Ő volt az egyik legismertebb világjáró magyar szélhámos a századelőn. A csupán 150 centi magas, szemüveges emberke általában híres portréfestőnek adta ki magát, majd az előleggel azonnal lelépett.
Így vert át számtalan embert szinte egész Európában, Indiában, Kínában, Japánban vagy éppen Egyiptomban. De megesett, hogy beduin főnöknek adta ki magát, amikor pedig 1908-ban Budapesten letartóztatták, idős kínainak volt maszkírozva. A lakásán aztán számtalan álruhát találtak. Ő volt Sterk Nándor, aki nem mellesleg, a világjárásairól élvezetes, már-már irodalmi szintű útinaplót vezetett.
Fotó: Fortepan/Körmendy Pál/illusztráció
A mai Románia területén található Perjámoson született 1876-ban, szegény munkáscsaládban. A jobb sors reményében jött Budapestre egészen fiatalon, ám hamar a bűn útjára lépett. Huszonkét évesen a Fodor kereskedőcégnél volt gyakornok, ám amikor nem figyeltek rá, 500 forintot vett el a kasszából. Hat hónap börtönre ítélték, ám akkor azt mondta, jó útra tér, s nem lesz folytatása a gyarlóságának. Hát, persze…
Alig, hogy kijött a börtönből, Pesten, a vasútnál helyezkedett el, itt pedig azt a mesét találta ki, hogy Jellinek Henrik, a közúti vaspálya társaság igazgatója a nagybátyja, így töredékáron tud villamos vasúti jegyeket szerezni. Mindenkinek azt hazudta, száz jegyet szerez 20 koronáért. Sokan bedőltek neki, a pénzt is oda adták, ám hiába is vártak a tikettekre. Sterk nem mellékesen egy büntetőbírót is átejtett, amin jót mulattak később az újságok. Idővel aztán elkapták és mivel volt egy váltócsalása is, így három évre börtönbe került.
A kiszabadulása után úgy gondolta, ideje világot látni. Előbb Európában verte át az embereket, aztán egy ideig Indiában, Bombay-ben élt. A trükk egyszerű volt. Kezdetben Kovács Ágoston, híres miniatűrfestőnek adta ki magát, majd Lábay János festőművészként mutatkozott be. Az életében nem volt ecset a kezében, ám ez nem érdekelte, mindenhol tetemes előlegeket vett fel, majd már ment is tovább. Indiában egy ott élő magyar festőt, Tóth Jenőt is átvágta pénzzel, majd hamis konzuli ajánlólevéllel csalt ki ékszereket egy cégtől.
Kínát is bejárta, majd Japánba is átruccant. Jól élt, elegáns ruhákban járt, az utazásairól pedig részletes útinaplót vezetett, amelyet később megtaláltak. Ebben például már-már irodalmi szinten írta le a kínai útja során azt a látványt, amikor csónakokon eszkábált fabódékban nyomorgó kínaiak ezreit látta: „Sok férfi, asszony, gyerek és mind kiabál, hadonászik, nevet és sír. Negyedmillió ember lakik a vízen. A csónak az ő lakásuk. Jól-rosszul, itt játszódik az életük, a bölcsőtől a sírig.”
A „karrierje” során tíz álnevet használt, Törökországban például a magyar Nemzeti Múzeum titkárának adta ki magát és vett át értékes festményeket azzal, hogy magyar múzeum értékesíti őket. Nem így történt, Sterk adta el a képeket. 1908-ban aztán éppen Budapesten volt, amikor a detektívek Indiából kaptak jelzést, hogy korábban ott is átvert embereket. Nyomozni kezdtek a városban és meg is találták, éppen egy idős kínainak volt maszkírozva, amikor elfogták. Mivel számtalan külföldi helyről érkezett feljelentés, két évig tartott a vizsgálat. Végül 1910-ben még két év büntetést sem kapott, mert a beszámolók szerint súlyos tüdővészben szenvedett.
Fotó: Arcanum/Tolnai Világlapja
Ehhez képest felépült és 1911-ben már Münchenben csapott le. Itt Winkler József porcelánfestőnek adta ki magát egy dúsgazdag hölgynél és elérte, hogy a dáma hat igazgyönggyel kirakott kistáskát adjon át neki azzal, hogy megmutatja egy vevőjelöltnek. Egyenesen a zálogházba ment a méregdrága táskákkal. Aztán 1915-ben ismét horogra akadt, az akkor már 39 éves szélhámos. Vesztére a Pester Loyd nevű újság tollforgatóinak adta be azt a mesét, hogy festő, Párizsban kirabolták és pénzre van szüksége. Az újságírók feljelentették, a detektívek pedig Maglódon találtak rá Sterkre, aki akkor éppen Neumann Károly, miniszteri hivatalnokként szédítette a helyieket.
A korábbi csalásaiért ismét börtönbe került és annyi még bizonyos, hogy 1920-ban szabadult. A további életéről már nem írtak a lapok. A Tanácsköztársaság után voltunk egy évvel, Trianonnal a nyakunkban, volt témájuk tehát elég az újságoknak. Sterk Nándor, a századelő világjáró szélhámosa már nem volt annyira érdekes. De az is lehet, hogy nem csalt többé.
Bár az utóbbit már nehezebb elképzelni…
