A megzenésített huszadik század. Akár ez is lehetne a mottója Kurtág György életregényének. S ez a mű még most is tovább íródik. A Kossuth-díjas zeneszerző és zongoraművész immár 97 esztendősen is a zenének szenteli életét.
Bartók Béla hagyatéka itt van velünk. Vigyázunk rá és büszkén emlegetjük. A lemezei, a kottái, a tanításai, a gondolatai, mind-mind fontos része a magyar történelemnek. S Kurtág György tett, s tesz is azért, hogy ez az idők végezetéig így legyen. Az ő munkássága, művészete egyértelműen Bartók zenéjéből táplálkozott és abból merített. Emellett egy osztrák zeneszerző, Anton Webern hangzásvilága is óriási hatást gyakorolt rá. De túl egyszerű lenne máshoz hasonlítani a Kurtág-életművet.
A művészt, akit a legjelentősebb kortárs zeneszerzőként tartanak számon. Afféle csodagyerekként beszéltek róla, pedig ő a világ legtermészetesebb dolgának tartotta, hogy már ötévesen zongorázott. A különleges hangszer valósággal elvarázsolta és finom dallamokat varázsolt elő belőle. Az 1930-as években járunk. Amikor is a feltűnően ügyesen zongorázó kisfiúra felfigyeltek. A szülei, Kurtág Zoltán és Weiszberger Blanka pontosan tudták: különleges tehetséggel áldotta meg gyermeküket a sors. Nem is volt kérdés, hogy ez lesz az ő útja: a dallamok világa. Felsőfokú tanulmányait Temesváron kezdte, ahol Bartók szellemisége csókolta homlokon, mert az a Kardos Magda volt a tanára, aki egykoron Bartók tanítványaként tanulta a muzsikát. A zongora, a tanár és a diák összhangjának köszönhetően egyre csillogóbban, egyre tisztábban jöttek elő a hangok. De ez csak az első lépcsőfok volt, mert Eisikovics Mihály zeneszerzésre tanította a lelkes nebulót. A fiatal tehetség bármit megadott volna azért, hogy a zenével és csakis a zenével kelljen foglalkoznia egész életében.
Még húszéves sem volt, amikor a II. világháború borzalmai közepette Budapestre jött, vagy inkább szökött. Egyenesen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. Oda, ahová annyira vágyott, s ahol talán már vártak is rá. De hiába állt ott a kapuban éhesen, fáradtan, lerongyolódva egy tehetséges fiatalember: mégsem ülhetett be az iskolapadba, mert nem voltak nála az iratai. Semmilyen okmánnyal nem rendelkezett, márpedig így nem vehették fel a főiskolára. É hogy mit tett? Visszaszökött Romániába, összeszedte a legfontosabb iratait és újra nekiindult a veszélyes útnak. Irány Budapest, ha lőnek rám, ha üldöznek, ha el akarnak fogni, akkor is! Egy évet csúszott a felvételije emiatt. A főiskolán aztán Kadosa Pál tovább csiszolta a zongoratudását, Veress Sándor és Farkas Ferenc a zeneszerzés rejtelmeibe vezette bele, Weiner Leó pedig a zenei órákon varázsolta el őt.
A naptárak 1951-et mutattak, amikor Kurtág György hivatalosan is zongoraművésznek vallhatta magát. Kezében a diplomájával tán a világ legboldogabb embere volt. Még a Rákosi-korszakban is, a nagy szegénység, a nagy kilátástalanság közepette. Négy évvel később zeneszerzői diplomáját is átvehette és egészen hihetetlen módon már abban az évben Erkel-díjjal tüntették ki. Őt, a frissen végzett főiskolást. A tehetsége aztán messzire repítette. Egyenesen a világhírnévig. Párizsig, Berlinig, Bécsig, New York-ig, Amszterdamig, Hágáig, Utrechtig, majd Bordeaux-ig. Állomások egy szédítő, szenvedélyes pillanatokkal teli életúton. Valóságos díjeső zúdult rá a következő években, évtizedekben. Még egészen fiatalon Párizsban töltött egy évet, ahol Marianne Stein tanítványa lehetett, majd amikor hazatért, nyolc évig a Budapesti Filharmóniai Társaságnál dolgozott, később a Zeneakadémia tanára lett. Kurtág György világhírű, de mi nem csak ezért vagyunk büszkék rá. Olyan művészeket nevelt, olyan különleges tehetségű fiatalemberekből varázsolt érett zsenit, mint Kocsis Zoltán, vagy Schiff András. Csoda-e, hogy 1973-ban Kossuth-díjjal tüntették ki? De nem csak itthon, szerte a világában meghajoltak előtte. A Bajor Szépművészeti Akadémia a tagjai közé választotta, két évig a berlini Filharmonikusokkal dolgozhatott. Az osztrák kormány elismerését is átvehette, Bécsben élt egy ideig, ahol mesterkurzusokat tartott.
S hogy mitől különleges ő, nekünk, magyaroknak? Az irodalomszeretete okán is. Megzenésítette Pilinszky János, József Attila, Tandori Dezső verseit. Legismertebb alkotásai között tartják számon a hetvenes évek közepén komponált Játékok zongorára című sorozatot, és a négy füzetecskében található művek nem csak sajátos zenei élményt, de igazi kihívást jelentettek és jelentenek a zongorán tanuló növendékek számára. Kurtág György 1993-ban Bordeaux közelében telepedett le, és onnan 2015-ben, felesége betegsége miatt költözött vissza Magyarországra. Házastársa, Kurtág Mária zongoraművész, a férje szerzeményeinek rendszeres előadója, 2019-ben hunyt el. Fiúk, ifjabb Kurtág György ugyancsak zeneszerző és Franciaországban él.
A ma 97 esztendős Kurtág György pedig Budapesten. Alkot, zenét szerez és olykor tanítványokat fogad. Akik közül ma többen fogják azzal felhívni: boldog születésnapot, mester!
