A tetemes vagyonát a halála előtt az utolsó fillérig jótékony célokra ajánlotta fel. Ő volt Rökk Szilárd, aki egy visszautasított házassági ajánlat után döntött úgy, vele rosszat tettek, de ő csak jót fog cselekedni az élete során.
1799 augusztusában, a mai Fejér vármegye területén található Előszálláson (akkor Előszálláspuszta) született, a Rökk-család hat gyermeke közül elsőként. Egészen kicsi korától kezdve takarékoskodott, akkor is, amikor 1820-tól már dúsgazdag nemesi családok ügyvédjeként dolgozott Pesten. Több mint ötven éven át volt ügyvéd, s bár megtehette volna, sosem élt nagylábon, élete végéig a Kerepesi úton, egy udvari lakásban töltötte a mindennapjait. Rökk Szilárd ismert ember volt Pesten, de senki sem sejtette, hogy micsoda vagyont halmozott fel az élete során. Persze voltak jelei, hiszen még életében is komoly összegekkel jótékonykodott. 1884-ben például egy nagyobb összeggel támogatta a néptanítók segélyalapját, amellyel abban az évben 52 tanító családját tudták támogatni. Sosem házasodott meg, az okát pedig senki sem tudta. Az egyik testvérével, Rökk Ludmillával élt egy fedél alatt évtizedeken át.
Fotó: Arcanum/Képes Újság
Aztán 1885-ben, 78 éves korában elhunyt a testvére. Rökk Szilárdot összetörte az eset, olyannyira, hogy az imádott húga berendezési tárgyaihoz sem nyúlt a szobában. A halála után már csak a másik testvérére, Pálra számíthatott, aki vidéken, Sajóládon élt. Még ebben az évben a magyar írók segélyegyletét látogatta meg és egy nagy, lepecsételt borítékot vitt magával. Mosolyogva tudatta, a borítékot csak a halála után bonthatják fel, annyit azért elárult, hogy takarékpénztári könyvek vannak benne, amelyek elég jól kamatoznak majd az egyletnek. Azt is kikötötte, ne csináljanak hírverést az adománynak, még a segélyegylet évkönyvében se tüntessék fel. Kedves, barátságos embernek tartották, aki a humort is szerette. Így történhetett meg, hogy 1882-ben egy elírás miatt bekerült a Pester Lloyd nevű lap gyászhír rovatába a neve. A jókedélyű Rökk Szilárd nem csinált belőle nagy ügyet, bement a szerkesztősége mosolyogva és figyelmeztette az újságírókat, hogy ne ijedjenek meg, nem kísértetet látnak, majd letett az asztalra harminc forintot, hogy ezzel is támogassa a lap által indított gyűjtést Arany János szobrára.
1886-ban azzal került be az újságokba, hogy a kiszabadult rabok menedékházának megépítésére hozott lére egy alapítványt kétezer forinttal, s mindenkit arra buzdított, hogy támogassák a kezdeményezést, hiszen az épületre szükség van ahhoz, hogy a rabok visszataláljanak a társadalomba. 1887-ben aztán ágynak dőlt. A testvére, a már említett Rökk Pál rendszeresen látogatta és ápolta, de a cselédje minden nap ott volt a nagybeteg ügyvéd ágyánál. 1888. szeptember 25-én bekövetkezett a legrosszabb, Rökk Szilárd 89 éves korában örökre elaludt. Csak ekkor, a végrendeletéből derült ki, hogy a város egyik leggazdagabb ember volt, aki összesen 750 ezer forintot fordított jótékony célra a végrendeletében. Pénzt hagyott kórházakra, egyházi intézményekre, iskolákra. Külön tételkén az állatkínzás meggátolására 50 ezer forintot fordított. Nem csupán intézményeket támogatott, több barátjára és ismerősére is hagyott a vagyonából, sőt, a cselédjére is gondolt, akinek a lakás bútorait és egyéb tárgyait adományozta.
Fotó: Fiumei úti sírkert
Még életében azt is elárulta egy ügyvédi összejövetelen, hogyan fordulhat elő, hogy ekkora vagyona lett. Mint kiderült, a felesleges pénzét egész életében értékpapírokba fektette, amelyek szép hozamot hoztak. Mint mondta: „Szorgalom és fösvénységgel páros takarékosság által szereztem a vagyonomat.” A halála után azt is megírták a lapok, hogy miért nem házasodott meg a gazdag jótevő. Mint kiderült, még fiatalon beleszeretett egy előkelő, művelt hölgybe, feleségül is vette volna, ám a lány szülei nemet mondtak. Mindez úgy hatott rá, hogy soha többé nem akart megházasodni és inkább az vezérelte, hogy ha már vele rosszat tettek, ő jó emberként élje le az életét. Ez vezérelte az utolsó pillanatig.
A temetése a Fiumei úti sírkertben volt, s tömött sorokban érkeztek a mecénás támogatottjai, valamint politikusok és művészek. Ott volt a gyászolók között Fabiny Teofil igazságügyminiszter és Ráth Károly főpolgármester is. Sokan voltak és némán álltak a koporsója felett, tudván, egy példaértékű ember távozott az élők sorából. Az egyik újság így búcsúzott tőle: „A jó öreg Rökk Szilárdtól a motívumok tisztaságát és nemességét tanulhatja el gazdag polgártársunk. Ő a jót nem üzletszerűen művelte, hanem tiszta, morális indulatai szerint.”
Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei
A fővárosi közgyűlés Rökk Szilárd halála után úgy határozott, hogy készüljön mellszobor a jótékony mecénásról és arról is döntöttek, egy pesti utcán nevezzenek el róla. Végül a Bodzafa utcából lett a mai is létező Rökk Szilárd utca. A végrendeletében azt kérte, ne forduljanak a nyilvánosság felé, mint írta: „Nekem nincs semmi vágyódásom vagy szükségem a hírnévre, dicsőítésre.” A Budapesti Hírlap is elgondolkoztató nekrológot írt róla: „A mai, pénz- és élvhajhász kor lesütött szemmel áll a naiv érzések korából idetévedt lélek emléke előtt. Rökk Szilárd neve egy fogalom: a hazaszeretetbe felolvadt polgár nemes fogalma.” Gyönyörű és igaz szavak…
Nyugodjon békében, Rökk Szilárd!
