Sebeők János. Író, rapper, filozófus, előadóművész és metakommunikátor. Azt mondták rá: íme, a tökéletes különc! De mi lett vele?
Hol egy simléderes, félrecsapott sapkában, hol egy szemöldökéig húzott fejfedőben jelent meg valamelyik műsorban, hogy aztán pillanatok alatt elkápráztassa vagy zavarba hozza gondolataival, világképével a nézőket. Sebeők a különc. Ez mégis afféle bók volt vele szemben, és az egyébként zárkózott, önmaga által kreált világban élő író valósággal lubickolt a celebvilágban tett kirándulásai során. Ez volt az ő El Caminója. Hosszú évekig állandó szereplője volt a bulvársajtónak, és szinte kérdezni sem kellett, hol nevetve, hol komor arccal mondta a magáét.
Fotó: Fortepan/Szigetváry Zsolt
Az intelligencia, a tudás, kötelező kelléke volt a fellépéseinek és úgy vágott az agya bármilyen helyzetben, hogy az átlagnézőnek tátva maradt a szája. De ki is Sebeők János, aki mintegy vulkán, úgy tört elő az ismeretlenségből és aki úgy is tűnt el, mint egy kiszáradt patak. Volt, nincs. Merthogy a filozófus és író újra csak filozófus és író lett, és köszönte szépen, egyszer csak megunta a harsány, magamutogató szerepet. Mert szerep volt az. Egy izgalmas, de számára testidegen szerep.
Sebeők János édesanyja Sebők Éva, József Attila-díjas költő. Az ő tiszteltére vette fel a nevét, amelybe később bepréselt még egy e betűt, így lett belőle Sebeők. Júliusban lesz a 65. születésnapja, s bizony tartalmas életút áll mögötte. Már 1967-ben publikált. Hol versekkel, hol prózával jelentkezett. Újságokban jelentek meg írásai, hogy aztán nem sokkal később már az első regényén dolgozzon, amely Sárkányviadal címen jelent meg. A második könyve, amely a Médium címet kapta, itthon egyedülálló feldolgozása a biológiai sokszínűség elvesztésének. Sebeők kutatott, megoldásokat keresett és megoldásokat kínált.
Aztán egyszer csak beült a Fővárosi Állatkert párducketrecébe. Persze nem a nagymacskák társaságában, de ott is írt, méghozzá az újabb kötete első sorait. S ha már ott volt, létrehozott egy természetvédelmi mozgalmat is. Ennél látványosabban nem is reklámozhatta volna az új könyvét, a ketrecnél csakúgy tolongtak az újságírók és az érdeklődők. A következő fontos dátum 1991. Amikor is Sebeők visszavonult. Ma már tudjuk, nem véglegesen. Köszönte szépen, alkotói szabadságra ment. Ám nem tartott sokáig, folytatta a gondolatgyártást, a könyvírást. Saját rovata volt az egyik napilapban, majd 2003-ban éles váltással egyszer csak megjelent az egyik kereskedelmi televízió képernyőjén, és a Big Brother valóságshow szereplőjeként köszöntötte a nézőket. Ugyanabban az esztendőben kiadott egy szólólemezt is, amelyben a rappelő tudományát is megvillantotta.
A magánéletéről viszont soha nem beszélt. Az extravagáns, bohém külső érző szívet takar, Sebeők János nem csak tudásra, hanem szeretetre is szomjazott. Erikával, a képzőművész párjával 2000 nyarán, – saját megfogalmazása szerint – a nappali órákban, a szabad ég alatt kötött házasságot. Kapcsolatukról azóta sem beszél, mint ahogy a rappelést is már rég abbahagyta és nem nyilatkozik a bulvársajtónak sem. Amikor 2011-ben egy olvasó-riporter lefényképezte Budapest egyik utcájában, mosolyogva intett vissza, és a képen, amely megjelent róla, éppen ugyanolyan volt, mint húsz évvel korábban, amikor berobbant a köztudatba. A képen ránk mutatott, vagy inkább a körülöttünk lévő világra. A világra, amelyet Sebeők János a maga módján megpróbált, megpróbál érthetőbbé tenni.
Csak már nem az újságok címlapján…
