NEM ÉRZEK MEGBÁNÁST: KI VOLT LUIGI LUCHENI, ERZSÉBET KIRÁLYNÉ GYILKOSA?

A bírósági tárgyaláson gúnyosan kacagott és azt vallotta, ha tehetné, ismét szíven döfné Erzsébet királynét. De ki volt Luigi Lucheni, az olasz anarchista, aki 1898 szeptemberében halálosan megsebezte Sisit?

1873 áprilisában született Párizsban, egy munkásként dolgozó olasz anya és egy ismeretlen férfi alkalmi kapcsolatából. Anyja lelencházba adta, majd kivándorolt Amerikába. Lucheni megtanult írni és olvasni, majd elszegődött katonának, sokszor dicsérték is a feljebbvalói. A lapok szerint korábban Magyarországon is megfordult, sőt, a rendőrség feltételezése alapján tagja volt annak a magyar-olasz bűnbandának, amely egy Pest környékén élő dúsgazdag embert akart meggyilkolni. Rövid időre le is tartóztatták, ám bizonyítékok hiányában végül elengedték. A többit tudjuk. A királyné 1898. szeptember 10-én, 13 óra 30 perckor hagyta el a genfi szállodát, hogy némi séta után a Genfi-tó partján gőzhajóra szálljon. Csak Sztáray Irma, a magyar társalkodónője kísérte, a komornyik néhány lépéssel hátrébb követte őket. Lucheni a gyanútlanul sétáló királynéhoz lépett és egy reszelővel döfte szíven, majd elrohant. Később derült csak ki, a reszelő eltörte a királyné egyik bordáját és átfúrta a szívét, ám a szoros fűző miatt csak percekkel később lett rosszul, és már nem lehetett megmenteni az életét. Luchenit a járókelők fogták el. Mikor a rendőrségnek átadták, a szemtanúk szerint a következő mondta: „Megszúrtam. Azt hiszem, jól találtam”.

A királyné gyilkosát aztán hetekkel később Genfben állították bíróság elé. Még a letartóztatása alatt azt mondta a rendőröknek, ha lett volna 50 frank a zsebében, nem ölte volna meg a királynét, hanem Olaszországba utazott volna, hogy végezzen Umberto királlyal. A bíró azt is megkérdezte tőle, hogy van-e lelkiismeret furdalása? Lucheni közönyösen válaszolt: „Hát azoknak, akik a tizenkilenc század óta üldözik a munkásokat, van? Én egyáltalán nem érzek megbánást.” Majd mikor a tárgyalási nap végén kivezették a teremből, azt kiáltotta a közönség felé: „Éljen az anarchia! Halál a társadalomra!” Csak azért nem ítélték halálra, mert Genfben követte el a gyilkosságot, ahol nem alkalmazták a legszigorúbb büntetést. Pedig Lucheni külön megkérte a bírót, hogy olyan városban ítélkezzenek felette, ahol van halálbüntetés, ám ez a törvények miatt szóba sem kerülhetett.

Lucheniről ettől kezdve már kevesebbet írtak a magyar lapok. Beszámoltak arról, hogy egy évvel később, 1899-ben meglátogatta a rács mögött a francia Le Figaro napilap munkatársa. „Lucheni egészséges, kissé meg is hízott. Bajuszát leberetválták (…) Reklámszomjas és váltig kérdezgeti, hogy foglalkoznak-e vele odakinn?” – írta a látogatásról a francia zsurnaliszta, aki azt is megírta, hogy Lucheni hírlapokat nem kap, de a börtönkönyvtár köteteit bőszen olvassa. 1900-ban aztán rátámadt a fogházigazgatóra: a kihallgatásán előrántott egy konzervdobozból készült kést és azzal akarta leszúrni. Az őrök megakadályozták a támadást és az olasz ismét magánzárkába került. 1902-ben egy német újságíró találkozhatott vele, a tollforgató szerint Lucheni kifejezetten jókedvében volt, sokszor vígan fütyörészett. Azt is megírta, hogy a merénylő naponta kétszer fél órát sétálhat a börtön udvarán, s ilyenkor mindig pipázik. Minden nap fél kiló kenyeret, sajtot és egy üveg vörös bort kap, ebédre levest, főzeléket, csütörtökön és vasárnap pedig marha vagy borjúhúst is. 1908-ban már az jelent meg a lapokban, hogy a merénylő nagybeteg és nem sok ideje lehet hátra.

A következő évben egy magyar ideggyógyász is találkozhatott vele, ő a következő jellemzést adta az olaszról: „Meg van törve, gondolkozó képessége eltompult, apatikus és szótlan lett.” Aztán 1910 októberében jött a hír, hogy az olasz anarchista a genfi cellájában felkötötte magát. A halála előtt nem sokkal még énekelt, de aztán elhallgatott. Az őrök a gyanús csönd után nyitották ki a cella ajtaját, ám akkor már nem élt. Halotti maszkot készítettek róla, közben pedig néhány hajszála a mintához ragadt. A lapok szerint a halott merénylő hajszálaiért több dúsgazdag genfi hölgy is sok pénzt kínált, ám a halotti maszk készítője elutasította a szerinte ízléstelen kérést. Így ért véget az élete Erzsébet királyné gyilkosának, aki 12 évvel a gaz merénylet után dobta el magától az életet. Sisi királyné emlékezete azonban a tragikus események után a mai napig élénken él a köztudatban.

Aki szeretné megismerni a kort, Sisi Magyarországhoz, a magyar fővároshoz és a Budavári Palotához fűződő viszonyát, annak érdemes részt vennie a „Sisi, Magyarország szerelmese” című Budai Vársétán, ahol többet megtudhat a magyarok kedvenc királynéjáról, megismerheti kedvenc budai kertjeit, és azokat a helyszíneket, amelyek Erzsébet királyné emlékét őrzik az egykori Királyi Palota környékén.

(További izgalmas, nosztalgikus cikkek a budai Várról és a megújuló Budavári Palotanegyedről a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldalánhttps://www.facebook.com/nemzetihauszmannprogram)