Az egyik legnagyobb magyar színésznőként kellene emlékeznünk rá, de talán még ma sem az őt megillető magasságokban jegyezzük. Dajka Margitról van szó, akinek halála után (1986 májusában, ezen a napon hunyt el) a férje öngyilkos lett.
Arra volt a legkevesebb esély, hogy belőle színésznő legyen. Nagyváradon született, az édesanyja szinte egymaga nevelte tizenkét (!) testvérével együtt. Az apja, a jóképű balettmester ugyanis inkább más szoknyák után rohangált, idővel csak néhanapján ment haza. Aztán a kis Margit tízéves sem volt, mikor dolgozni kényszerült, ugyanis ő volt az egyetlen a családban, aki nem kapta el a spanyolnátha-járványt. Rikkancsnak állt Nagyváradon. A pici lány egy esetben egy ismert író figyelmét is felkeltette, aki behívta egy kávézóba beszélgetni. Ady Endre volt az…
Később aztán mégis színésznő lett, fiatalon pedig egy másik nyugatossal, Móricz Zsigmonddal lett kapcsolata. Történt, hogy a már Budapesten játszó fiatal Dajka (egy időben Daykának írta a nevét) egyre-másra rajongó leveleket kapott egy idegentől. Sokáig nem tudta ki írja a szépséges küldeményeket, ám egy alkalommal Móricz megjelent a színházban és ott több könyvét is dedikálta. Dajkának is. Csak ekkor, az írás alapján döbbent rá, hogy az ismert író a titkos rajongója. Szerelem nem lett belőle, egy tartós barátság viszont igen. Dajkáról amúgy a legtöbben azt mondták, képtelen volt hazudni, az aktuális politikai rendszernek megfelelni pedig végképp.
Azt csinálta, amit a szíve diktált. Így a II. világháború alatt, mikor Erdélyt visszacsatolták, Kolozsváron lépett fel nagy boldogan (később elővették érte) és a frontra is azért ment, mert sajnálta a katonákat (próbálták rásütni, hogy horthysta volt, de nem sikerült). Ugyanígy 1956-ban sem volt számára kérdés, hogy együtt vonul a tömeggel, amely később ledöntötte Sztálin szobrát (ezért is elővették) és volt bátorsága ahhoz is, hogy a rákosista színházvezetőnek megmondja a magáét. Ilyen volt. Becsületes. Talán pont azért mert nagy szegénységben nőtt fel, képtelen volt tétlenül nézni, ha valaki a környezetében éhezett. Jellemző módon még a Kossuth-díjért kapott pénzét is utolsó fillérig elosztogatta a rászorulók között. Persze mindezzel nem kérkedett.
Mellett pedig zseniális színésznő volt. A Szindbádban vagy éppen a Macskajátékban is Oscar-díjas alakítást nyújtott, persze a legkevésbé a díjak érdekelték. Sok férfi szerette, ő pedig négyszer mondott igent. Az első és harmadik férje színész volt, a második filmproducer, de a negyedikből lett élete nagy szerelme. Még a II. világháború alatt, a fronton járva ismerte meg Lajtos Árpádot, de úgy tudta meghalt a háborúban. Csak 1956-ban derült ki számára, hogy Árpád él, hiszen a férfi megkereste. Onnantól kezdve soha többé nem hagyták el egymást. Dajkáról – bár elismert színésznő volt – mindenki tudta, kerüli a feltűnést, a sztárságot. Általában busszal vagy villamossal járt, rendszeresen piacon vásárolt és sokat láthatták az emberek pesti antikváriumokban olvasgatni.
Aztán 1985-ben kiderült, hogy súlyos beteg. Ugyanabban a kórházban ápolták, mint a szintén rákkal küzdő Ruttkai Évát. Együtt sírtak a kórteremben vagy éppen nevettek az egész fránya életen. Dajka nem csak vele, Ruttkai nagy szerelmével, Latinovits Zoltánnal is baráti viszont ápolt. Nagyra tartotta és ő, sokakkal ellentétben meg is értette a vívódó színészkirályt (a Szinbádban is zseniális párost alkottak). 1986. május 24-én aztán örökre elaludt a kórházi ágyán. 78 éves volt. Amikor a férje megtudta, hogy Margit meghalt, mérget ivott és szeretett felesége után ment a halálba. Lajtos Árpád halálát, öngyilkosságát elhallgatták az újságok, mivel sosem bocsátotta meg neki a rendszer, hogy a II. világháború alatt vezérkari tiszt volt a szovjetek ellen harcoló magyar hadseregben. A temetéséről is csak egy rövid közlemény jelent meg a családja részéről június 6-án…
Nyugodjanak békében!