TŰZBEN ELÉGETT ÉLMÉNYEK: 21 ÉVE GYULLADT KI A BUDAPEST SPORTCSARNOK

 A riasztás hajnali 5 órakor érkezett. A Hold unottan bukott le a horizonton, amikor az ügyeletesek észlelték a bajt. Nem volt mire várni, és 5 óra 7 perckor a Fővárosi Tűzoltó-parancsnokságról négy, fecskendővel felszerelt gépjármű, no meg egy magasból mentő kocsi indult útnak. Vijjogó, sivító szirénahang töltötte be az alvó fővárost, felriasztva legszebb álmából az embereket.

Aztán jöttek az újabb és még újabb jelzések, így aztán a hírközpont immár III-as fokozatúnak minősítette a készültségi állapotot – ez azt jelentette, hogy újabb hat gépjármű indult útnak. Összesen ötven tűzoltóautó indult harcba az egyre inkább elburjánzó lángokkal szemben… „Öt óra után néhány perccel csörgött a telefonom, ami már önmagában furcsa volt. A metróállomástól hívtak, s azt mondták, nagy a baj, ég a BS. Gyorsan odaértem. Először leblokkoltam, fizikailag és szellemileg egyaránt. Láttam, hogy mi történik, de nem tudtam felfogni…”

Németh Ferenc, az akkori létesítményvezető nyilatkozta ezt később. Ő is megdöbbenve állt az óriási épület, a főváros, sőt az ország büszkesége előtt: a Budapest Sportcsarnok több volt, sokkal több nekünk, magyaroknak, mint egy sportlétesítmény.

A tűzoltók pillanatok alatt a helyszínre érkeztek, és megkezdték a mentést. Kintről akkor még semmi sem látszott, ám bent a küzdőtéren már hatalmas lángokkal a tűz irányított. A karácsonyi vásár pavilonjai égtek, s a lángok gyorsan, feltartóztathatatlanul terjedtek. A sportcsarnok belseje néhány óra alatt a tűz áldozata lett – elégetve mindent, és még annál is többet, amit nekünk ezt a kultikus hely jelentett…

Már az 1940-es években tervbe vették egy nemzeti sportcsarnok építését. Mi több, még a helyét is kijelölték. Csakhogy a háború pusztítása aztán a rendszer spórolása alaposan kitolta az álmok, a tervek megvalósítását. mert miközben felépítették a grandiózus méretű Népstadiont, már nem maradt erő, kapacitás, s tán akarat sem hogy mellé tegyék a kistestvért. Aztán a hatvanas évek elején a Magyar Testnevelési és Sport Tanács felkérte a Középülettervező Vállalatot, hogy készítse el egy tizenötezer néző befogadására alkalmas sportcsarnok tanulmánytervét. Elkészült – aztán megint nem történt semmi. Újabb esztendők múltán már csak egy tizenkétezres csarnokról volt szó, amelyet aztán Gulyás Zoltán építész annak rendje és módja szerint megálmodott.

Háromszázötven-millió forintra becsülték a költségeket. Csakhogy a pénz, de még ennek töredéke sem állt rendelkezésre. Arról nem is beszélve, hogy a magyar építőipar, amely mint Rodolfo, úgy varázsolta elő az újabb és még újabb lakótelepeket, már nem tudott megbirkózni egy olyan kihívással, hogy egy százhúsz méter fesztávolságú tetőszerkezetet készítsen.

De a sportcsarnok ötlete nem került le a napirendről, sőt, hazai mérnököket küldtek tanulmányútra. Így aztán megnézték például a bécsi Rad Hallét, sőt, még egy teheráni sportcsarnokot is, hogy aztán mégiscsak maradjanak a politikailag legkorrektebb megoldásnál: a leningrádi Jubileumi Sportpalota utánzásánál. Ez lett az úgynevezett kiindulási alap, aztán Kiss István mérnök hozzátette a magáét, és a csarnok végül is nem lett úgynevezett kaukázusi import.

Hihetetlen, de az építési engedélyt december 15-én adták ki. Aztán december 15-én égett le a Budapest Sportcsarnok. A két nap között sok-sok év telt el, az építkezés négy éven át zajlott, még végül 1982. február 12-én átadták a tizenkétezer négyzetméter alapterületű épületet, amelynek a teteje százhúsz-százhuszonhét méter átmérőjű volt, befogadóképessége pedig tizenkétezer-ötszáz fő.

