 25-én a Madách színházban. Ha valaki ott ült akkor a nézőtéren, talán még a jegyet is elrakta emlékbe, akkora élménydózisban lehetett része. Kitörölhetetlen pillanatok voltak ezek. Nézni Haumann Pétert, Almási Évát, Tímár Bélát, Póka Balázst, Kishonti Ildikót, Paudits Bélát, Bencze Ilonát, Hűvösvölgyi Ildikót, Cseke Pétert, Szerednyei Bélát, Gyabronka Józsefet, a gyönyörű Tóth Enikőt, s a többieket.
A musical szövegét magyar nyelvre, ki más, mint a zseniális Romhányi József fordította. Itthon megannyi rekordot döntött a Macskák. És a főváros után a szegedi, debreceni és nyíregyházi közönség is felállva tapsolhatott. A magyar színészeknek, de a tapsból jutott egy eltökélt embernek is, aki bármennyire is megpróbálták lebeszélni róla, megírta a gyerekkora kedvenc verseskötetének a zenéjét.
Köszönjük, Mr. Webber!
