ALAKJA MANDULÁN ÉS MADÁRTEJEN TÁPLÁLT: FÉNYES ALICE TÖRTÉNETE

Túl korán lett sztár, ráadásul az irigyei is két kézzel nyomták a víz alá. Így fordulhatott elő, hogy az erdélyi Bajor Gizi csupán néhány éves tündöklés után hátat fordított a színészetnek és egészen Londonig ment a férjével, ahonnét sosem tért haza. Következzék Fényes Alice mesés és gyötrelmes élete!

1918 májusában született Nagyváradon. Már egészen pici korától a színházban sertepertélt, az édesapja, Fényes Antal ugyanis elismert díszlettervező volt. Nem csoda, hogy amikor egy iskolás lányra volt szükség a soros darabban, Fényes Antalhoz fordultak, ugyan már, engedje el a lányát a kétmondatos szerepre. A díszletmester ettől a pillanattól tartott egész életében. A színházi világot ismerve ugyanis féltette a lányát a pályától.

De mivel Alice már egészen kicsi korában a lakásuk utcáján tartott színházi előadásokat a kis barátaival, várható volt, hogy eljön a pillanat, amikor engednie kell. Engedett, a kétmondatos szerep alapján pedig felfedezték a lányt. Kolozsvárra került a helyi színházba és 18 éves kora ellenére elhalmozták a szerepekkel. Az egyik erdélyi újság pedig a következőt írta róla: „Igazi könnyekkel sír a kis Fényes Alice. Ne csodálkozzunk, ha ezek után vele sír az egész közönség. Tehetségesebb színésznője nem volt az öreg kincses városnak.” Fényes Alice boldog volt és a kora ellenére magabiztos. Amikor ugyanis a nagybátyja, Szilágyi Lajos, Bihar megye főispánja jelezte, hogy bármelyik színházba elhelyezi, csak szóljon neki, a következőt válaszolta: „Nem kell nekem protekció, gyűlölöm. Engem ne protezsáljon senki, engem vigyenek!”

A sikereket beárnyékolta, hogy 1936-ban az imádott édesanyja elhunyt hastífuszban, ám a színpad kárpótolta minden fájdalomért. 1940-ben, 22 éves korára több mint száz nagy színházi szerep volt a háta mögött. Nem csoda, hogy Budapestre csábították, ő pedig igent mondott a Vígszínház hívásának. Óriási várakozás előzte meg a pesti debütálását, a sorok között ott ült például az író Heltai Jenő is, de a híres dívák, Bajor Gizi és Muráti Lili is megnézték az erdélyi lányt a színpadon. Bajor nyilatkozott is, el volt ragadtatva Fényes Alice játékától: „Cseppet sem kirívó, százszázalékosan tehetséges és minden szavában, minden mozdulatában emberi.” A lapok mindent megírtak róla. Azt is, hogy 160 centi magas és „alakja mandulán és madártejen táplált, haja barna és romantikus.”

Aztán ahogy lenni szokott, az irigyek nehezen viselték Fényes Alice tündöklését és egyre több rosszindulatú megjegyzést kapott a háta mögött, sőt, olykor az újságokban is. Nem véletlen, hogy Újpesten egy 14 éves kamaszlány megalakította a Fényes Alice rajongók klubját, hogy megvédjék az igaztalanul bántott bálványukat. Fényes Alice 1942-ben egy nyilatkozatában már jelezte, a támadások mellett az is fárasztja, hogy hosszú évek óta csak a színház tölti ki az életét: „Amióta az eszemet tudom, megszakítás nélkül színpadon álltam, játszottam, Ahhoz se jutottam, hogy gondtalan gyerek legyek, hogy fiatal legyek, de még ahhoz sem, hogy egyszer úgy istenigazán kipihenjen magamat.”

Az évek alatt rájött, hogy a mindig mosolygós kolléganők a háta mögött kibeszélik, bántó megjegyzéseket tesznek rá. Két színésznőt tudott maradéktalanul elfogadni, Bulla Elmát és Dajka Margitot. Mint mondta: „Mert emberek! Érezhető, tapintható, markolható emberek a színpadon is.” Ekkor még úgy tűnt, a keserű élmények ellenére sokáig marad Budapesten, az édesapjával, Fényes Antallal egy vasedény-kereskedést is nyitott a Dohány utcában. Aztán 1945-ben jött a hír, hogy hozzá ment feleségül dr. Princz Endre diplomatához. Hamar elterjedt Pesten, hogy befejezi a karrierjét, ám ekkor még azt mondta, biztos valamelyik kolléganője terjesztette el a hazug pletykát.

Egy év múlva aztán valóban visszavonult, a férjével Párizsba költözött, majd onnan meg sem álltak Londonig. Fényes Alice örökre szakított a színházzal. Gyermeke született és sokáig semmit sem lehetett tudni róla, hiszen az újságok elfelejtették. 1957-ben aztán az Esti Hírlapban az általa feladott fizetett apróhirdetésből derült ki az is, hogy az édesapja 71 éves korában örökre elaludt. Csak 1973-ban lépett ismét magyar földre és a fiát is elhozta. Színházba is elment, sőt, megkereste Bulla Elmát és Básti Lajost is. Az újságok pedig csak annyit írtak róla, hazalátogatott a „negyvenes évek ismert színésznője”, miközben egy ország imádta. Fényes Alice aztán visszament Londonba és ott is élt a haláláig.

A kivételes karrierjével hamar felhagyó színésznőnek hosszú életet adott a sors, 88 esztendős volt, amikor örökre elaludt 2007-ben. A színházi irigyei ekkor már régen nem éltek…

Nyugodj békében, Fényes Alice!