Az első esemény egy Magyarország–NDK atlétikai viadal volt. Modern, minden igényt kielégítő multifunkcionális csarnok volt a maga idejében, ám később akadtak nehézségek, például az 1988-as műkorcsolya vb-n egyszerűen leállt a hűtőberendezés, és majdnem elolvadt a jég. Aztán később egy teremcross viadalon a kipufogógáz beszorult a csarnokba, ezt a vészhelyzetet is meg kellett oldani valahogy.

De imádtuk a BS-t. Imádtuk, hogy idevarázsolja nekünk a sportvilág és a zenei élet világklasszisait. Rendeztek itt női kézilabda világbajnokságot, fedett pályás atlétikai Európa-bajnokságot, C-csoportos jégkorong vb-t, fellépett itt a Harlem Globe Trotters kosárlabda-cirkusza. De szurkolhattunk teremlabdarúgó-meccseken, tapsolhattunk kosárlabda BEK-döntőn, rövidpályás gyorskorcsolya Európa–kupán. S a koncertek, édes istenem, micsoda koncertek! A Dire Straits például négyszer lépett fel a BS-ben, maga volt a mámor. De énekelt nekünk Elton John, Tina Turner, a Tolking Heads, Johnny Cash, Carlos Santana, Demis Roussos, Falco, a húrok közé csapott a Deep Purple, a Spandau Ballet, a Genesis, Led Zeppelin, a Yes, a Metallica, az Europe, a Cool and the Gang, a Pet Shop Boys. Finoman zongorázott Richard Clayderman. S persze a hazai zenei élet színe-java.

Kevesen tudják, de a BS egyszer már csaknem a tűz martaléka lett: 1984. január 21-én a sportcsarnok árkádja alatt csaptak fel a lángok, és átterjedtek az épület alagsorának néhány helységére. Akkor is pillanatok alatt kiértek a tűzoltók és rövid időn belül sikerült lokalizálniuk a tüzet. A kár több millió forint volt.

Ami 1999. december 15-ének hajnalán történt, az már meghaladta a fővárosi tűzoltók erejét. Hiába küzdöttek, már-már emberfeletti módon a lángokkal, a küzdőtéren rendezett karácsonyi vásár pavilonjain és portékáin gyorsan vágtattak a lángnyelvek. Az épületben tizenhatan tartózkodtak, őket szerencsére sikerült kimenekíteni. Az épület szerkezete a tűz során olyan sebet kapott, amely meggátolta az újjáépítést. Nem volt értelme a romokból újat varázsolni. A kár tíz milliárd forint körüli összegre rúgott. A Budapest Sportcsarnok dolgozói abban reménykedtek, hogy majd minden a helyére kerül, a szó szoros és átvitt értelmében is. Merthogy volt olyan gyakorló jégcsarnok az épületben, amely tovább működött és akadt olyan épületrész is, amely nem sérült. Ám a kormány a következő év elején határozatban döntött arról, hogy el kell bontani a romokat.

„Természetesen nagyon érdekelt mi történt. Minden kutatási fázisban ott voltam, de nem tudták pontosan megállapítani az okokat. Először gyertyára gyanakodtak, de azt kizárták, ahogyan az elektromos tüzet is. Több tűzgóc volt, az láttam, mert mutatták a tűzoltók. Annyit biztosan állíthatok, hogy mi elláttuk a felelősségünket, mind biztonsági mind tűzvédelmi szempontból. Valószínű, hogy már nem derülnek ki részletek, de lehet, hogy nem lennék boldog ember, ha tudnám mi történt pontosan…”

Németh Ferenc mondta ezt elkeseredve – egykori munkahelyét a BS-t gyászolva. S mi sport és zenerajongók is gyászoltuk a tűz martalékává vált legendás épületet. Hogy aztán néhány év múlva a füstölgő romok helyén egy vadonatúj létesítménybe mehessünk. A Papp László Sportaréna sportnyelven szólva átvette a stafétabotot. Ultramodern sportcsarnok. Szeretjük azt is, ám a BS valahogy jobban a szívünkhöz nőtt és 1999. december 15-én (napra pontosan 21 éve) nem csak a Budapest Sportcsarnokot sirattuk, hanem a tűzben elégett élményeinket is…