Nézi az ember az Édes Annát. Nézi és felkavarja az a sok érzelem, a szeretetéhség és a szerelem iránti vágy. Törőcsik Mari törékeny, elveszett és kiszolgáltatott.
S mi, akik a XXI. század kényelmében élünk, elképzelni sem tudjuk, milyen lehetett cselédnek lenni. Cselédnek, akibe beletörli a cipőjét mindenki. Cselédnek, akit nem is emberként kezelnek, akivel lehet ordítani, akit lehet vérig sérteni, megalázni. Nézi az ember az Édes Annát és szurkol a Törőcsik Mari által megformált cselédlánynak, hogy legalább a szerelem, ez az átkozott gyötrelem, ez tegye őt boldoggá. S jön a férfi, fess, jóképű, magabiztos. Jön, és viharos érzelmeket kelt a cselédlányban.
Fotó: Fortepan/FSZEK Budapest Gyűjtemény/Sándor György
Jancsi úrfi játszik Édes Annával. Csak pillanatokra süllyed le a gazdagok világából a vonzó, kiszolgáltatott cselédlány bőréig. Jancsi úrfi, vagyis Fülöp Zsigmond alakítása is parádés. Az a gőg, az a nemtörődömség, az az ellenszenves felsőbbrendűség… Ez mind-mind ott van az arcán, a gesztusaiban, a szemében. A játékában. Kosztolányi Dezső művéből felkavaró filmet forgatott Fábry Zoltán, s talán ez a mű, talán ezek a fekete-fehér kockát adták vissza legjobban a fiatalkori Fülöp Zsigmond kiugró tehetségét. Huszonhárom esztendős volt, amikor az Édes Annát bemutatták. „Édesapám hadifogoly volt, csak 1948-ban tért haza. A szüleim elváltak, nehéz időket éltünk át Miskolcon. A dzsumbuj volt a játszóterem. Ott kötöttem életre szóló barátságokat, például az operaénekes Begányi Ferenccel…”
Fülöp Zsigmond 1935 májusában született, Miskolcon tanult, majd lett a helyi kultúrcsoport egyik leglelkesebb tagja. Innen indult a fővárosba, hogy felvételizzen a színművészeti főiskolára. Azonnal felvették. Az a vékony, csontos, finom vonású arc nagy hatással volt mindenkire. Volt valami tűz azokban a szemekben, volt valami hihetetlen elevenség, kíváncsiság a tekintetében. Talán a szegénység, amelyben felnőtt, a nélkülözés, amely gyerekként minden nap jelen volt az életében… Ez űzte és hajtotta előre ezen a gyönyörű pályán.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
Azonnal szerződést kapott a Nemzeti Színházban. Aztán játszott Pécsett, majd visszajött a Nemzetibe, és rövid ideig szerepelt ugyan a József Attila Színházban meg a Várszínházban, de a Nemzeti volt az ő igazi otthona. Fülöp Zsigmond a haláláig itt játszott, szinte itt élt. Közös öltözőt használt három imádott barátjával, kollégájával, Sinkovits Imrével, Agárdy Gáborral és Kállai Ferenccel. A színészóriásokkal.
De ő maga sem volt kevesebb náluk. Játszott Rómeót, Cyranót, Raszkolnyikovot, Bob herceget. Rendszeresen vendégszerepelt a Gyulai Várszínház nyári előadásain és ő volt a legendás Őze Lajosról elnevezett díj első kitüntetettje. Folyamatosan forgatott és rendszeresen hívták a Magyar Televízióba, a rádióba, megannyi sorozatba. Szerepet kapott Jancsó Miklós Szegénylegények című filmjében, mint ahogy Keleti Márton A tizedes meg a többiek című alkotásában is láthattuk őt. Nem csoda, hogy 1971-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, majd 1984-ben Érdemes Művész lett. Hosszú, sikeres pályafutás az övé.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
Jóképű, sármos férfi volt. Ám mégsem a külseje miatt emlékezhetnek rá sokan. A teremtő bőkezű volt vele, nem csak előnyös külsővel, de jellegzetes, utánozhatatlan hanggal is megajándékozta. Nos, ezt a kellemes orgánumot pillanatok alatt felfedezték a rendezők, és azt mondták, íme itt van Alain Delon magyar változata. Nem akármilyen rang volt ez! A világ első számú szívtipróját szinkronizálni, a nők bálványaként megszólalni, a legendát „magyarosítani”. Fülöp Zsigmond 19 alkalommal kölcsönözte a hangját a francia színészóriásnak. Először még 1962-ben. A korai Delon-filmekben tehát mindig őt hallhattuk, aztán jöttek az újabb és még újabb nagyágyúk. Michael Caine 18-szor mondta a magáét a magyar mozikban Fülöp Zsigmond jóvoltából.
Az egykori Bob herceg, az egykori Cyranó, Rómeó, aki modern és klasszikus darabokban egyaránt tündökölt, főszerepet játszott, vagy ha a rendező úgy akarta, mellékszereplőként szórakoztatta a nagyérdeműt. Nem sokkal a nyolcvanadik születésnapja előtt hunyt el. A Teremtő még a halálában is kegyes volt hozzá: otthon, családja körében hunyta le végleg a szemét. Otthon pihent meg a hosszú vándorút végén…
Nyugodj békében, Fülöp Zsigmond!
