Sean Connerynek megadatott a hosszú életút, megszámlálhatatlan sikerrel kikövezve, hogy aztán dunyhák között, álmában érje a halál. Az Oscar-díjas színész ma lenne 92 esztendős.
Vannak szerencsés férfiak, akiknek jól áll az öregedés. Nagyon jól. A hölgyek, no meg a különböző magazinok sokat foglalkoznak ezzel, és nem győzik dicsérni Robert Redfordot, Jack Nicholsont, sőt, már George Clooney-t is, amiért dacolva az évek vágtatásával, megőrizték sármjukat. Sean Connery is szépen öregedett meg. A rendíthetetlen skót hazafi, akit az angol királynő ütött lovaggá 2000-ben. II. Erzsébet többszöri nekifutásra helyezte a vállára a kardot, ugyanis korábban a brit uralkodói ház tagjai élénken tiltakoztak, mondván, Connery egy skót nacionalista, márpedig egy igazi skót nacionalista nem szereti az angolokat. De Sean Connery ebben is kivétel volt. Mert skót hazafi létére imádták az angolok.
Pedig gyerekkorában sok mindent elképzelhetett, csak épp nem a sikert, a pénzt, a csillogást és a megszámlálhatatlan nőt maga körül. Szegény munkáscsaládban nevelkedett, s örültek, ha jutott étel az asztalra. A skóciai Edinburgh-ban született, az édesapja teherautósofőrként falta a kilométereket. Vitt ő mindent, sittet, rozzant karosszéket, lopott fát, bármit, csakhogy pénzhez jusson. Az édesanyja pedig takarítónőként dolgozott. Volt ugyan munka, de a pénz a hőségben kiapadt patak módjára csordogált. Így aztán Sean, a jóképű, bivalyerős legény kénytelen-kelletlen abbahagyta az általános iskolát. Azért, hogy pénzt kereshessen. Nem válogatott, nem finomkodott, és nem kérette magát. Ha kellett segédmunkásként lapátolt, vasakat cipelt, követ hordott, bármit megcsinált. Aztán váltott, és egy ideig a testéből élt. A kidolgozott, egyre izmosabb testéből, merthogy aktmodellként vállalt munkát. Soha nem szégyellte ezt. Azt mondta, a szülei támogatása nem szabhatott erkölcsi határt a pénz keresésében.
Aztán fogta magát és elment a haditengerészethez, de nem tartott sokáig az álom, talán a sok nélkülözés miatt gyomorfekélye lett, ami azt jelentette, hogy leszerelték. Aztán jött egy következő álom. A testedzés az élete része volt, és olyan szintre jutott, hogy 1953-ban ő képviselhette Skóciát a Mr. Universe versenyen. De a tökéletes férfi még tökéletesebb kívánt lenni, és akadt pillanat, amikor azt gondolt magáról, hogy világhírű futballista lesz. Remekül bánt a lasztival, olyannyira, hogy a legendás Manchester United szerződtette volna, hívták, hogy csatlakozzon az utánpótláscsapathoz, de akkor már más szerepre vágyott. A zöld gyep helyett a világot jelentő deszkákon mutatta volna meg igazi énjét. S lelkes volt, már-már fanatikus, órák hosszat ült a könyvtárakban, színházakba járt, és jelentkezett statisztának. Újra meg újra. Alighanem láthatták benne az őserőt, a kisugárzást, mert egyre több nagyobb szerepet kapott. Az ötvenes évek közepén már televíziós műsorokban szerepelt, majd filmben is megmutathatta a benne szunnyadó tehetséget. De az élete 1962-ben változott meg.
Valami hihetetlen szerencse kellett hozzá, hogy a rengeteg híres-neves színész közül Ian Fleming épp Sean Conneryt válassza James Bond szerepére. Kultikus szerep volt az, ma már tudjuk, de akkortájt is elragadtatással fogadta a kritika és a közvélemény. Sean a legszebb éveiben kapta meg ezt a szerepet, amely aztán világhírig juttatta. A 007-es ügynök már-már valóságos hőssé vált általa. A mozik szerte a világon telt házakkal vetítették a látványos kémsztorikat, megmutatták a kor gyönyörű autóit, még gyönyörűbb nőit, és a sármőrt. A verhetetlen, a rendíthetetlen, a legyőzhetetlen James Bondot, vagyis Sean Conneryt.
Ezt követően újabb és újabb epizódokban lett ő a világ ügynöke, hogy aztán a hetvenes években azt mondja magában, vagy talán épp a környezetének: jó lenne egy kis változatosság. Kitörni ebből a skatulyából, a halhatatlan szerepéből. És megtehette, hogy váltson, megtehette, hogy válogasson az újabb szerepek között, mert bármilyen filmben tűnt fel, legyen az háborús, bűnügyi, vagy épp romantikus történet, maradandót alkotott. Felsorolni is nehéz milyen filmekben láthatta őt a nagyérdemű. A Gyilkosság az Orient expresszen, A híd túl messze van, A nagy vonatrablás… Egyre több fontos mellékszerepet bízták rá a főszerepek mellett és épp egy ilyennel érte el legnagyobb sikerét, az Oscar-díjat. Az Aki legyőzte Al Caponét című filmben egy ír rendőrt formált meg, méghozzá olyan hitelesen, hogy az aranyszobrocska landolt a kezében. De láthatta őt a közönség a Hegylakóban Christopher Lambert partnereként, az Indiana Jones harmadik részében, vagy egy Robin Hood-filmben.
Talán az utolsó nagy alakítása volt a Fedezd fel Forrestert! című, 2000-ben készült mozi, hogy aztán három évvel később, a nem túl sikeres A szövetség című filmben utoljára láthassa őt a publikum. Ott és akkor döntötte el, hogy kész, vége, ennyi volt. Visszavonult birtokára, és hiába hívták, hiába könyörögtek neki, nem kért Hollywoodból. A nők rajongtak érte, akárhány éves is volt, ám Sir Sean Connery mindössze kétszer nősült. Első felesége egy ausztrál színésznő volt, tőle született a fia. Aztán a válást követően egy francia-marokkói festőművészt vett el 1975-ben, Micheline Roquebrune-t. Vele egy golfversenyen ismerkedett meg, hogy aztán 45 évig együtt éljenek. Sean Connery haláláig.
A legendás színész utolsó éveiben demenciában szenvedett, és 2006 után már csak néha hagyta el nassaui birtokát. Kilencven éves volt, mikor 2020. október 31-én lefeküdt aludni, de soha többé nem ébredt fel.
Nyugodjon békében, Sean Connery!
