Mesebeli történet az övé. 1846-ban, 13 évesen, üres zsebbel érkezett Pestre, hogy aztán a legismertebb világutazók és műgyűjtők közé emelkedjen. Következzék Hopp Ferenc kalandos élete!
1846-ot írtunk. Egy Bécsből érkezett hajón ott volt egy 13 éves, mezítlábas gyerek is. Csupán egy forint és negyven krajcár volt a zsebében. A jobb élet reményében jött a morvaországi Fulnekből indulva, s azért Pest felé vette az irányt, mert egy itt élő, híres optikus felesége is Fulnekből származott. Leszállt a hajóról és megkérdezte az első embert, tudja e, hol lakik, Calderoni, a neves optikus? Szerencsére tudta. A fiatal Hopp Ferenc a Váci utca és a későbbi Deák Ferenc utca sarkán álló, fényűző Calderoni-üzletben dolgozott. A Calderoni cégről tudni kell, 1819-ben alapította Calderoni István. Jól ment neki az üzlet, főleg, hogy az 1848-49-es szabadságharc alatt rengeteg megrendelést kapott a hadviselő felektől, főleg optikai műszereket, tábori látcsöveket vásároltak nála nagy mennyiségben.
A fiatal Hopp később öt éven át New Yorkban képezte magát. A hazatérése után betársult az üzletbe, Calderoni visszavonulásakor pedig az övé lett a cég, ám a nevét, a tisztelet jeléül, nem változtatta meg. Hopp Ferencnek jó érzéke volt az üzlethez, svájci és német gyártmányú rajzeszközöket, lázmérőket is árult a szemüvegek és orrcsíptetők mellett. Később az iskolaszer-gyártás területén végzett munkájáért kapott Ferenc Józseftől lovagkeresztet. Dúsgazdag ember lett, s ötvenéves korára már megtehette, hogy a két szenvedélyének hódoljon, az utazásnak és a műgyűjtésnek.
1883-ban az újságok is megírták: „a Calderoni cég főnöke, Hopp Ferenc igazi, hipp-hopp ember. Mert ott van, ahol akar. Passziunátus világutazó.” Akkor éppen Észak-Amerikából indulva Ázsiába utazott, ahol Kőrösi Csoma Sándor sírját is felkereste a Himaláján. A külföldi útjai során mindenhol régiségeket és izgalmasnak vélt használati tárgyakat vásárolt. Hatalmas mennyiségben hordta haza a kincseket, amelyeket az Andrássy úton álló pompás villájában tárolt. 1889-ben például a pesti Kisdednevelési kiállításon különleges kínai gyerekcipőket állított ki. Meg is jegyezte a kiállásról beszámoló újságíró: „Alig érthetnők meg, hogy miként férhet olyan kis féltenyér nagyságú, cifra cipőcske akármelyik kínai lábra.” 1896-ban a millenniumi kiállításon Ferenc József is megtekintette Hopp gyűjteményét, különösen az új-guineai faeszközöknél időzött sokat, majd a körülötte állóknak megjegyezte: „No, ezek még nem igen ismerik a kultúrát.”
Fotó: Wikipedia
1899-ben, mikor az afrikai körutazásáról tért haza, az Uránia Színházban sok érdeklődőt vonzó előadást tartott, amelyen a saját maga készítette fotográfiákat is bemutatta. Sok kalandban volt része az utazásai során. Egy alkalommal Kongóban, mikor vonatra szállt, a jegypénztárban retúr jegyet akart vásárolni. A pénztáros kerek szemekkel nézett rá, majd megszólalt: „Csak oda vegyen jegyet, kérem! Tudja gentleman, ahová maga utazik, onnan még nem jött vissza senki!” 1902-ig többször volt Amerikában és Afrikában, de legjobban a Távol-Keleten, azon belül is Japánt is Kínát kedvelte. Különösen a Japán kultúra nyerte el a tetszését. Meg is jegyezte egy alkalommal: „Ha az élet festői fölfogásában és berendezésében kellene Japánországgal versenyeznünk, úgy biztosan alulmaradnánk.”
1905-ben az ötödik világ körüli útjáró tért haza. Járt Ceylonban, Ausztráliában, Új-Zélandon, a Fidzsi-szigeteken, majd onnan Kanadába utazott. Az ország bejárása után hajóra ült, s meg sem állt Liverpoolig, majd Párizs érintésével ért haza. Csak a tengeren 37 ezer kilométert tett meg. Sokat írtak az Andrássy úti villájáról, amelynek kertjében is pompás szobrok sorakoztak. A rablók érdeklődését is felkeltette, így 1907-ben azzal került be az újságokba Hopp Ferenc, hogy betörtek a villájába, ahonnan értékes szobrokat, selyemmel hímzett öltönyöket és más tárgyakat vittek el. 1913-ban az egyik lapban mérleget vont az utazásairól. Mint elmondta, az élete során hatszor kerülte meg a Földet, tízszer ment át az Egyenlítőn, csak a tengeren 275 ezer kilométert utazott. Hétszer járt Afrikában, hatszor Amerikában, háromszor Ausztráliában. Nyolcvanéves volt ekkor, s büszkén mesélte, hogy szerinte egy Új-Zélandon kapott szerencsehozó amulettnek (amelyen mindig a nyakában hordott egy láncon) köszönheti, hogy sohasem volt beteg.
Fotó: Fiumei úti sírkert
A felbecsülhetetlen értékű műtárgyakat és használati tárgyakat a villájában halmozta fel, idős korában viszont úgy döntött, hogy pesti múzeumoknak ajándékozza a gyűjteményét. Így is tett, a pompás villáját is az államra hagyta, azzal a kikötéssel, hogy ott a halála után múzeumot hozzanak létre. A végakaratát teljesítették, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum pedig ma is megvan az Andrássy út 103. szám alatt található, egykori Hopp-villában. Sajnos a páratlan fotógyűjteménye már nem látható, a II. világháború alatt megsemmisült.
Hopp Ferencnek csak egy bánata volt, hogy nem lettek gyerekei. Ezzel kapcsolatban a hitvallását is megfogalmazta: „Sajnos nincsen gyermekem, de ha lenne, csakis a magyar ipar és kereskedelem szolgálatára nevelném, mert az ország egyetemes érdekének, a hazafiasság követelésének, a dolgozó, erős polgári osztály létesítése felel meg.” A neves utazó, műgyűjtő, a sokak által csodált reneszánsz ember végül szép kort megélve, 86 évesen aludt el örökre 1919 szeptemberében és a Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra. Még az életében így jellemezte egy újság: „Amilye van, itt szerezte ezen a Földön. Amilye van, itt is hagyja ezen a Földön. Ez a morálja.”
Nyugodj békében, Hopp Ferenc!
