Hogy miért nem lett Mickey Rourke Hollywood legnagyobb férfiideálja? Például azért, mert a ringben, – ne szépítsük – szétverték a finom vonású arcát. És mert az Oscar-díjas színész soha nem tudta eldönteni, mit is akar az élettől.
A dátum 1986. Ekkor mutatták be a mozik itthon a 9 és 1/2 hét című filmet. A zseniális rendező, Andrian Lyne maradandót alkotott, és tökéletes volt a főszereplő-választása is. A vonzó, titokzatos Elizabethet a korszak szexszimbóluma, a vadítóan nőies Kim Basinger alakította. A Wall Street-i befektetőt, John Grey-t pedig Mickey Rourke. Az akkor 34 esztendős színész pillanatok alatt világhírű lett a forró erotikus jelenetekkel telezsúfolt szerelmi történetben nyújtott alakítása miatt. Volt stílusa, hatott a sármja és még inkább hatott színészi tehetsége.
Pedig a nagyközönségnek fogalma sem lehetett róla, hogy ő inkább ökölvívó szeretne lenni. Nem múlt időben – bármikor. Ez volt a szenvedélye, a boksz! Már gyerekkorában belekóstolt a sportágba, igaz nem önszántából. New York államban, Schenectady-ben született, a felmenői között volt ír és francia, a családja pedig nagy szegénységben élt. Azt tartották a helyről, ahol felnőtt, hogy az ököljog a törvény. Így aztán a gyengéket rendszerint megverték, kirabolták, ám aki erősnek tűnt, aki meg tudta védeni magát, azt tisztelték. Mickey már gyerekként edzésekre járt, ahol megtanult bokszolni, pontosan és tökéletesen használta a jobbcsapott, balhorog kombinációt. Csatlakozott egy jó nevű klubhoz, ahol már 12 esztendősen ringbe lépett.
Bizony, 12 évesen már bokszmeccsen vett részt, méghozzá pehelysúlyban, és meg is nyerte. Akkor már az járt a fejében, hogy híres ökölvívó lesz, hogy majd a ring lesz az ő igazi élettere, amelyet meghódít, s amelynek segítségével meghódítja a világot. Amikor a családjával Floridába költözött, gimnáziumba járt, s mint örökmozgó, játszott az iskola baseballcsapatában és közben csak úgy a kaland kedvéért színjátszó órákat is vett. De a boksz volt az első, a boksz volt mindenek felett. És egy híres klubban folytatta pályafutását Miami Beachen, és odáig jutott, hogy kihívhatta a korszak könnyűsúlyú világbajnokát, Luis Rodríguezt. Ahhoz, hogy valaki ezt megtehesse, hogy világbajnoki övért harcolhasson, ahhoz sok győztes meccset le kellett tudnia. Mickey Rourke állta a sarat és folyamatosan nyerte csatákat. De a nagy álom, az öv megszerzése nem sikerült, mert a felkészülés során agyrázkódást szenvedett. De nem adta fel, bunyózott tovább, és 1994 júniusában ő volt a címlapon a világhírű bokszmagazinban. Óriási dolog volt ez, hát még amikor végre valahára megmérkőzhetett az aktuális világbajnokkal, James Toney-val. Aztán egyszer csak visszavonult.
Igaz akkor már világhírű színész volt. S ebben része lehetett a zseniális Steven Spielbergnek, aki először állította Mickey Rourke-it kamera elé az 1941 című filmjében. Kis szerep volt, de már ott felfigyeltek a jóképű fiatalemberre. Aztán jött az Étkezde című mozi, amelyről azóta is kultuszfilmként beszélnek. Ekkor már a másik rendezőzseni, Francis Ford Coppola is kíváncsi volt Rourke-ra és szerepet adott neki a Rablóhalban. De a legnagyobb áttörést az Alvilág pápája hozta el számára. A kritikusok szuperlatívuszokban írtak róla, a kollégája, Johnny Depp egyszerűen csak tökéletes mozinak nevezte az Alvilág pápáját.
Így érkeztünk el 1986-hoz, amikor Kim Basingerrel együtt beírták magukat a filmtörténelembe. A 9 és 1/2 hét világhírűvé tette őket. Még ugyanebben az évben főszerepet alakított az Angyalszív című filmben, amelyben zseniálisan játszott a másik főszereplő, Robert De Niro mellett. Rourke élvezte és habzsolta az életet. Hol bokszolt, hol forgatott, hol pedig az David Bowie-val együtt készített közös zenei albumot. Már világsztár volt, Hollywood nagyágyúja, amikor egy újabb korszakos rendező, Alan Parker kijelentette: „Mickey-vel dolgozni rémálom. Nagyon veszélyes a forgatáson, mivel soha sem tudod, mit fog tenni…”
Nem csak színészként, magánemberként is ilyen volt. Vad, önfejű, és betörhetetlen. A hiú macsó, az élet császára, aki nem fél senkitől és semmitől. Odaállt bárki ellen a ringben, merthogy újra és újra felhúzta a kesztyűt. 1991-ben például megint visszatért az ökölvíváshoz, mert egyszerűen csömört érzett a színészi pályától. A filmezéstől, úgy ahogy van. Pedig a közönség imádta, a nők megőrültek érte. A hátrafésült haj, a férfias arc hatott a hölgyekre. Ám a varázs egyszer csak megszűnni látszott. Amikor Rourke megint bunyózni akart, azt mondták neki: „Öreg vagy már ahhoz, hogy ringbe szállj, a végén még agyonvernek.” De ő azzal érvelt, hogy a bunyó számára próbatétel, egyfajta önértékelés. 1995-ben aztán szögre akasztotta a bokszkesztyűt és visszatért a filmezéshez.
Kevesen tudják, de Quentin Tarantino fontos szerepet szánt neki minden idők egyik legjobb filmjében, a Ponyvaregényben. Csakhogy Rourke köszönte szépen, nem kért belőle, így kapta meg Butch Collidge karakterét Bruce Willis. De jöttek a felkérések a folytatásban is, ám már meg sem közelítették azt a sikerszériát a szerepei, amelyet a nyolcvanas években átélhetett. Az arca, mintha valamiféle folyamatos plasztikai műtéteken esett volna át, csak változott és változott. Később aztán valóban plasztikázni kellett, de nem szépészeti beavatkozás gyanánt, hanem hogy valamennyire helyrepofozzák a sok ütés nyomát. Hosszas hullámvölgy és mélypont után 2005-ben sikerült olyan szerepet megformálnia Mickey Rourke-nak ami ismét Hollywood nagyjai közé emelte. A Sin City kasszasikert hozott. Talán ez is közrejátszott abban, hogy újult erővel vetette bele magát a munkába, és a Pankrátor című film – amely egy kiégett birkózóról szól -, elhozta neki az Oscar-díj jelölést, és a Golden Globe-díjat.
A tökéletes férfi, a legyőzhetetlen hős, a nők bálványa alighanem három könyvet is teleírhatna hódításairól a szerelmi életéről. A hivatalos statisztikák szerint 2009 decemberében, 57 esztendősen megkérte a 24 esztendős orosz barátnője, Elena kezét, aki nem kosarazta ki imádott párját. A következő év áprilisában összeházasodtak és Elena azóta is kitart az immár 70 esztendős, ám örökifjú szerelme mellett.
Mickey Rourke ma már bokszot csak a tévében néz, színészként viszont továbbra is alkot. Megnyugodott volna? Dehogy. Nála ez a kifejezés hiányzik a szótárból…
