Hat évig zongorázott, két évig csellózott és további hat esztendeig hegedült. Mégsem hangszeren játszva lett országosan ismert. A hangjával aratott hangos, zajos sikereket Poór Péter.
A kis Petikének hamar meg kellett tapasztalnia, hogy az élet megannyi keserű pillanattal lepi meg az embert. Poór Péter édesanyja felvidéki származású volt, de a családját kiutasították Szlovákiából. Hiába voltak nemesi felmenőik, a magyarságuk miatt pakolniuk kellett. A nagypapa még át tudott menekíteni egy tisztességes összeget a lányának, aki aztán Budapestre érkezve nyitott egy cukorkaüzemet. A finomságok megteremthették volna a család jólétét, ám a II. világháború után államosítás cím alatt elvették tőlük az üzemet.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
Poór Péter ekkor már élt, 1944. szeptember 20-án Budapesten, a Margit kórházban született. A család az Akadémia utcában talált otthonra, majd később a Váci utcába költöztek. A belváros nyüzsgő élete, különleges hangulata már gyerekként nagy hatással volt Poór Péterre. Elegáns urak, csinos hölgyek – még a nagy szegénység közepette is. Aztán a nagypapa gondolt egy merészet és beprotezsálta a két Poór-gyereket, az idősebbet, Klárit (aki népszerű tévés lett később) és Petit gyermekmanökennek a Ruházati Bolt Vállalathoz. A nagypapa könyvelőként dolgozott a cégnél és büszkén nézte, ahogy az unokák jólfésülten, szépen felöltöztetve megjelennek a kifutón és együtt lépnek fel Bilicsi Tivadarral, Ráthonyi Róberttel, Salamon Bélával vagy éppen Ákos Steffivel. Sőt, a kis Poór Petinek még az is megadatott, hogy hat esztendősen a gyönyörű primadonna, Németh Marika ölében ücsöröghetett fellépésre várva.
Csoda-e, ha ő is folyamatosan színpadra vágyott? Nem mellékesen az édesanyja zongorázott és énekelt, az édesapja pedig gyönyörűen hegedült. Nem sokkal később Poór Péter már az Irinyi utcai általános iskola növendékeként, szólóénekesként lépett fel az ünnepségeken. Folyamatosan képezte magát, és gyorsan meg is lett az eredménye. Amatőr énekesként már 1961-ben fellépett több szórakozóhelyen, vagy ha hívták, tánciskolákban.
Fotó: Fortepan/Főfotó
Ott már minimális gázsit is kapott, és csak 17 éves volt, amikor már letette az ORI-vizsgát, amely a vendéglátóipari zenészek működéséhez volt alapkövetelmény. Először csak ideiglenes engedélyt kapott, majd bepecsételték neki a véglegeset is. Százötven forintért lépett fel akkoriban, ami bizony messze volt a mesés gázsitól. Játszott a Syrius zenekarral a Kisstadionban, fellépett a budai Ifjúsági Parkban, s közben részt vett a Magyar Rádió tánczenei stúdiójának a képzésén is.
Már viszonylag ismert dalnok volt, amikor elindult a Táncdalfesztiválon. „Már az 1966-oson is szerepelhettem volna két dallal, de súlyos mellhártyagyulladást kaptam és kórházba kerültem, így arról lemaradtam végül. Igazából az adások idejére már felépültem, de éppen az előkészületi időszakban lettem beteg, amikor be kellett volna gyakorolni a produkciókat és fel kellett volna venni kislemezre, így végül két kollégám vette át tőlem a két zeneszámot…” De a sors kárpótolta, a következő fesztiválon hatalmas sikert aratott, az Utánam a vízözön című számával második helyet ért el, a közönség felállva tapsolta a jóképű fiatalembert, aki onnantól kezdve már sztárnak számított itthon.
Tucatszám kapta a rajongói leveleket és bőven emelkedett a gázsija is. 1968-ban még rátett egy lapáttal a Piros tulipánnal. Onnantól kezdve nem volt megállás. Nemcsak az országot, a világot is járta. Fellépett Szófiában, Berlinben, Moszkvában, Drezdában, Lipcsében. A Fekete vonat című száma aranylemez lett, egyben az egyik legnagyobb példányszámban eladott magyar bakelit. Továbbra is képezte magát, elvégezte a színművészeti főiskola operett-musical szakát. Dolgozott s szegedi és a miskolci színházban, játszott operában, operettekben, musicalekben, összesen 21 bemutató részese lehetett. Aztán újra táncdalénekes lett 1981-ben.
S azóta is színpadon áll, hol itthon, hol Kanadában, az Egyesült Államokban, Erdélyben vagy a Felvidéken. Magyarul, angolul, németül és olaszul is énekel. És ha teheti, közel a nyolcvanhoz is ott áll valamelyik honi kisváros kultúrházának színpadán és időutazásra hívja rajongóit. Reméljük, még sokáig teheti!
