„Hallgassunk kabarét, a kabaré az nagyszerű dolog…” Hallgatta az ország, az emberek ott ücsörögtek az asztali rádió vagy a kis barna, bőrkötésbe bugyolált, hordozható Sokol készülékek mellett. Össznépi szórakozás volt ez és olykor tartalmasabb, színvonalasabb, mint bármelyik tévéműsor.
Már 1936-ban szórakoztatták a nagyérdeműt az éter hullámain keresztül, akkor rendezték meg az első Kacagóversenyt. Majd 11 esztendő múltán a kiváló Fábri Zoltán rendezésében került műsorra egy feltűnően vidám farsangi revü, ami bőven ráfért a háború borzalmai után az éhező, utat kereső lakosságra. S 1949-ben a zseniális Örkény István szerkesztésében sugározták Kancsal Parnasszus címmel a korabeli kabaréműsort. Ám az igazi startra 1969-ig kellett várni. S ebben főszerepet játszott egy bizonyos Róna Tibor, aki különös tehetséggel írt vicces jeleneteket, a közönség nagy-nagy örömére. Volt mit finoman kigúnyolni, pellengérre állítani. A kor, szűken ugyan, de engedte a halvány kritikát. Róna Tibor aztán addig-addig nevettette a nézőket, amíg 1972-ben egy szép napon itt hagyta a legvidámabb barakkot és a szabad világot választotta.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
De maradjunk 1969. márciusánál. Megalakult a Rádió Kabarészínháza és klasszisok játszottak a csapatban. Tudniillik 1963-ban már összeállt a későbbi „kezdő tizenegy” ekkor alakult meg az Összetett műsorok szerkesztőségén belül a kabarérovat. És ebbe tartozott bele Marton Frigyes, Szilágyi György és Kaposy Miklós. Közülük is kiemelkedett Marton Frigyes, aki producer és rendező volt egyben, s aki elérte, valamilyen csoda folytán, hogy a Központi Bizottság delegáltjai ne szóljanak bele a műsor szerkesztésébe. És volt még valaki, akinek a nevét igazából akkor ismerte meg az ország: Ősz Ferenc, aki alapító tagja, állandó szerzője és közreműködője volt a Rádió Kabarészínházának. Ősz Ferenc a „bemondóátok” legfiatalabb áldozata. Különleges, jellegzetes mély hangja volt. S mellé valami hihetetlenül fanyar humor, és pókerarc párosult. Élmény volt nézni, vagy épp hallgatni az ironikus és nagyon is tartalmas monológjait, akár kabaré-előadásról, akár valamilyen közéleti műsorról volt szó. Televízióban és rádióban egyaránt.
Az 1930. novemberében, Budapesten született és Herbst Ferencként világra jött későbbi újságíró mindig is az íráshoz, a kreativitáshoz, a szellemes mondatgyártáshoz vonzódott. Elvégzett két évfolyamot az ELTE-n, aztán úgy volt vele, inkább dolgozik, pénzt keres, és közben majd ír, folyamatosan ír. Volt időszak, amikor tisztviselőként kereste meg a betevőt, de egy időben főállású katonaként alkalmazták és közben a honvédségi lapokban publikált. Később Egerben, a helyi kultúrházban, majd az ottani lapban írogatott – és már egyre több humoros szösszenete jelent meg nyomtatásban. Heves megyében rajongtak érte.
A folytatásban a Központi Statisztikai Hivatalban élvezte a bürokráciát, majd Dunaújvárosba költözött, és ott is megjelentek írásai a városi újságban, majd… Majd jött a Ludas Matyi. Az volt az ő világa – a szatirikus, népszerű lapban alkotni. Egyre inkább felfedezték, már nyilvános szerepléseket is vállalt az Egyetemi Színpadon, szerzőként pedig a Kamara Varietében. De a Rádiókabaré hozta meg az igazi áttörést. A kor kiemelkedő színészei dolgoztak a műsorban. Kultikus jelenetek egész sora hangzott el, amelyet évente hét-nyolc alkalommal sugároztak a rádióban, mondani sem kell, több milliós hallgatottságot produkálva. És szinte már családtag lett Lujza és Jenő, Psota Irén és Major Tamás duettje, vagy Bárdy György tökéletes helyzetjelentése, a Gugyerák-karakter, de imádta a nép a „Rosszul összetett szavak” című nyelvi játékot is, vagy Krahács megye történéseit. S akkor még nem beszéltünk Hofi Gézáról.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
Csipkelődés és lojalitás. Ez jellemezte a műsort. Hétfő esténként, amikor nem volt tévéműsor – ez volt a program. Ősz Ferenc sokat tett hozzá a műsor népszerűségéhez. Nem csak a hangját hallották, egyre többször láthatták őt a képernyőn is. Sőt, nem csak ott. Szerepet vállalt a Népstadionban minden évben megrendezett, 80 ezer néző előtt tartott Színészek-Újságírók Rangadón is. Ott is konferált, ott is hiteles volt bármilyen szerepben kellett fellépnie. Például Kudlik Júlia mellett. Többször láthattuk őt párban megannyi műsorban. A csúcson volt, amikor sajnos rákot diagnosztizáltak nála. Mindössze 44 éves volt, amikor a szervezete feladta a harcot. Őt is elragadta a bemondóátok. 1975 óta a Farkasréti temetőben nyugszik az az ember, akinek még nagyon sok rádiókabaréban kellett volna szerepelnie…
Nem feledünk, Ősz Ferenc!
