A Park szanatórium 71-es számú szobájában, hosszú szenvedés után örökre elaludt egy asszony, aki rettegett a haláltól. Hatvanegy éves volt és gyógyíthatatlan beteg. Brüll Adél.
Tudta, hogy meghal, félt tőle, talán ezért rendelkezett arról is, hogy miután utoljára vesz levegőt, az élettelen testét még hagyják pihenni egy kicsit a szanatórium szobájában. Néhány évvel korábban egy súlyos trombózisból még felépült, ám most nem volt visszaút. Azt is tudta, hogy a másnapi újságok azt írják majd, hogy meghalt Léda, Ady Endre egykori szerelme és nem azt, hogy elhunyt Diósy Ödönné, született Brüll Adél. 1934. január 18-át írtuk ekkor, ám 34 évvel korábban kezdődött minden. 1900 márciusában, az akkor 23 éves Ady Endre Fantom című verse volt az első, amit Brüll Adél olvasott a nagyváradi lapban. Egy tengerparti villa teraszán került a kezébe az újság, hiszen a férje, a jómódú kereskedő, Diósy Ödön a nagyváradi kötődésük miatt ezt a lapot is járatta. Adél ült a teraszon, elolvasta a verset és pillanatok alatt magával ragadta a számára ismeretlen költő vadsága, szenvedélyessége.
Brüll Adél, a gazdag nagyváradi zsidó családból származó, számtalan nyelven beszélő, művelt, elegáns dáma két évvel korábban mondta ki az igent Diósynak, a gazdag kereskedőnek. A koránál talán többnek látszó, kicsit molett hölgy úgy viselkedett, mint egy igazi díva. Ady Endre is a rabja lett. Három évvel később, 1903 szeptemberében találkoztak először Nagyváradon. Brüll Adél ekkor már kereste az alkalmat, hogy találkozhasson az írásaiban vulkánként kitörő Ady Endrével, aki öt évvel volt fiatalabb nála. 1903 szeptemberében ismerkedtek meg, hogy ott, abban a pillanatban útjára induljon egy gyötrő, felemelő, fájdalmas és mézédes szerelem. Ady számára imponált a művelt, modern nő, aki egyszerre lett a múzsája, anyja és szeretője. Adélt pedig lenyűgözte Ady nyers ősereje és a kivételes tehetsége. Mindamellett Brüll Adél sosem akarta elhagyni a férjét. Korábban sem, amikor Diósy súlyos anyagi gondokkal küszködött. Amikor Adél családja a válást erőltette, a következő levelet küldte az apjának: „Édes, drága Apukám! Most vettem leveledet és abból látom, hogy könyörtelenek vagytok (…). Még egyszer és utoljára kijelentem, hogy én Ödönt semmi áron és semmi körülmények között elhagyni nem fogom. Tehát ha ő bajban és szerencsétlenségben van, én is abban leszek.”
A nagy kalapos dáma volt az, aki bevezette a párizsi mindennapokba a Ady-t, ő ismertette meg az új művészeti irányzatokkal és nála nyert megnyugvást a testiség terén is. Valóban héja nász volt ez az avaron. 1907-ben Brüll Adél egy leánygyermeket hordott a szíve alatt. A kislány azonban augusztusban halva született. A kortársak egybehangzó véleménye szerint a kicsinek Ady volt az édesapja. A gyermek örök kötelék lehetett volna közöttük, ám így csak egy újabb törés a viszonyukban. Aztán az asszony féltékenysége végképp kikezdte a kapcsolatukat. Tegyük hozzá, nem volt alaptalan az érzés… 1912-ben Ady leadta a Nyugat folyóiratnak az Elbocsátó, szép üzenet című versét, amelyben megölte a szerelmüket.
Adél képtelen volt belenyugodni abba, hogy Ady elhagyta, 1913. május 5-én levelet írt a költőnek. „Végtelenül, kimondhatatlanul, halálosan szeretném magát még egyszer látni egypár pillanatra”- írta a levélben, ám soha többé nem láthatta Ady-t. Az elhagyott Léda azt is nehezen vette tudomásul, hogy Ady új múzsát talált magának, Boncza Berta személyében. Erről tanúskodik egy levél is, amelyet egy jó ismerősének írt: „A neve Bertuka de Boncza, minisztertanácsos lánya. Érdeklődtem utána, vékony, kis leány, sovány, mint egy esernyőnyél, elől-hátul szekszuállis duzzanatokkal..”
1914-ben Diósy Ödön és Brüll Adél Párizsból Budapestre költözött a háborús helyzet miatt, s itt is éltek. Kezdetben az Andrássy úton, majd a Bajza utcában, s 1925 nyarán Gödöllőn, az Erzsébet királyné úton vettek egy 12 szobás villát. Hetente kijártak, s minden nyarat ott töltöttek. Ady Endre 1919 januárjában halt meg. Brüll Adél később azt mesélte, megérezte, hogy a korábbi nagy szerelme meg fog halni. Álmában ugyanis megjelent és bocsánatot kért tőle. Másnap pedig jött a hír, hogy elhunyt a költőfejedelem. Adél idősebb korában visszavonultan élt a férjével. Lovagolni járt, mellette pedig a gödöllői villában tartott kutyáival foglalkozott. Volt, hogy tizenhat eb volt a háznál egyszerre. Adyról szinte sosem beszélt. Még társaságban sem. Más talán könyvet írt volna, ám ő magában tartotta a fájdalmát, inkább eltemette.
Még nem érintette meg a halála szele, mégis végrendeletet írt, amelyben a gödöllői villát a két húgára, Bertára és Margitra hagyta, azt ugyanis Brüll-vagyonból vették. Amikor aztán 1934. január 18-án meghalt, a férje nem vette figyelembe ezt a végakaratot, hanem azt mondta a testvéreknek, hogy Adél kérése annyi volt, hogy havi pénzzel támogassa őket. Aztán nem sokkal később Diósy Ödön is meghalt (őt Nagyváradon temették el), az ő családjára szállt a villa, a két Brüll-lány pedig egy időben utcára került, mert nem tudták fizetni a pesti lakásuk bérleti díját.
Brüll Adél temetésén a mai Fiumei úti temetőben kétszázan vettek részt. Az elhunyt asszony nem kért hosszú ceremóniát, csupán néhány gyászdalt. Ott volt a gyászolók között Boncza Berta, vagyis Csinszka is. Más kérdés, hogy a koszorúját a szertartás végén levette a sírról Diósy Ödön. A Fiumei úton ma is látható síremléket később állították Brüll Adél tiszteletére. Ott alussza örök álmát a megsebzett múzsa. Nem messze Ady sírjától…
