A századelő Budapestjének regényes alakja volt ő. Dúsgazdag, jóképű gróf, akinek viszont három szenvedélye is akadt: a lóverseny, a kártya és a szép hölgyek. Nem csoda, hogy idős korára teljesen elszegényedett.
Gróf Csekonics Endre gyermekeként látta meg a napvilágot 1875-ben, ami garantálta, hogy nem lesznek anyagi gondjai. Csekonics Endre ugyanis Magyarország leggazdagabb embere volt, hatalmas birtokokkal rendelkezett a bánságban, Zsombolya környékén (46 ezer hold) és pompás palotái és házai voltak Budapesten.
Fotó: Arcanum/Tolnai Világlapja
Ebbe a világba csöppent Csekonics Gyula, aki aztán a gazdag ifjú grófok életét élte Budapesten. Még 26 éves sem volt mikor országgyűlési képviselő lett, de a politikánál is jobban érdekelte a kártya és a lóverseny. Az újságok is megírták, hogy 1903-ban a Nemzeti Kaszinóban – ahová csak előkelőségek tehették be a lábukat – három gróf, köztük Csekonics is, egy este 1 millió 300 ezer koronát vesztett a kártyaasztalnál (egy szegény munkáscsalád 300 koronából élt egy évig akkoriban). A kor szokásainak megfelelően a párbajokból sem maradt ki, 1905-ben például egy másik országgyűlési képviselővel, a Magyarország című lap szerkesztőjével, Lovászy Mártonnal vívott kardpárbajt, amit végül mindketten kisebb sérülésekkel megúszták.
Imádta a lóversenyt, saját versenyistállója is volt egészen fiatalon, a játékszenvedélye pedig itt is érvényesült. Megesett, hogy egy versenyen egy előkelő mágnással 500 ezer koronában fogadott arra, hogy a következő futamban az ő lova, Mágnás II nyer. Kockáztatott és nem is jött be, Mágnás II az utolsó helyen végzett, Csekonics pedig még aznap kifizette a tetemes összeget. 1906-ot írtunk ekkor és a temérdek kártya, valamint lóversenyveszteség után Csekonics Ausztriába ment pihenni. Az dúsgazdag apja, gróf Csekonics Endre végül rendezte a szertelen, 31 éves fia adósságait. Csekonics Gyula néha akkor is bekerült az újságokba, amikor nem csinált semmit. Történt, hogy egy külföldi nyaralásról a Keleti pályaudvarra érkezett meg. Az inasa elvette tőle a méregdrága utazóbundáját és kivitte a pályaudvar elé, ahol egy bérkocsira tette az 500 koronás bundát. A kocsis csak erre várt és elhajtott a ruhadarabbal.
Csekonics a hölgyeket is imádta, s oda volt az Ős Budavár nevű mulatónegyedben (a Vajdahunyad váránál volt) fellépő spanyol táncoslányokért. Ha tehette, velük szórakozott. Egyszer megesett, hogy az egyik táncoslány kuglert kért (a minyon egy változata volt), a gróf pedig egy ezer koronás bankjegybe csomagolta a süteményt és úgy nyújtotta át. Hogy mekkora érték volt ezer korona? Egy átlagos napszámos 1 koronát kapott naponta. Szóval átadta a pénzbe csomagolt kuglert, de a spanyol hölgynek fogalma sem volt a pénz értékéről, s fogta, összegyűrte és eldobta.
1910-ben is egy éjszakai mulatóhelyen akadt afférja egy katonával – az idegen a gróf páholya elé állt, amiért Csekonics lelocsolta szódavízzel – amely végén dupla párbajban maradtak. Előbb pisztollyal lőttek egymásra, de mivel nem találtak, karddal próbálkoztak. Végül mindketten megsérültek, majd kezet ráztak. Persze ne legyünk igazságtalanok, a pénzszórás mellett a gróf sokat tett a magyar lósportért, többször is a Magyar Lovaregylet elnöke volt, de nem ezzel kerültbe legtöbbször az újságokba. 1918-ban például azzal, hogy egy bécsi elegáns kaszinóban 7 millió koronát vesztett egyetlen éjszaka, ami akkoriban világcsúcsnak számított.
Nem ez volt az egyetlen komoly vesztesége, egy alkalommal megismerkedett egy bárónővel a vonaton és kártyázni kezdtek játékból, aprópénzzel. A végén aztán 5 milliót vesztett a játékszenvedélye miatt sokszor bajba kerülő gróf, aki amúgy ekkor már régen házas volt, még 1906-ban vette el Karátsonyi Margit grófnőt. S itt álljunk meg egy pillanatra. A dúsgazdag, nagyvilági életet élő gróf neve sokáig benne volt a kollektív emlékezetben. Még harminc-negyven évvel ezelőtt is, ha egy kisgyerek egy játékért könyörgött a kirakat előtt, egyből jött a letaglózó válasz a szülőktől, nagyszülőktől: „Kisfiam, nem vagyok én Csekonics báró, nem szórom én a pénzt.” Azt viszont ma már nehéz lenne megállapítani, miért csinált bárót a köznyelv a grófból. Valószínűleg azért, mert jobban hangzott.
Fotó: Fortepan/Magyar Bálint
De visszatérve a gróf életéhez. A pénzszórás és költséges éjszakák után idővel jött jött a lejtmenet. A trianoni döntés után a család hatalmas birtokai román kézre kerültek, aztán a pénzzel jól sáfárkodó édesapja is meghalt, Csekonics Gyula pedig megindult lefelé a lejtőn. 1935-ben például a pesti palotájában tartottak árverést az adósságai miatt, a bútorok és festmények mellett 35 darab minőségi inget is elárvereztek a helyszínen.
Csekonics Gyula idős korában Alagon, a lóversenypálya mellett lakott. Ekkor már túl voltunk a II. világháborún. A vagyont elherdálta, szerényen élt, ha néha Budapestre jött, akkor busszal tette meg az utat, ugyanis a luxusautóitól is meg kellett válnia még hosszú évekkel korábban. A nagyvilági életet élő gróf, aki azért sokat tett a magyar lóversenysportért, végül 1957-ben, 82 éves korában aludt el örökre.
