A fiatal magyar írók és költők egyik legnagyobb mecénásaként emlékezhetünk Baumgarten Ferencre, de azt már kevesen tudják, hogy a halála után a két dúsgazdag testvére megtámadta a végrendeletet.
Baumgarten Ferenc 1880 novemberében született, tehetős családban, hiszen az édesapja, Baumgarten Leó közismert polgára volt Budapestnek, a földbirtokai pedig komoly bevételt termeltek. A fiatal fiút az üzletnél sokkal jobban érdekelte az irodalom és a történelem, így ebbe az irányba indult. Megtehette, hiszen az édesapja révén komoly örökséghez jutott, csakúgy, mint a másik három testvére, Ignác, Sándor és Erzsébet. Történészként végzett, de az irodalom és az esztétika vonzotta leginkább, rendszeresen publikált a Budapesti Szemlében és a Századokban, 1908-ban pedig a Nyugatban jelent meg egy tanulmánya.
Fotó: Arcanum/Magyar Nemzet/Wikipedia
Nem tartozott a közismert, ünnepelt írók közé, ami viszont egyáltalán nem bántotta. Idővel aztán a német irodalom felé fordult, s 1910-ben úgy döntött, hogy Németországba költözik. Münchenben és Berlinben is élt, a szalonjában pedig idővel a legnevesebb német írók és költők fordultak meg, mint például Thomas Mann és Rainer Maria Rilke. Rendszeresen hazalátogatott, s ilyenkor a család Mende melletti birtokán szállt meg. A Nyugat híres írójával, Babits Mihállyal az irodalom kapcsán kezdett levelezésbe, majd több évnyi levélváltás után, 1923-ban személyesen is találkoztak, s lettek barátok. Babits visszaemlékezése szerint egy hosszú délutánon, majd késő éjjelig beszélgettek az irodalom nagy kérdéseiről. Babits mellette az ügyvédje, dr. Basch Lóránt állt hozzá a legközelebb a pestiek közül.
1927 januárjában jött aztán a váratlan hír, Baumgarten Ferenc, csupán 46 évesen meghalt Tátrafüreden. Mint kiderült, tüszős mandulagyulladás miatt dőlt ágynak, a betegség szövődményei pedig a halálát okozták január 18-án. A neve a lapok gyászrovatába került, s kevesen gondolták volna ekkor, hogy hamarosan minden újság a címlapján hozza a történetét. Baumgarten Ferenc ugyanis a végrendeletében úgy döntött, hogy a tetemes vagyonából, a megóvott apai örökségből egy alapítványt hozzanak létre a fiatal és tehetséges magyar írók és költők anyagi támogatására. Mivel az irodalomnak és a történelemnek szentelte az életét, ráadásul soha nem házasodott meg, a testvéreivel pedig alig tartotta a kapcsolatot, a közelállók nem csodálkoztak a végrendeleten.
Fotó: Arcanum/Pesti Napló
A nemes gesztust mindenki értékelte, kivéve a még élő két testvérét, Baumgarten Ignácot, a dúsgazdag földbirtokost és a nem kevésbé tehetős bankárt, Baumgarten Sándort. Ők ugyanis megtámadták a végrendeletet, ráadásul azzal a felkiáltással, hogy az elhunyt testvérük a végrendelkezés idején nem volt beszámítható elmeállapotban. Annak ellenére is ügyvédhez fordultak, hogy tudták, ezzel megtépázzák az elhunyt testvérük emlékét. Nem törődtek vele. Ráadásul nem csak itthon, Németországban is perre mentek, mivel híre jött, hogy Baumgarten Ferenc a müncheni villáját a bejárónőjére, Stein Ágostonnéra hagyta. A Németországban élő magyarokat felháborította a testvérek állítása Baumgarten elmebetegségéről és az író emlékének meggyalázásaként élték meg a híreket. Baumgarten még az életében nem kevés pénzzel támogatta amúgy a berlini magyar intézetet és a tekintélyes könyvtárának jelentős részét a berlini Collegium Hungaricumra hagyta.
Itthon is célkeresztbe kerültek az örökségért harcoló testvérek. A Nyugat hasábjain Schöpflin Aladár például a következőket vetette papírra: „Ha kell arra bizonyíték, hogy Baumgarten Ferenc milyen távol állott vérrokonaitól, az erkölcsnek és érzésnek milyen végtelensége választotta el tőlük, akkor a hagyatéka ellen indított per a leghatásosabb bizonyíték. Az igaz ember emlékét kíméletlenül megtámadja a pénzvágy.” Még az ünnepelt német író, Thomas Mann is szót kért: „Abszurdum az a feltevés, hogy Baumgarten nem lett volna szellemileg teljesen normális.” Baumgarten Ferenc temetése a Fiumei úti sírkertben volt. A búcsúztatáson ott volt a házvezetőnője is. Eljött és a Magyarország című lapnak is hosszan nyilatkozott. Mint elmondta, 1915-ben került az író mellé, aki akkor komoly betegséggel küszködött. Ő ápolta hónapokon keresztül, s utána ott maradhatott a müncheni villában. Azt is elmondta, a villa elegánsan volt berendezve, tele értékes műemlékekkel és több ezer kötetes könyvtárral.
Fotó: Fiumei úti sírkert
A két testvér végül nem járt sikerrel, peren kívül csak az örökség töredékéhez tudtak hozzájutni és a pénz nagy része a Babits-Basch kettős által vezetett Baumgarten alapítványhoz került. Az első évben többek mellett Tersánszky Józsi Jenő és Juhász Gyula is Baumgarten-díjat kapott, s egészen 1949-ig létezett a díj, amelyet nem is olyan régen újra életre hívtak. 1929-ben, a nemes lelkű író halála után két évvel a síremlékét is felavatták, amit a híres művész, Beck Ö. Fülöp készített. Az ünnepségen természetesen ott volt Babits Mihály is és többek mellett Móricz Zsigmond is beszédet mondott. Azt az embert méltatták, aki talán a legtöbbet tette mecénásként a magyar irodalomért, és akit a saját testvérei neveztek elmebetegnek a halála után…
Nyugodj békében, Baumgarten Ferenc!
