A tízes-húszas évek Budapestjének legendás figurája volt ő. A bulvárlapok a nyomában jártak, minden érdekes volt, ami vele történt. Londontól Szentpétervárig számtalan cirkuszban, mulatóban fellépett, a párizsi Moulin Rouge is szerződtette.
Pedig Hirsch Zoltán csupán 110 centi magas volt. Ő volt Zoli bohóc, az apró emberke, aki aztán Auschwitz poklában lelte halálát. Ahogy ő fogalmazott nem kevés öniróniával: nem elég, hogy törpe vagyok, még rossz származású is… 1885-ben született, négy testvére volt, ám csak ő maradt kicsi. Hároméves koráig szinte a klinikákon élt, minden megtettek, de az angolkórral nem tudtak mit kezdeni az orvosok. Kicsi maradt, ami miatt állandóan csúfolták, megalázták, de ő pont a hiányosságából csinált karriert. Egy esetben – már ünnepelt bohócként – egy bulvárújságíró meg is kérdezte tőle: ha lenne növesztő por, élne vele? Azt válaszolta, kizárt, hiszen miből élnék akkor!
Állandóan humorizált. Tudta jól például, hogy a pesti arisztokrácia is csak azért hívja meg az elegáns vacsorákra, bálokra, hogy jól megnézzék maguknak a híres törpét. Nem foglalkozott vele. A neves írónak, Kosztolányi Dezsőnek is feltűnt, hogy mennyire egyszerűen gondolkoznak az emberek. Így írt Zoli bohóc egy előadása utána: „Zoli parányi létrára mászik, orra bukik, felpofozzák, szappanhabbal maszatolják az arcát, s a tömeg röhög.” Kezdetben amúgy bádogosnak készült, de a világ legkisebb bádogosa helyett a világ legnagyobb bohóca lett. Jobban is jövedelmezett. A gyerekek imádták. Hiába hívták vagyonokért a világ leghíresebb mulatóiba, cirkuszaiba, legszívesebben itthon, a Városligetben játszott a gyerekeknek.
Egy esetben egy zaklatott, szomorú férfi lépett oda hozzá az előadás után. Elmesélte, hogy a kisfia haldoklik, talán a reggelt sem éli meg, egyetlen kívánsága, hogy találkozhasson Zoli bohóccal. A férfi persze szabadkozott, hogy munkásember így nem tud fizetni az előadásért. Hirsch pedig elment a nyomorúságos, petróleumlámpával bevilágított lakásba és hajnalig szórakoztatta a nagybeteg gyereket. Másnap aztán arra gondolt, biztosan a túlvilágon van már szegény, amikor is boldogan rohant a cirkuszhoz az előző esti férfi és könnyes szemmel hadarta, hogy a gyerek jobban van, talán meg is gyógyul!
Fotó: Arcanum/Népszabadság
Aztán a II. világháború előtt a származása miatt eltiltották a porondtól, nem léphetett fel többé. Akik éltek, mesélték, hogy Budapest utcáin sokszor látták Zoli bohócot, aki a körfolyosós bérházakban kopogtatott az ajtókon a saját kiadású önéletrajzi kötetével, hogy éhen ne haljon. Sokan azok közül, akik néhány éve még a ligetben kacagtak az előadásain, ajtót sem nyitottak, mikor meglátták. Volt, aki étellel kínálta, ám Hirsch nem fogadta el. Csak a könyv árát vette el és minden kötetet dedikált. Mivel kötelező volt a sárga csillag viselése, csinált magának egyet, de kisebbet a szabványnál. Ez lett a veszte is, mivel szabálytalan csillagviselés meg az engedély nélküli könyvterjesztés miatt internálták 1944-ben. Szokás szerint próbálta humorosan felfogni az esetet és azzal védekezett, azt hitte, törpének kisebb sárga csillag is elég. Nem nevettek rajta…
A világhírű cirkuszos Auschwitzba került. Azt beszélik, arra kényszerítették, hogy portásegyenruhában és cilinderben álljon a lágerben és minden SS-tiszt előtt kalapon lengessen. Nem tudni mikor untak rá a kegyetlen, embertelen játékra a németek és azt sem, hogy pontosan mikor ölték meg a világhírű cirkuszost, aki csupán 59 éves volt, mikor a lágerbe került. A saját kiadású önéletrajzi könyvéből – Kisember nagy élete – néha akadt egy-egy példány az antikváriumokban. Vegyenek belőle.
Biztosan örül majd neki ott fent, egy apró emberke…
