EGY SÁRMOS SZÍNÉSZ, AKI TÖBBET ÉRDEMELT VOLNA: SOMOGYVÁRI RUDOLF

Elegáns volt, sármos, ő lehetett volna az új Jávor Pál, ha a politika nem szól közbe. Négy évig szenvedett a szovjet hadifogságban, aztán mire magára talált volna ismét, az 1956-os forradalom után újból meghurcolták. Pedig Somogyvári Rudolf csak játszani akart, szórakoztatni, élni.

1916-ban született Budapesten, egy budai polgári családban. A nagyapja Ferenc József tábornoka volt és az apja is katonatiszt lett. Neki is egyenruhát szántak, ám jobban érdekelte a rajzolás, meg az ökölvívás. Végül apja intő szava ellenére színésznek ment és hamarosan a színházba járó pesti lányok nagy kedvence lett. Előadás után számtalan illatos levélke várta az öltözőjében. Élvezte a népszerűséget, de ha előadásról vagy filmszerepről volt szó, nem ismert pardont. A kor ünnepelt kedvence, Csortos Gyula vette a szárnyai alá.

Aztán a szerelem is rátalált, egy osztrák újságírólány, Liza rabolta el a szívét. Most az következhetne, hogy megkérte a kezét, megházasodtak és azóta is boldogan élnek. Nem ez történt. 1945-ben, az akkor 29 éves Somogyvári orosz fogságba esett és csak négy kínkeserves év után térhetett haza. Mint utóbb elmondta, az tartotta életben, hogy fogolyszínházat csinált. Közben az osztrák szerelmének nyoma veszett, a hazatérő Somogyvárit pedig drámai látvány fogadta a lakásában. A távollétében kirabolták, szinte semmije sem maradt.

De ebből is fel tudott állni, hamarosan megházasodott, Parragh Éva színésznőt vette el feleségül és gyermekük is született. Az 1956-os forradalom kitörésekor azonnal beválasztották a színészek forradalmi tanácsába, örül, hogy a rezsim bajba került, ám végül nem harcolt a szabadságért, mert van az úgy, hogy a szerelem a legváratlanabb és irreális helyzetben toppan az ember életébe. Somogyvárival is ez történt. A 40 éves színész egy 15 éves lányba lett szerelmes, majd egy kis albérletbe költözött a Mari nevű kedvesével. Közben a pártvezetésnek csípte a szemét, hogy Somogyvári üdvözölte a forradalmat, így kegyvesztett lett és vidékre száműzték.

Elterjedt (elterjesztették), hogy valójában az évtizedekkel korábban élt jobboldali és irredenta Somogyváry Gyulának a közeli rokona. Semmi nem volt igaz belőle. Mindezt hiába magyarázta a színész, az akkor már Aczél György vezette kultúrpolitika feketelistára tette. Onnan csak 1963 után került le, félig-meddig azért mert Mari (akit feleségül vett és gyermekük is született) titokban levelet írt Kádár Jánosnak, amelyben arra kérte a pártvezetőt, hogy tegyen igazságot. A fiatal lányt Aczél György berendelte magához, nem ígért semmit, ehhez képest Somogyvári újra pesti színházakban játszhatott. Amit sokan nem hittek volna, a fiatal lány valódi lelki társa lett a színésznek, olyannyira megbíztak egymásba, hogy amikor a semmiből előkerült az osztrák Liza, Somogyvári korábbi kedvese, Mari azt mondta, utazzanak el egy hétre, beszélgessenek, emlékezzenek nyugodtan. Somogyvári így is tett, aztán egy hét múlva már újra Marit ölelte. Ebben az időben úgy tűnt, végre nyugvó pontra kerül a színész élete. Számtalan filmben játszott, sokat szinkronizált.

Aztán a sors lecsapott rá. Egy lábfájdalommal kezdődött minden. A nem múló érzés miatt megnézette magát, majd nem sokkal később jött a sokkoló diagnózis: csontrák. Hatvan évesen. Somogyvári Rudolf harcot a betegség ellen, de egy hónappal később a kórházi ágyán halt meg (holnap lesz 47 esztendeje…) A második házasságából született kislánya még el tudott búcsúzni az apjától. A sármos, jó vágású, kiváló színész 1976 szeptemberében halt meg. Az ő hullámvölgyekkel tarkított életéről írt nem sokkal később egy számot az LGT együttes, Egy elkésett dal címmel. A Farkasréti temetőben alussza örök álmát.

Nyugodj békében, Somogyvári Rudolf!