Legenda vagy valóság? Végül is mindegy. Talán valóban úgy történt, hogy az ifjú költő nagy levegőt vett, aztán tárcsázta az országosan ismert „kolléga” számát.
A vonal másik végén Weöres Sándor szólalt meg, és az ifjú költő zavarában csak ennyit mondott: „Szeretném meglátogatni, hogy megmutassam a verseimet!” Weöres hallgatott néhány pillanatig, majd komoly hangon ezt válaszolta: előbb olvassa be az egyik versét a telefonba… Az ifjú költő pedig felolvasta kedvenc szerzeményét, majd újabb csend után Weöres a sajátos, sokak által ismert hangján, határozottan felelt: „Jól van fiatalember, jól van. Jöhet, várom…”
Fotó: Fortepan/Hunyady József
Az ifjú költő Gyurkovics Tibor volt… 1931. december 18-án született Rákosfalván. Piarista gimnáziumba járt, majd az iskoláját egyszerűen államosították és így végül az Ady Endre gimnáziumban érettségizett 1950-ben. Hiba volt jó tanuló, hiába dicsérték a tanárai élénk érdeklődését az irodalom iránt, ott volt a homlokán egy bélyeg, amelyet sehogyan sem tudott leszedni onnan. Polgári származásúként a Rákosi-rendszerben ő is ellenségnek számított. Az sem használt az előmenetelénél, hogy az édesapja a II. világháború alatt egy kenyérgyár igazgatója volt. Ezek után aligha okozott meglepetést, hogy sem az orvosi, sem a jogi egyetemre nem vették fel. De próbálkozott ő a színiakadémiával is, hiszen mágnesként húzta a művészet, de az az ajtó is zárva maradt előtte. Így aztán Gyurkovics Tibor melósként lépett be a felnőttek világába, a Fővárosi Közlekedési Vállalatnál kapott állást, méghozzá több műszakban. De a kedvét, a lelkesedését az ötvenes évek kilátástalansága sem vehette el. Újra nekifutott a felvételinek és a gyógypedagógiai tanárképző főiskolára fel is vették. Később, amikor már engedték, pszichológusi diplomát is szerzett.
Az élet pedig már csak olyan, hogy a sok kikerült sorompó után leereszt egy újabbat. Az 1956-os forradalom magával ragadta az ifjú Gyurkovicsot, és miután a gyógypedagógiai főiskolán már előadóként alkalmazták, ő lett az intézmény forradalmi bizottságának az elnöke. Újra bélyeget ragasztottak rá, meghurcolták, megalázták, elvették az állását és legszívesebben világgá kergették volna. De sokakkal ellentétben ő nem vágyott a vasfüggönyön túli szabad világra, maradt és konok, dacos, harcos emberként bármire képes volt az önmegvalósításért. Ha kellett, akkor egy kisegítő iskola tanáraként vállalt munkát Kőbányán, ha azt mondták neki, legyen pszichológus egy gyermekgondozóban, akkor ott is lelkesen látott hozzá a feladathoz. De az élet fokozta a tempót és emelte a tétet: Gyurkovics Tibort 1960 és 1968 között az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben alkalmazták pszichológusként.
És közben írt, egyre többet írt. Mindig is szenvedély, a humor és a kellő indulat jellemezte a műveit. Az írótársa, Szakonyi Károly egyszer azt írta róla: „Szenvedélyessége, humora lenyűgözte a hallgatóságot, bűvkörébe vonta a nőket, elragadtatta a férfiakat…” Igazi lélekbúvár volt. Pszichológusként, íróként is a szeretet és a szerelem utáni sóvárgást, az emberi kapcsolatok zűrzavarát, vagy épp harmóniáját kutatta. Gyurkovicsot nem lehetett beskatulyázni. Volt, aki egyszerűen csak Mágusnak becézte. A hatvanas években már sorra jelentek meg hosszabb-rövidebb írásai, versei, prózái, ám a hetvenes évek hozták el számára a nagy áttörést. Olyan színműveket írt, amelyek megtöltötték a színházak nézőtereit, s amelyek komoly hatással voltak az olvasókra is. Gyurkovics pillanatok alatt a honi közélet jelentős alakjává nőtte ki magát.
Kiállítás-megnyitókat tartott, a társasági élet fontos szereplőjévé vált, a művészvilág meghatározó egyéniségeként írtak és beszéltek róla. Nem csak leírt, kimondott mondataira is odafigyeltek. Hogy mennyire szerette az életet és kereste az értéket benne, arra tökéletesen jellemző, hogy lakása falát beborították a festmények és a grafikák, százhét kép gazdája volt és ezek számtalan verset ihlettek. A hetvenes évek volt az ő nagy korszaka, ekkoriban kezdődött színházi pályafutása. Az Estére meghalsz című drámáját, amelyben Domján Edit és Mensáros László játszott, a Madách Kamarában tűzték műsorra. Tegyük hozzá, óriási sikerrel. De a Páger Antal és Bilicsi Tivadar főszereplésével bemutatott Az öreg is vonzotta a nézőket a Pesti Színházban. A Vígszínház szinte házi szerzőként alkalmazta. a Csóka-család, a Nagyvizit, a Fekvőtámasz mind-mind kultikus darabok voltak a legendás teátrumban, de Gyurkovicsnak megadatott az is, hogy a Fekvőtámasz veszprémi előadásán az ezredes szerepében ő is színpadra léphetett.
Folyamatosan az emberi kapcsolatokat boncolgatta mind verseiben, mind novelláiban, mind a regényeiben. A szeretni vágyó embert, a hűtlen embert, a házasságban szenvedő és másra vágyó embert. Szeretett és tudott élni, ám utolsó éveiben már súlyos betegséggel küzdött, s a szervezete 77 esztendős korában, 2008. november 16-án adta fel a harcot. Nem csak felesége, de az egész ország gyászolta. Gyászolta az írót, a felejthetetlen színházi darabok szerzőjét, a pszichológust. Az embert.
Nyugodj békében, Gyurkovics Tibor!
