GENERÁCIÓK KONCERTÉLMÉNYE, AVAGY AMIKOR ELJÖTT HOZZÁNK A QUEEN

Vannak pillanatok, amelyek beleégnek a generációk lelkébe. Ilyen volt az a bizonyos Queen-koncert is 1986 július 27-én Budapesten. Mert eljöttek hozzánk, mi ugyanis nem mehettünk hozzájuk…

Még állt a berlini fal, itthon Kádár János volt a pártfőtitkár, eszünkbe sem jutott, hogy három évvel később már nem él és újratemetik Nagy Imrét, akiről viszont az iskolában nem hallottunk, csak jó esetben otthon, akkor is úgy, hogy apánk körbenézett mielőtt mesélt volna. De az iskolában erről egy szót sem, rendben? Ebbe a világba jött el a Queen.

Ők sem tudták, hogy mire számítsanak. Persze utólag sokan úgy értelmezték a koncertet, hogy Freddie Mercuryék a vasfüggönyt jöttek lebontani, de ez csak vágyálom volt, valójában a kelet-európai piacra akartak nyitni. De nincs is ezzel semmi baj, attól még azon az estén 70 ezer ember úgy érezte, hogy nyílik a világ. Már három évvel korábban, 1983-ban megfogalmazódott az ötlet a neves koncertszervező, Hegedűs László fejében, hogy mi lenne ha…

Aztán 1985-ben, mikor a Queen parádésan tért vissza a Live Aid szuperkoncerten Londonban (az afrikai éhezők javára gyűjtöttek), arról beszéltek az együttes menedzserével, hogy a következő év 26 állomásos turnéjába akár Budapest is bekerülhetne. Hegedűs pont az egyharmadát tudta ajánlani az átlagos Queen-gázsinak. S ekkor jött a mentő ötlet, mi lenne, ha a magyarok Budapesten forgatnának egy koncertfilmet az együttesről, a film forgalmazásából bejövő pénz pedig a Queent illeti. Belementek.

Így történhetett meg, hogy 1986-ban, a 26 állomásos turné fő eseménye – kizárólag a filmforgatás miatt – a budapesti koncert volt. Jellemző módon, a Népstadiont megelőző két bécsi koncertre csak fele annyi hangtechnikát vittek, Budapestre viszont minden elhoztak, ami hozzá járulhatott a show-hoz. Mi persze azt gondoltuk, ez nekünk szól. És nekünk is szólt valahol, mert Freddie Mercury nyugodtan megelégedhetett volna annyival is, hogy helló, Budapest, ám helyette tényleg megtanulta a Tavaszi szél vizet áraszt című dal néhány sorát. És elő is adta. Hetvenezer ember énekelte vele.

A Queen öt napot töltött Budapesten. A film remek lett – a legjobb hazai operatőrök dolgoztak rajta – és amikor a koncert után öt hónappal a rendező Zsombolyai János megmutatta a Queen menedzsmentjének a filmet, elismerően rázták a kezét. Azon a bizonyos július 27-i estén több mint 70 ezer ember volt a Népstadionban. Budapesten 150 és 250 forint közötti áron lehetett jegyet venni (hamar elkapkodták), de Szegeden ugyanaz a belépő már 900 forintba került, mert ott egy társasutazást is meg kellett venni hozzá… Amúgy hónapokig úgy volt, hogy két koncert lesz, ám végül az anyagiak miatt megbukott az elképzelés. A fellépés remekül sikerült, de azért akadtak fanyalgók. Az Ifjúsági Magazin újságírója egyenesen odáig merészkedett, hogy szerinte a Queen megbukott a budapesti koncerten. „Senki sem hallotta, hogy Freddie Mercury rendre egy oktávval alacsonyabbra cserélte a magas hangokat?”- írta.  

A koncert. Aki ott volt, sosem feledi, aki meg nem jutott el, örökké bánja. Főleg, hogy már esélyünk sincs rá. Freddie Mercury a budapesti fellépés után öt évvel már halott volt és magával vitte azt a Queent, amely nélküle már nem lehetett ugyanaz. Azóta rendszert váltottunk. A Ladák és Trabantok helyett Opellel és Suzukival járunk, a berlini fal is régen leomlott, ha pedig nincs koronavírus, odautazunk ahová csak akarunk (persze ha van rá pénzünk) és évente jönnek a világsztár zenekarok Budapestre. Mégis…

A lelkünk egy apró darabja 1986-ban maradt.