Egy színésznő, akire a kor közismert tragikája, Jászai Mari féltékeny volt. És egy színésznő, aki gerinces emberként 1919-ben a proletárdiktatúrának is fricskát mutatott. Következzék az elfeledett Fáy Szeréna tanulságos élettörténete!
1865-ben, karácsony napján született az Aradhoz közel eső Erdőhegyen. Hamar a színészet felé fordult, főleg, hogy Laborfalvi Róza távoli rokona volt. Neki és leginkább a különleges talentumának köszönhette, hogy már 12 évesen színművészeti akadémiára járhatott. Tizenöt évesen a Nemzeti Színház tagja lehetett, mikor kiderült, hogy szerződést kap, a következőt írta a Fővárosi Lapok című újság: „Fáy Szeréna kisasszonyt, a színészeti iskola kiváló tehetségű növendékét szerződtetik a Nemzeti Színházhoz. Ott a helye.” Hamar sikereket ért el a vendégjátékai során is. Amikor Kolozsváron lépett fel, a helyi újság így búcsúzott tőle: „Fáy Szeréna sötét, nagy szemei villámló tüzét bár mielőbb láthatnók!”
Fotó: Arcanum/Magyar Szalon
Akkoriban Jászai Mari volt a Nemzeti Színház első számú tragikája, érezni lehetett, Fáynak nem lesz könnyű érvényesülnie. 1883-ban aztán egy szerepet mégis átvehetett Jászaitól, a Pesti Hírlap pedig nem kevés éllel megjegyezte: „Olimpia szerepét Jászai Mari átadta Fáy Szerénának, akinek fiatal és igazán szép megjelenéséhez azonban nem adta kölcsön fenségét és gőgjét.” Hogy mennyire háttérbe volt szorítva a Nemzeti Színháznál, elég, ha megnézzük, mennyi volt az éves keresete a legismertebb színésznőknek 1894-ben? A Budapesti Hírlap írta meg, hogy Márkus Emília 10 ezer forintot keresett, Jászai Mari 8800 forintot, Fáy Szeréna pedig a 9. legjobban fizetett színésznőként csupán négyezret…
1887-ben aztán, mivel kevés lehetőséget kapott, Kolozsvárra szerződött egy évre. A városban örömujjongásban törtek ki az emberek, s az egyik újság megjegyezte: Sokat fog nyerni a kolozsvári színház és egy időre sokat fog veszíteni a budapesti Nemzeti Színház.” 1891-ben a Magyar Szalon írt jellemzést az akkor is csak 26 éves színésznőről, s kiemelte, az egyik legintelligensebb hazai színésznő, aki művelt, saját könyvtárat tart fent és járatos az irodalmi és művészeti irányzatokban. Egy évvel később aztán férjhez ment dr. Leitner Gyula orvoshoz, az esküvőn pedig ott volt a Nemzeti Színház apraja-nagyja. Aztán minden összeomlott. Alig egy esztendei boldog házasság után ugyanis elhunyt a férje. Hosszú hónapokig tartott a haláltusája, Szeréna pedig végig mellette volt és ápolta. A férje halála után hat héttel aztán megszületett a közös gyermekük… Később, már idős korában így beszélt az első férjéről: „Fiatal orvos volt az uram, nagyon szerelmesek voltunk egymásba. De a tuberkulózis rá volt írva az arcára. Olyan szép volt, mint egy élő Krisztus-kép. Úgy ápoltam, ahogy csak egy anya képes.”
Fotó: Fiumei úti sírkert
Aztán Fáy Szeréna megelégelte a mellőzöttséget és úgy döntött, Bécsbe teszi át a székhelyét és felbontotta a szerződését. A Nemzeti Színház szerződésszegés címén fordult bírósághoz és 15 ezer forint bánatpénzt kért tőle. A több mint kétévnyi pereskedés végén a bíróság kimondta, hogy Fáy jogosan bontotta fel a megállapodást. Az osztrákok persze tárt karokkal fogadták Budapest ünnepelt fiatal tragikáját és sikert sikerrel halmozott Bécsben. Aztán hazatért, ám a Nemzeti Színháznál továbbra sem volt helye.
Egészen 1900-ig. Ekkor ugyanis a teátrum úgy döntött, elég Jászai Mari uralkodásából és egy méltatlannak tűnő szerződést kínált a legendás színésznőnek, amelyet – várható volt –, nem fogadott el, és dúlva-fúlva távozott a társulattól. Közben Fáy Szeréna elköszönt Kolozsvártól, a búcsúelőadáson kapott temérdek csokor virágot kivitette E. Kovács Gyula sírjához (a színház művésze nem sokkal korábban hunyt el.), ő is fejet hajtott, majd Budapestre utazott. Örömmel fogadták, a trónfosztott Jászai ellenben az újságok hasábjain kelt ki magából. Mint mondta, ugyanabban az órában, amikor ő a méltánytalan szerződési ajánlatot kapta, küldtek egy levelet „egy másik tragikának”, hogy szerződjön a színházhoz. Nem nevezte nevén Fáy Szerénát, aki csaknem két évtizedet várt, hogy végre szerepet kaphasson Jászai mellett. A sértett Jászai a Vígszínházba szerződött, egy év múlva viszont visszatért a teátrumba.
Fotók: Wikipedia
1901-ben aztán Fáy Szeréna másodszor is kimondta a boldogító igent, Simay Gyula törvényszéki bíró felesége lett, akivel még egy kolozsvári jogászbálon ismerkedett meg. Fáy aztán hosszú éveken keresztül sikert sikerre halmozott a pesti színpadokon, a kezdeti nehézségek után mindenki elismerte a tehetségét. Idős korában a József körúti, elegáns lakásában élt a férjével, s rendszeresen meglátogatta az első házasságában született fia, aki orvos lett. 1919-ben azzal keltett feltűnést, hogy bár tarthatott a Tanácsköztársaság retorziójától, kevesek egyikeként ott volta és a Farkasréti temetőben Szőts András búcsúztatásán. Ő volt az a színész, akit a vörös terror alatt a Parlament épületében gyilkoltak meg a Lenin-fiúk. Fáy elment a szertartásra és egy apró piros-fehér-zöld színű szalagot dobott Szőts András koporsójára, ezzel is tiltakozva a kommunista rémuralom ellen.
1924-ben a színházi utódokról is szót ejtett egy interjúban. „A fiatalok nem tanulnak eleget, vagy csak nagyon keveset. Ők nagyon szépek, de csak a külsejükkel, a szépségükkel akarnak hatni.” Aztán 1934 januárjában, a jólelkű és kiváló színésznő örökre elaludt, hosszan tartó betegség győzte le a szervezetét 68 éves korában. Ezrek búcsúztak a Fiumei úti sírkertben attól a színésznőtől, aki öt évtizeden át volt a Nemzeti Színház tagja, s aki emberként és színésznőként is példát mutatott mindenkinek!
Nyugodj békében, Fáy Szeréna!
