Az egyik legolvasottabb honi bestseller író. Molnár Évaként ír, de Vavyan Fable néven jelennek meg a sikerkönyvei. Ma 67 esztendős, s ha ő is úgy akarja, újabb regényekkel ajándékozza meg olvasótáborát.
Az ápolónő lelkiismeretesen tette a dolgát. Minden beteghez volt egy-két kedves szava, mosolya. Munkáját odaadással végezte, s akik ismerték, azt gondolták: íme valaki, aki megtalálta élete értelmét. Tévedtek. Mert Molnár Éva valóban szívvel-lélekkel végezte a munkáját, csakhogy volt egy másik élete, egy másik énje. S erről csak kevesen tudtak. Még az egészségügyben, pontosabban a pesti Honvéd kórházban dolgozott , amikor megjelent az első regénye. S akik a kezükbe vették, egy amerikai, vagy angol írónőt sejtettek a háttérben. Merthogy a borítón gyönyörű betűkkel ott állt a szerző neve: Vavyan Fable. Az csak utóbb derült ki, hogy az írói álnevet egy kártyákból kirakható betűjáték alapján választotta, méghozzá a férje. Az ő vezetéknevének (Bánfalvy) és a felesége keresztnevének (Éva) betűit variálta meg, s ebből született a Vavyan Fable név…
Fotó: Arcanum/Vasárnapi Hírek
Molnár Éva 1956. március 20-án született Budapesten, ma 67 évvel ezelőtt. Gyermekkorától az írás izgatta. Csupán 11 esztendős volt, amikor elkezdett komolyabban is foglalkozni vele. Míg a kortársai a téren játszottak, ő füzetek fölé görnyedve körmölte az első mondatokat, és lett belőlük újabb és újabb, amíg ki nem alakult egy izgalmas történet. Indiánregényekkel kezdett, és amikor évtizedekkel később megkérdezték tőle, hogy miért nem játszott a többi gyerekkel, ő félmosollyal az arcán azt felelte, azért mert talált izgalmasabb elfoglaltságot. Az írást.
Később elvégezte az egészségügyi szakközépiskolát és ápolónő lett belőle. Ám hiába kedvelte ezt a munkát, az írás utáni vágy mindennél erősebb volt benne. A családja persze büszke volt rá, ám az édesanyja féltette, mikor bejelentette, hogy elhagyja a Honvéd kórházat és író lesz belőle: „Ha ott maradtál volna, rég főnővér lehetne belőled!” – mondta még évekkel később is az anyuka. Ahogy lenni szokott, az első regényével sokáig házalt a kiadóknál, ám nemet mondtak, aztán a barátnője megelégelte a helyzetet és fogta magát, bement a kézirattal a Szépirodalmi Kiadóhoz. Ott megnézték és örömmel kiadták. Így kezdődött…
Egyszer ezt írták róla: „Fesztelenül könnyed, merész stílusával, vagány humorával, csak rá jellemző játékos, egyedi nyelvezetével ledöntötte a műfajkorlátokat…” A krimijeit valósággal falták az olvasók. S nem Columbo vagy Maigret felügyelőt „igazolta át” Budapestre, hanem új karaktereket teremtett. Nem győzték dicsérni a kritikusok, mondván, regényeiben egyedülálló módon festi le a helyzetkomikumot, s erős nyelvi humor jellemzi. Igényes íróként aposztrofálták, nem ponyvaregény-szerzőként. Persze akinek Kurt Vonnegut, Bohumil Hrabal, Kosztolányi Dezső vagy éppen Márai Sándor a kedvence, az bizony vágyik a mélységre és a szépségre.
S persze vágyik a magánélet boldogságára is. Az írónő házasságából egy fiú született (Zoltán) majd született egy olyan gondolat is, amely messzire repítette a családot. Összepakoltak és meg sem álltak egy zalai kistelepülésig. Csendre, nyugalomra vágytak. Vavyan Fable-nek vagyis Molnár Évának, aki akkorra már az egyik legolvasottabb magyar író lett, minden oka megvolt az elvonulásra. Egyszer egy interjúban elárulta, hogy olykor erőszakos férfiak zaklatják. Még rendőri segítséget is kellett kérnie, hogy aztán ott, a zalai dombok között valóban harmóniára leljen. S ehhez a harmóniához csatlakozott sok-sok szeretnivaló teremtmény: kutyák, macskák, lovak.
Fotó: Arcanum/Mai Nap
Népszerűsége töretlen az önkéntes száműzetése ellenére is. Olvasóival, rajongóival hivatalos oldalán tartja a kapcsolatot, olykor régi és új képeket tölt fel, mintegy azt üzenve: itt vagyok, élek és alkotok. Reméljük, még nagyon sokáig!
Boldog születésnapot, Vavyan Fable! Bocsánat, Molnár Éva!
