Már a Magyar Televízió indulásakor is ott volt mikrofonnal a kezében. A hőskor egyik fontos szereplőjévé vált, hogy aztán egész életét a rádiózás és a televíziózás töltse ki. Kovalik Károly története.
Két fontos asszony volt az életében. Az egyik Kovalik Márta, aki a nevét is felvette, s aki szintén a rádiózás bűvöletében élt. Kovalik Márta is jelentős alakja volt a honi rádiózásnak, 2018-ban, 89 esztendősen hunyt el, megannyi díj, felejthetetlen műsor, emlékezetes adással a háta mögött. A másik igazi társ pedig a most 91 esztendős Vámos Magda volt. A honi divat nagyasszonya. Néhány évvel ezelőtt így beszélt második férjéről, Kovalik Károlyról: „A férjem hódmezővásárhelyi volt, a Cseresnyés Kollégiumban tanult, ami tradicionális, nagyon jó hírű kollégium volt. Akik oda jártak, sok mindent megtanultak. Az osztályfőnöke az író Németh László volt, tehát nem akárki. Mindannyian, akik oda jártak, valami hallatlan nagy tisztelettel voltak az irodalom, a magyar nyelv, a tradíciók iránt. Németh László nem katedráról és tisztes távolságból adott elő nekik, hanem beült a gyerekek közé, és valami olyan fantasztikus és meghitt beszélgetéseket folytattak, hogy mindegyikük hihetetlen irodalomkedvelővé vált.”
Fotó: Arcanum/Képes Újság
Kovalik Károly Hódmezővásárhely után a szegedi jogi egyetemen tanult, majd újságíró-gyakornokként dolgozott. Vonzotta az írás, de legalább annyira vonzotta a színészmesterség is. Így aztán 1950-ben a jóképű fiatalember önbizalommal telve besétált a színművészeti főiskola felvételijére, hogy aztán csalódottan, talán álmait vesztve jöjjön ki onnan. De a Teremtő jót tett vele, hiszen ott lehetett a Magyar Televízió indulásakor. 1957-ben még csak néhány száz háztartásban volt televíziókészülék, hogy aztán a hatvanas évektől rohamosan emelkedjen az előfizetők és a Kékes, Carmen, Duna és ki tudja milyen márkájú készülékek tulajdonosainak köre.
Kovalik Károly ott volt a Magyar Televízió születésekor és mikor évtizedek múltán megkérdezték a korszakról, elérzékenyülve mesélt. Kovalik egyike volt annak „hatosfogatnak” akik a Magyar Rádióban tanulták meg ezt a gyönyörű mesterséget, és onnan átkerülve lettek a televízió meghatározó arcai. Ilyen volt Vitray Tamás, Megyeri Károly, Balogh Mária, Molnár Margit, Vértessy Sándor és persze Kovalik Károly. Azt írták róla, hogy „különleges képességgel rendelkezett ahhoz, hogy egyszerű embereket szólaltasson meg. Beszélte a nyelvüket, tudta a legnehezebben alkalmazható trükköt, hogy mikor kell csendben maradni egy jó beszélgetésben. Az egyik legnagyobb mestere volt az élő adásoknak…”
Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr
A közönség egyre több műsorban láthatta és hallhatta őt. A később kultikus műsorrá vált Ablak nevét is ő találta ki. Valamilyen betegséggel feküdt kórházban, és nézett ki az ablakon, s akkor tudatosult benne, hogy lám, az ember olykor kiszolgáltatva, vagy csak a kíváncsiságtól hajtva valóban az ablakon keresztül csodálkozhat rá a világra, a színes, ezerszínű világra. Olyan műsorokban szerepelt, mint A Hét vagy a Kékfény című bűnügyi magazin.
Kovalik Károly egy évtizedig dolgozott a Melyik az ötezerből? című ismeretterjesztő sorozaton. Aki emlékszik rá, pontosan tudja, hogy a népszerű sorozat különböző szakmákat mutatott be. A közönség szerette a hangját, a kellemes orgánumát, az elegáns megjelenését, a kifinomult stílusát. Mert valóban csak a legnagyobbak ismérve, hogy interjú közben is tudtak csendben maradni – és olykor a csend beszélt helyettük is. Akik ismerték Kovalikot, akik dolgoztak vele, szinte egytől egyig azt mondták róla: mindig természetes volt, közvetlen és szerény. Imádta, hogy mikrofon mögött a hallgatókhoz, a nézőkhöz egy országhoz beszélhet. Megannyi tehetséges kolléga tanulta mellette a szakmát, és az útmutatásánál mindig ott voltak a lelkében egykori tanára, az író Németh László gondolatai.
Fotó: Arcanum/Kurír
Kovalik Károly 1995. január elsején, 67 esztendősen hunyt el. Mester Ákos írt nekrológot róla, és ebben kihangsúlyozta: „Talán az első riporter volt, aki nem emelte fel a hangját, ha a mikrofonba beszélt. Tudta, hogy csöndesen is lehet okosat kérdezni, és a halkan beszélő ember a harsánynál mindig szuggesztívebb és érdekfeszítőbb…” De a leggyönyörűbb mondat az talán így hangzik vele kapcsolatban: Karcsi nem alakította a riportert, ő egyszerűen riporter volt.
Nyugodj békében, Kovalik Károly!
