Stílusos volt. Olyan, mint egy francia őrgróf, valahonnan Bordeaux környékéről. Győrffy Miklóst a jó Isten is képernyőre teremtette. Az ő élettörténete következik.
Azt mondta egyszer róla valaki, hogy még az is szerette őt, aki nem szerette… Ugyanakkor keveseket engedett közel magához. A hátrafésült hajú, jól öltözött, intellektuális tévés és rádiós, akitől számtalan értékes gondolatot kaptunk. Somogyban, Segesden született 1943 decemberében, s hamar szembesült azzal, hogy az élet nem csak játékból és becéző szavakból áll. Az édesapját még a születése előtt munkatáborba cipelték Szibériába, így aztán az édesanyja és a nagymamája gondoskodott a kellő szeretetről és figyelemről. Ők hárman éltek így és a két asszony mindentől óvta a kislegényt. A legenda szerint még a széltől is, és ami a legjobban fájhatott neki: nem bandázhatott a barátaival, s még futballozni sem engedték ki a rétre.
Fotó: Fortepan/Vészi Ágnes
De a bezártság nem dacossá tette – hanem érdeklődővé. Körülnézett a házban és pillanatok alatt felfedezte a könyvespolcot. Ötéves sem volt, amikor megtanult olvasni. Lám, egy bezárt szoba is kinyithat kapukat, ha másra nem, az álomvilág felé. A kis Miklós egyik könyvet olvasta a másik után, és úgy érezte, mintha újabb és újabb ágat mászna meg a tudás fáján. Aztán történt valami… A hatodik születésnapját ünnepelték szerényen az édesanyja és nagymamája társaságában, amikor egyszer csak megállt előtte egy férfi.
Lefogyott, sovány, meggyötört arcú ember volt, aki azt mondta neki: „Szervusz fiam, én vagyok az apád…” Onnantól kezdve igyekeztek bepótolni mindent, amit addig a sors, vagy inkább a sorstalanság elvett tőlük. Az édesapja mesélt neki a kitartásról, a bátorságról, a túlélésről. S a fia csillogó szemmel hallgatta. Ugrunk az időben. A kis Győrffy Miklós felnőtt, erdésznek tanult, később pedig filozófiát és szociológiát, mivel sikeres felvételit tett az egyetemre. Az a Bölcs István lett a tanára, aki később magához hívta az ifjú és tehetséges Győrffy Miklóst a Krónika című műsorhoz a rádióba. Ott és akkor indult el a karrierje. Az egyetem is nagy hatással volt rá, ahol többek között Jancsó Miklóssal, a zseniális filmrendezővel is baráti viszonyt ápolt.
Később jelentkezett a filmművészeti főiskolára is, csakhogy a felvétel időpontja épp arra a napra esett, amikor az egyetemen filozófia záróvizsgát kellett tennie. Az édesapja leült vele és ezt mondta neki: „Fiam! Azt fejezd be, amit elkezdtél!” S ő így is tett. 1968-ban az ELTE magyar-filozófia szakos diplomáját vehette át. Aztán három évig Újpesten dolgozott népművelőként és pedagógusként. Ez is jó lecke volt a későbbi munkáihoz. De az út akkor már kikövezve várta őt, és 1971-ben a Magyar Rádió munkatársa lett, később vezető szerkesztője. A mikrofon mögött hallgatta őt a fél ország, a Krónikában, a 168 órában, a Vasárnapi Újságban, a Bagolyban, vagy éppen a Gondolat-jelben. Televíziósként is a szívünkbe zártuk. A Stúdió, a Hírháttér és többek között a Napzárta című műsorban láthattuk rendszeresen.
Oktatóként is maradandót alkotott. 1993-ban ő volt az alapítója hazánk első kommunikációs tanszékének, a Kodolányi János Főiskolán. De nem csak tanított, maga is tanult, merthogy 2010-ben doktori fokozatot szerzett. Aztán egyszer csak behúzta a kéziféket. Mintha egyik pillanatról a másikra kivonult volna a rivaldafényből. Amikor később megkérdezték a visszavonulásról, ezt mondta: „Évtizedeken át tapostam a mókuskereket, rádióban, televízióban, aztán tíz éve úgy éreztem, hogy na, most elég és abbahagytam. Nemrégiben lerobbantam, és pillanatnyilag járóképtelen vagyok, de az orvosok azt mondják, hogy egy csípőprotézis-műtét után ismét folytatni tudom a korábbi életemet. Megint tudok majd nyüzsögni (…). Ez nekem létfontosságú, hogy lehetőleg pontos képem legyen a világról, vagy legalábbis az országról, ahol élek…” Az érdeklődése tehát megmaradt, a munka ugyanakkor már nem vonzotta. A családi háttere elég harmóniát adott ahhoz, hogy ne vágyjon újra képernyőre.
Még 1968-ban kötött házasságot Erdős Erzsébettel, két gyermekük született, és a családja volt az, amely az utolsó pillanatig ott állt mellette és hitt a gyógyulásában. Merthogy a népszerű televíziós, az akkor már visszavonultan élő Győrffy Miklós súlyos betegséggel küzdött éveken át. 2020. április 23-án, 76 esztendősen aludt el örökre. Egykori kollégája, Fodor János a gyász pillanataiban ezt írta róla: „Meghalt Győrffy Miklós, aki a legnagyobbak közé tartozott a rádiós világban – szerintem. Meghalt az a szerkesztő-műsorvezető, aki – persze csapatban – oly sokat tett, hogy rendszerváltozás legyen ebben az országban. (…). Meghalt a Győrffy. És jól van ez így, mert az nem volt már élet a végén…”
Győrffy Miklós intellektuális világa, stílusos mondatai, megfontolt gondolatai, több mint három éve hiányoznak… Nyugodjon békében!
