1970-et mutattak a naptárak. Abban az évben oszlott fel a legendás Beatles és alakult meg az imádnivaló Queen. Akkor adták át a 2-es metró Fehér út és Deák tér közötti vonalát és akkor került képernyőre egy, a Híradónál is komolyabb, elgondolkodtatóbb műsor, A Hét.
Eleinte egy Led Zeppelin-szám jelentette a főcímzenét, hogy aztán az évek múlásával nem csak a muzsika, de a műsorvezetők, és a műsor is megváltozzon. Modernebb, szókimondóbb lett. Vangelis gyönyörű zenéje szólalt meg vasárnap este 7 órakor és a legenda szerint ez az időpont még a forgalmat, különösen a Balaton—Budapest közötti forgalmat is befolyásolta. A magyar tenger partján pihenő honfitársaink lehetőség szerint úgy indultak el Tihanyból, Földvárról, Füredről, Siófokról, hogy este hétre hazaérjenek. Mert kezdődik A Hét.
Legendás műsorvezetők sora köszöntötte a nagyérdeműt, s a hölgyek különösen 1981-től kezdve figyelték még nagyobb lelkesedéssel a hétvégi adásokat, amikor is egy sármos, mosolygós, angyalarcú férfi köszöntött be magabiztosan és vitte a hátán a műsort éveken át. Új arc volt ő, akit addig csak a szakma ismert, természetesen az újságírószakma. Sándor István, hiszen róla van szó, addig írásból élt. Hol itthon, hol Nyugat-Németországban dolgozott.
Fotó: Fortepan/Rádió és Televízióújság
1947. július 6-án született. A biztos családi háttér, az otthon szellemi élete is inspirálta ahhoz, hogy tanuljon, így tett sikeres felvételit az ELTE magyar-orosz szakára, és ott szerzett diplomát 1970-ben. Épp abban az évben, amikor A Hét című műsor elstartolt. De Sándor Istvánnak akkor még csak álom lehetett, hogy egyszer ő is ilyen népszerű műsort vezethessen. Végig kellett járnia a ranglétrát. Friss diplomásként azonnal felvették a Magyar Távirati Iroda külpolitikai szerkesztőségéhez. Nyelveket beszélő, intelligens, nyugodt, higgadt, jóképű fiatalember látott munkához. Rajongtak érte a kollégák, pedig rendkívül visszahúzódó volt. Hiányzott belőle minden magamutogatás vagy harsányság. Egykori kollégája például úgy emlékezett vissza rá, hogy a megbeszélésekkor az asztal sarkánál ült, mintha ott sem lett volna – pedig rendre főszereplőként vett részt az újításokban, és a műsorgyártásban.
S hogy milyen tehetség, szorgalom lakozott benne, azt tökéletesen jellemzi a következő fontos állomás az életében, merthogy 1976 és 1981 között bonni tudósítóként dolgozhatott a távirati irodának. Irigylésre méltó hely, irigylésre méltó munka, és irigylésre méltó életstílus. Aztán amikor hazajött 1981-ben, tárt kapukkal fogadták A Hét szerkesztőségében. Szerkesztő-műsorvezetőként látott hozzá a feladathoz, hogy aztán képernyőre kerülve országos népszerűségre tegyen szert. Mondani sem kell, a Magyar Televízióban dolgozni már önmagában is különleges élmény lehetett, akik valamilyen műsort vezettek, nem tudtak úgy végigmenni az utcán, hogy ne állítsák meg, ne ismerjék fel őket.
Sándor István a tudásával és a vonzó külsejével is hódított. Száz számra kapta a leveleket, lelkes, fiatal vagy épp idősebb hölgyektől. Pedig nem vágyott közszereplésre, a magánéletét mindig óvta, így aztán csak kevesen tudták, hogy mély, heves szerelem fűzte az egyik kolleginához, akivel évekig éltek együtt. Később megnősült, ám a felesége súlyos betegsége tette próbára a kapcsolatukat, sőt, a közös életüket. De a munka az talán mindenért kárpótolta. Merthogy A Hét után jött a másik fajsúlyos adásmenet, a Híradó.
Sándor István 1986 és 1990 között dolgozott a legnézettebb magyar műsorban. A Híradóban új arcok is megjelentek, és a néző valóban azt érezhette, hogy a Szabadság téri épületbe egyre jobban és egyre hevesebben fúj be a változás szele. Aztán jött a rendszerváltás, és a legendás televízióssá vált Sándor István onnantól kezdve már üzletemberként is dolgozott. A Heted7 Kiadó vezérigazgatója lett, majd 1997 és 2003 között a Danubius Rádiót üzemeltető Országos Kereskedelmi Rádió Részvénytársaság vezérigazgatói posztját töltötte be. De a nagyközönség számára ő mégis újságíró maradt. Több ezer cikk, megszámlálhatatlan riport és sok-sok műsor vezetőjeként.
S talán amikor a leginkább, a legjobban azt érezhette, hogy sikeres életpálya van mögötte, akkor betegedett meg. Szervezete hosszú ideig küzdött a gyilkos kórral, ám már a 64. születésnapját sem érhette meg. Az egyik legkedveltebb televíziós személyiség, akit sajnos kicsit elfeledtünk, 2011. április 8-án aludt el örökre Budapesten.
Nyugodj békében, Sándor István!
