Mari volt többször is. Például a Vámmentes házasságban és a Nagy generációban. De Marit alakítja folyamatosan élete filmjében is. Kiss Marit, a Jászai Mari-díjas színésznőt.
Mindössze négy esztendős volt, amikor először színpadra állt. Talán a sors akarta így. Az 1956-os forradalom évében jártunk, és az aprócska Mari ott sertepertélt a zsúfolt kultúrházban. Mindenkire mosolygott, nevetett, miközben késett a beígért műsor. A kultúrház vezetője is egyre csak izzadt, hogy akkor mi lesz most az estével. Hol a várva várt tánccsoport, amelyre a falu kíváncsi. Igen ám, csakhogy a hóakadály megállította a vidéki fellépésre utazó táncosokat. Mari apja gondolt egy merészet, s azt mondta a kislányának: „Menj fel gyermekem a színpadra és szórakoztasd az embereket!”
Fotó: Arcanum/Film Színház Muzsika
A bükkaranyosi atyafiak, asszonyságok csak néztek, amikor egyszer csak énekelni kezdett a csöppnyi lány. Több népdalt is előadott, amelyeket a nagyijától tanult. És a falubeliek felállva tapsoltak. A késve érkező táncosok is csak tátott szájjal figyelték a rögtönzött műsort. Jött is a jutalom, a vastaps mellé krémmel töltött csokoládét kapott. S nem csak akkor, hanem hetek, hónapok múltán is. Ha meglátták az utcán sétálni, már kiabáltak neki: „Gyere Mari! Itt a kedvenc csokid, egyed, nőj nagyra és énekelj sokat!”
Csaknem tökéletes gyerekkora volt. Bükkaranyoson mindenki ismert mindenkit. Tisztelték és szerették a Kiss-családot. Amikor Mari nagybátyja megbetegedett, mindig jött valaki és bekapálta a szőlőjét helyette. Kiss Mari hosszú évekkel később elérzékenyülve mondta: „A szüleim csodálatos emberek voltak, az ő világukban még létezett tisztesség, tartás, adott szó, becsület…” És az édesapja talán nem is gondolhatta, hogy 1956-ban milyen bátor húzás volt a részéről egy aprócska faluban színházat csinálni, és a saját gyerekét a közönség elé állítani. De még ennél is fontosabb üzenete volt annak az estének: a négyéves, aprócska lány talán ott és akkor döntötte el, hogy márpedig ő a színpadra termett.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
Az általános iskolát Nyékládházán, a gimnáziumot Miskolcon végezte. S két dolgot vitt mindenhová a lelkében: a falu tisztaságát, no meg a színpad, iránti vágyat. Így aztán friss érettségivel a kezében sikeres felvételi vizsgát tett a színművészeti főiskolán, majd 1975-ben diplomásként sétált ki az épület kapuján. Főiskolásként már több filmben is szerepelhetett, így aztán tárt karokkal várták a Madách színházban. Csakhogy jött egy rendező, jött egy érzelmekkel teli kapcsolat, egy mindent elsöprő szerelem, és Kiss Mari egyszer csak ott találta magát filmrendező férjével Angliában. Fellángolás volt, afféle kaland. De micsoda izgalmas kaland! Azt mondta egyszer: „Férjhez mentem egy filmrendezőhöz, de nem tartott sokáig. Azért varázslatos időszak volt a hippi korszak. Szabadság, szerelem, virágok, Janis Joplin, Rolling Stones, aztán 1978-ban már vissza is jöttem. Nem voltam annyira bátor, hogy tovább maradjak. Az angol színészek közt az én helyzetem irigylésre méltó volt. Tudtam, hogy van munkám, van fizetésem, itt ugyan kisebb a sansz, hogy világsztár leszek, de Angliában sok színész pincérként dolgozott…”
Hazajött és belevetette magát a munkába. Újra a Madách színpadán láthatta őt a közönség és közben jöttek az olyan nagy sikerű filmek, mint a Rossz emberek, a Vámmentes házasság, a Nagy generáció, és a Szeleburdi vakáció. Kiss Mari nagyjából három évtizedig tartozott a Madách társulatához, hogy aztán váratlant húzzon. Jordán Tamás vezetésével akkoriban alakult Szombathelyen a színházi társulat, és a budapesti művésznő két imádott lovával Szombathelyre költözött. Ő a belvárosban élt, pacijait pedig egy ismerős istállójában helyezte el. Mindig is fontos volt számára az állatok közelsége. Emlékezetes időszak volt az életében, ám idővel visszaköltözött a fővárosba, már Lacihoz. Őt ugyancsak a munkának köszönhette, annak idején a Rossz emberek című film forgatásán, Szomjas György filmjének próbáin ismerkedett meg vele, s azt mondta róla: „Laci 180 centi magas, széles vállal, remek humorral. Világklasszis férfi, fantasztikus kék szemekkel, igazi tükör nekem.” A világot jelentő deszkák mellett Laci és a lánya a főszereplő az életében.
Kiss Mari napi rendszerességgel hat-hét kilométert fut, olykor hegyre fel, kifulladásig. És hogy milyen a kapcsolata a színházzal? Nos, erről így beszélt: „Szeretem Budapestet és sokat is dolgozom. Nagyon szeretem a fiatalokat, játszom alternatívokkal, rádiójátékozunk, filmezünk, forgatunk.” És nem győzi hangsúlyozni, hogy ő már csak a habot szeretné lekanalazni arról a bizonyos tortáról. A tortáról, amelyen október 9-én hetvenegy szál gyertya aprócska lángja égett.
