Azt mondják rá, örökifjú. És aki ismeri őt, az pontosan tudja, hogy ez nem afféle udvarias, elkoptatott közhely. Aki immár 75 évesen is rendszeresen lovagol, fát vág, és a természet lágy ölén él, az pontosan tudja, mi a hosszú élet receptje.

A Thália Színház társalgójában, azon az üvegasztalon csúsztak a játékosok, és dúltak az indulatok. Mindenki nyerni akart gombfociban. Mikó István, Kozák András, Végvári Tamás és Benkő Péter vívott ádáz csatákat. Kazimir Károly tehet mindenről. A zseniális rendező ugyanis parancsba adta, hogy minden szereplőnek ott kell lennie a színházi próbákon, így előfordult, hogy napokig kellett várniuk, mire a világot jelentő deszkákra léphettek. Így gombfociztak naphosszat. Ezt is lehet irigyelni Benkő Pétertől.

A Játék a múzeumban című filmben 1965-ben. Benkő Péter jobbról a második.
Fotó: Arcanum/Film Színház Muzsika

De lehet az erdő csendjét is, a zöld, barna, sárga színárnyalatokat, az állatok közelségét és azt a hihetetlen harmóniát, amelyet mindez együtt adhat. Alighanem Homokterenye tehet mindenről. A Nógrád megyei falu, ahol a nagyszülei éltek, s ahol gyerekként annyi, de annyi élményt gyűjtött. A bandázást a helyi fiúkkal, a pecázást, a bánya közelségét, ahol árgus szemekkel lesték, ahogy a fáradt, szénporos bányászok olykor megpihennek és cukrot szórnak a zsíroskenyér tetejére, hogy bírják a melót. A küzdelmet az életben maradásért. Homokterenyén érte az első trauma is: gyerekként belebámulni a halál arcába, felfogni, hogy a széken ülő nagypapa már odaát van és épp repül, suhan a Mennyország felé. A gyerekkori élmények hatására vásárolt évekkel ezelőtt egy tanyát a főváros közelében, hogy a harmadik feleségével, Klaudiával, a gyönyörű, harminc évvel fiatalabb párjával kettesben legyenek. Távol a világ zajától. Kettesben, szeretetben, egymás kezét fogva a természetben.

De lehet irigyelni Benkő Péter filmszerepeit is. Gyerekként tátott szájjal lestük A koppányi aga testamentumát, s azt gondoltuk, de szép is lehetett akkoriban éni, végvári vitéznek tanulni, a lovat szőrén megülni. Egyszóval bátornak lenni. Kultikus film volt az, amelybe úgy kerülhetett bele, hogy a filmesek az ő iskolájában kerestek sportos fiúkat. Mivel öttusázott és jó kiállása volt, nem sokkal később már a Mosonyi utcai rendőrlaktanyában találta magát, ahol megtanították lovagolni. Talán ezért is kaphatta meg akkor az a vékonydongájú, angyalarcú fiatalember élete első főszerepét. Akkor már tudta, hogy színész lesz, akkor már hivatásként, sőt szerelemként gondolt erre a mesterségre.

A koppányi aga testamentuma után a lapok címlapjára került.
Fotó: Arcanum/Film Színház Muzsika

Irigyelni lehet Benkő Pétert az édesapja miatt is. Rengeteget tanulhatott és sok mindent kapott a híres színésztől, Benkő Gyulától. Sokszor megkérdezték tőle, hogy mennyire egyengette az útját a híres-neves édesapja. És erre azt mondta egyszer: „A színészt sokszor elszakítja az életformája a családtól. Az én apámnál nem így volt. Nála tapintatosabb, udvariasabb, másokat tisztelő emberrel azóta sem találkoztam. Ő egy korszakos színész volt a színész aranycsapat tagja, aki sokáig nem mert eljönni megnézni a színpadon. Aztán egyszer Kazimir Károly szólt neki, érdemes lenne megnéznie engem a Bánk bánban, ahol Ottót játszottam. Apám eljött, megnézte, s máig emlékszem, annyit mondott: fiam ez jó volt…”

Benkő Péter igazi hősszerelmes típus volt. Jóképű, sikeres, naponta kapta a szerelmes leveleket. De azért, amit átélt az első nagy szerelme elvesztésekor, azért nem irigyelheti senki… Varga Katalin váratlanul és fiatalon halt meg. Megdöbbentő drámai körülmények között, amikor 1975-ben egy Malév gép lezuhant Budapesten. Légiutas-kísérőként dolgozott a gépen. Benkő Péter jóval később azt mondta a szerelme elvesztéséről: „Teljesen kikészített a halála. Képtelen voltam elfogadni, hosszú időbe telt, míg valamelyest magamhoz tértem. Mikor azon a napon este bejött egy Malév-egyenruhás ember a színházba és engem keresett, egyből tudtam, hogy nagy a baj. A legtragikusabb az egészben, hogy Kati a következő hétfőtől már egy ferihegyi boltban dolgozott volna, s azt mondta, ez lesz az utolsó repülőútja…”

Benkő Gyula (balra) és Benkő Péter közös jelenetben az Egri csillagok forgatásán.
Fotó: Arcanum/Film Színház Muzsika

Benkő Péter nem csak a filmvásznon és a színpadon alkotott maradandót, hanem szinkronszínészként is. Olyan sztároknak adta a hangját, mint Max von Sydow, Michael Douglas, vagy éppen Terence Hill. A Fekete város, a Különös házasság és az Egri csillagok emblematikus színésze ma ünnepli a 75. születésnapját. S habár az évtizedek az ő bőrét is barázdálták, nekünk ma is az a végvári vitéz, aki szőrén megüli a lovát.

Boldog születésnapot, Benkő Péter!

Előző cikkAKINEK A NÉZÉSE LETT A VÉDJEGYE: MA 92 ÉVES A LEGENDÁS CLINT EASTWOOD
Következő cikkÁLMÁBAN VÉGEZTEK AZ ÜNNEPELT MAGYAR SZÍNÉSZNŐVEL ÉS LÁNYÁVAL