Liszt Ferenc volt a mestere, a feltaláló Edison az egyik legjobb barátja. Ő Reményi Ede hegedűvirtuóz, aki 70 éves korában, koncert közben, hegedűvel a kezében esett össze…
Igazi csodagyerekként született Miskolcon 1828 januárjában. Kilencéves sem volt, mikor már hangversenyeket adott, majd Bécsben lett a hegedű igazi mestere. 1848-ban, a forradalom kitörésekor nem volt kérdés számára, hogy csatlakozik a szabadságharcosokhoz. Görgei Artúr segédtisztje lett, s rendszeresen hegedült az elgyötört katonáknak. A szabadságharc leverése után Reményi Ede emigrált, majd Párizson át meg sem állt Amerikáig. 1853-ban aztán visszatért s hamarosan Liszt Ferenc tanítványa és barátja lett. A kapcsolat szorosságára jellemző, hogy évtizedekkel később Liszt volt Reményi egyik esküvői tanúja, amikor elvette feleségül Fáy Gizellát, akitől két gyermeke született. Az is történelmi tény, hogy Reményi Ede támogatta a később világhírű zeneszerzőt, Johannes Brahmsot, olyannyira, hogy még koncertkörútra is elvitte, ahol Brahms kísérte zongorán a csodás hegedűjátékát.
Forrás: Arcanum/Vasárnapi Újság
Reményi Ede az élete során szinte a világ összes szegletében megfordult. Angliában Viktória királynő udvari hegedűseként alkotott, amúgy pedig megesett, hogy 16 éven keresztül turnézott külföldön. 1863-ban például heteken belül előbb Nizzában vendégszerepelt, majd Genovában lépett fel, onnan Rómába ment, majd Bécsben volt koncertje és Berlinben is fellépett a porosz király estélyén. Dúsgazdag ember lett, ám sosem kérkedett a vagyonával és rendszeresen adakozott. Számtalanszor koncertezett Amerikában, ahol két hivatalban lévő amerikai elnöknek is játszott, de fellépett Ausztráliában, Japánban, Kínában, és Észak-Afrikában is hegedült. Mindenki rajongott a magyar virtuózért, akinél szenvedélyesebben kevesen szólaltatták meg a hangszert.
A külhoni fellépései után a legtöbbször Paganinihez hasonlították Reményit, aki hosszabb amerikai tartózkodása idején a híres feltalálóval, Thomas Alva Edisonnal ápolt baráti kapcsolatot. Olyannyira, hogy Edison hatására szinte soha nem fogyasztott alkoholt, s rendszeresen diétázott a cukorbetegsége miatt. A különleges tehetsége mindenkit lenyűgözött, éppen ezért sokan aggódtak, amikor 1887-ben jött a hír, hogy Reményi Ede is rajta volt azon a hajón, amely elsüllyedt Mauritius szigeténél. Hetekig senki nem tudott róla, ám ekkor kiderült, csak ő élte túl a hajószerencsétlenséget, mivel egy korábbi állomáson leszállt a hajóról.
Fotó: Wikipedia
Reményi Ede igazi hazafi volt. Habár a Habsburgok Petőfi Sándort tiltólistára helyezték, ő már 1860-ban azt kezdeményezte, hogy legyen szobra Pesten a forradalom költőjének. Kitartó volt. Számtalan koncertet adott, s a bevételekből végül már az enyhülés időszakában, 1882-ben megszülethetett a szobor, amely ma is a Március 15. téren látható. Reményi Ede a Magyar Nemzeti Múzeumot is rendszeresen támogatta anyagilag és régiségekkel. 1866-ban például a világhírű, izlandi származású dán szobrász, Bertel Thorvaldsen Rómában alkotott több művét is megvásárolta és a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. 1872-ben arról írtak a lapok, hogy Reményi sok olyan antik tárgyát is eladott, amelyeket pedig a Nemzeti Múzeumnak szánt korábban. A világhírű zeneszerző nyílt levélben kért helyreigazítást és kifejtette, tartja az ígéretét, s továbbra is küld drága régiségeket a múzeumnak, s megerősítette, a végrendeletében is szerepelni fog az intézmény.
Fotó: Wikipedia
Reményi Ede végül 70 éves korában, 1898-ban hunyt el. San Franciscóban koncertezett éppen, amikor az előadás végén meghajolt a tapsviharban kitörő publikum előtt, majd a következő pillanatban a hegedűjével a kezében holtan esett össze. Amerikában temették el, pedig a hamvainak itthon lenne a helye. Az újságok meggyászolták a hegedűvirtuózt, s azt írták, úgy halt meg, ahogyan élt, hegedűvel a kezében…
Nyugodj békében, Reményi Ede!
