Még mindig csak 62 esztendős. Antonio Banderas élete maga a csoda, ám a slusszpoén még hiányzik belőle. A hőn áhított Oscar-díj.
Pedig a spanyol színész alighanem megérdemelné az arany szobrocskát. Olyanok akartunk lenni, mint ő. Olyanok akartunk lenni, mint El Mariachi, a hosszú hajú, bátor hős, aki bárkit lekaszabol, s aki megmenti a világot. S aki mellett persze olyan szépség bukkant fel, mint Salma Hayek. A Desperado kultikus film volt 1995-ből. A Los Lobos zenéje, a látványos képsorok és legfőképpen Antonio Banderas sármja, magával ragadó játéka tette világhírűvé a mozit.
Banderas pályafutásának talán ez volt a csúcspontja. Pedig azelőtt és azt követően is meghatározó filmekben játszott. Eredetileg nem is színésznek, hanem focicsatárnak készült. Málaga, a gyönyörű, különleges hangulatú andalúziai kikötőváros büszke lehet szülötteire. A Földközi-tenger partján fekvő településen látta meg a napvilágot a zseni, Pablo Picasso és 1960. augusztus 10-én Antonio Banderas is. Őt két évvel később követte az öccse, Francisco. Az édesanya tanárnőként kereste a kenyerét, az édesapja pedig visszavonult titkosrendőrként tengette a napjait, merthogy ezt a nem hétköznapi foglalkozást űzte a Franco-diktatúra alatt.
A két fiú álmodozásokkal teli gyerekkora nagyobb kilengések és látványos balhék nélkül telt. Nem keveredtek titkos galeribe, és egyetlen éjszakát sem töltöttek bármiféle csínytevésért a helyi rendőrségi őrszobában. Antonio azt gondolta, hogy egyszer a spanyol futball-válogatott tagjaként majd győztes gólt szerez a világbajnoki döntőben. Ügyesen terelte a lasztit, és nagy jövőt jósoltak neki. Aztán 14 éves korában a sors másként döntött. Nem volt az lélekemelő pillanat, ehelyett komoly fizikai fájdalommal járt. Merthogy egy focimeccsen eltört a lába. Súlyos sérülés volt az, amely véget vetett az álmainak és futballpályafutásának. Miközben gyógyult, akkor látta a Hair című musicalt az egyik málagai színházban és olyan hatással volt rá, hogy eldöntötte: inkább filmsztár lesz belőle. Ráadásul akkoriban halt meg Franco, a spanyol diktátor, s onnantól kezdve a spanyol művészvilág, a színházak, a készülő filmek jókora szabadságot kaptak. Kinyílt megannyi kapu, és a szabadság illata jött be rajtuk. Így aztán Antonio a középiskola után beiratkozott egy főiskola drámatagozatára. S hogy mennyire komolyan gondolta a színészmesterséget, azt tökéletesen bizonyítja, hogy már ifjonti fejjel csatlakozott egy vándortársulathoz. Igazi vándorszínész lett belőle, még ha nem is konflissal járta az országot, és szórakoztatott folyamatosan.
Aztán 1981-ben jelentkezett a spanyol Nemzeti Színház meghallgatására. Madrid, a spanyol főváros lüktetése lenyűgözte, magával ragadta. A tehetsége pedig bejuttatta a hőn áhított intézménybe. Pénzt viszont még alig-alig keresett, így hol pincérként, hol fotómodellként kutatta fel a betevőt. Sármjára, feltűnő külsejére persze azonnal felfigyeltek. Elsősorban a hölgyek. Így aztán Antonio 27 esztendősen megnősült. A szerencsés kiválasztott Ana Leza volt, a szép színésznő. A magánélete úgy tűnt révbe ért, ám a kirobbanó filmes sikerhez kellett Pedro Almodóvar, a híres rendező, aki megnézte Antonio egyik színpadi alakítását. Megnézte és megvárta az előadás végén, és azt kérdezte tőle: filmezünk együtt?
Antonio boldogan bólogatott, és onnantól kezdve megszámlálhatatlan filmben szerepelt. A statisztikák szerint több mint 30 spanyol alkotásban játszott kisebb-nagyobb szerepelt. A nyolcvanas évekre már országosan ismert, népszerű színésszé vált Antonio Banderas – aki épp Almodóvar ötletére biggyesztette oda az s betűt a Bandera családi név mögé. De a világhírhez azért szükség volt Amerikára. Antonio akkor járt először a tengerentúlon, amikor a spanyol filmintézet filmhetet tartott New Yorkban. Megannyi híresség jelent meg ott, Madonna például valóságos rajongójává vált Banderasnak. Aki aztán be is került az 1991-ben készült, Madonnával az ágyban című filmbe. A forgatás különlegessége, hogy Antonio akkoriban még egy szót sem beszélt angolul. De ez sem zavarta őt, hogy elvállalja A mambo királyai című film egyik fontos szerepét. Fonetikusan magolta be a szöveget és fogalma sem volt róla, hogy mit beszél. Mégis egyre feljebb került a ranglétrán. Játszhatott Tom Hanks, Tom Cruise, Brad Pitt és Sylvester Stallone társaságában, majd azzal a Melanie Griffith-tel, akivel a Hárman párban című vígjáték forgatása alatt egymásba szeretek. Antonio elvált, majd elvette feleségül a gyönyörűséges Melanie-t, aki nem sokkal később egy cuki kisbabával ajándékozta meg. Akkoriban készült az Evita is, Madonnával és Antonióval a főszerepben, majd jött a Zorro álarca.
Antonio Banderas ekkor mára az egyik legtöbbet kereső, legtöbbet foglalkoztatott világsztár volt. A spanyol, aki meghódította Amerikát. Aztán az álompár egyszer csak elvált. Banderas és Griffith kapcsolata zátonyra futott, külön úton indultak tovább, de a mai napig jóban vannak. A jóképű színész körül újra megjelentek a hölgyek, Ámor nyila pedig a Cannes-i filmfesztiválon fúródott bele a szívébe. Ott találkozott Nicole Kimpel-el, a nála 24 esztendővel fiatalabb, Németországban született és hét nyelven beszélő csinos hölggyel. Antonio később azt mondta: „Először az ikertestvérén akadt meg a szemem, nem is hezitáltam szóba elegyedni vele. De amikor Nicole megjelent, a szívem kihagyott egy ütemet. Pontosan ugyanúgy néznek ki, de valami oknál fogva mégis különlegesebb hatást gyakorolt rám.”
Nicole onnantól kezdve fogta és fogja Antonio kezét azóta is. S milyen jól teszi: egyszer az életét is megmentette, merthogy Banderas 2017-ben infarktust kapott. Nicole tudta mi a teendő, a színész túlélte a súlyos krízist. És idén ünnepelheti a 63. születésnapját. Szinte minden álma teljesült. Egyet kivéve. Oscart még nem kapott.
Talán az is összejön idővel…
