Zseniális festő és jó humorú ember volt. Egy alkalommal 25 palack borért azt is elintézte, hogy eleredjen az eső Kecskeméten. Következzék Roskovics Ignác élete, akinek több csodás alkotás mellett a Budavári Palota eredeti Szent István-termének királyportréit is köszönhetjük.
Egy felvidéki kis faluban, Szalókon született 1854-ben. A családja mélyen vallásos volt, ő pedig már egészen fiatalon rajongott a festészetért, így nem csoda, hogy bibliai témájú képeket készített. Huszonhat évesen egyházi festészeti ösztöndíjat kapott, négy évvel később, 1884-ben pedig már Ferenc József császárnak is feltűnt a magyar festő tehetsége és megvásárolta tőle az Ebéd előtt című alkotását.
Ekkoriban főleg oltárképeket készített, majd 1885-ben más műfajban is maradandót alkotott, amely meghozta az országos ismertséget. A Pici piros alma című festménye olyannyira sikert aratott – egy parasztlány látható a képen, aki almát szed a kötényébe –, hogy még évtizedekkel később is meg lehetett vásárolni nyomatként. Itt derült ki mindenki számára Roskovics sokoldalúsága. Egyre-másra kapta a megrendeléseket, portrékat festett, oltárképeket, mellette pedig jótékonykodott is. 1887-ben a nagy alföldi árvíz károsultjai javára rendeztek jótékonysági eseményt a Városligetben, ahol ő tervezte azt a hintót, amelyen mások mellett a népszerű Blaha Lujza integetett az utca népének, de közreműködött a Segítség-album szerkesztésében is, ahol Jókai Mór volt a szerkesztőtársa.
Jókedélyű, vicces ember volt. Az egyik lap azt is megírta, hogyan bánt az adóhatóság embereivel, mikor betoppantak a Rökk Szilárd utca 39. szám alatt található műtermébe. Miután közölték, hogy adóhátraléka van, tintát és tollat ragadott és leírta, mely festményeket vihetik el, majd konyakkal és szivarral kínálta a hívatlan vendégeket. Az ellenőrök elképedtek a fogadtatáson, az egyikük meg is jegyezte, meglátszik, hogy Roskovics művelt úr, „csakis az ilyentől telik ennyi figyelem.” A festő röviden indokolta a kedvességét: „Tévednek urak. Mivel gyakran el fognak ide látogatni, okos dolog jó barátságban lenni!”
A szenvedélye volt a festészet. 1893-ban a józsefvárosi templomban festett freskókat, s keveset pihent. Mivel a boltozatot egy magas állványon fekve készítette, a hetekig tartó alkotás során megfázott a hideg templomban és tüdőgyulladással esett ágynak. 1897-ben két hónapra a Szentföldre utazott tanulmányútra, a bibliai helyszíneket bejárva merített ihletet a vallásos témájú festményeihez. Roskovics Ignác a következő esztendőben rangos felkérést kapott. Hauszmann Alajos kereste meg azzal, hogy készítse el a nagy magyar királyok egész alakos portréit, amelyek aztán az alapját jelentették a Zsolnay Vilmos műhelyében készült majolikáknak. A Szent István-terem – benne az Árpád-házi királyokat és szenteket ábrázoló alkotásokkal – a II. világháborúban veszett oda. Azonban most, a Nemzeti Hauszmann Program keretében az egykori reprezentatív terem az utolsó részletéig újjászületik, a csodás majolika királyképeket az eredeti festmények alapján újra elkészítik, és augusztus 20-án, a Szent István-terem átadásán a nagyközönség is megcsodálhatja őket.
Roskovics szerette a viccet. Egyszer a kecskeméti templomban festett, amikor egy idős falusi néni lépett be a templomba és azt mondta, egy ilyen nagy művész csak el tudja intézni, hogy hosszú hetek után végre újra essen az eső, mert így nem lesz termés. A falusi asszonyság 25 üveg jófajta bort ígért cserébe. Roskovics mosolyogva megígérte az esőt, s szerencséje volt, hiszen három nappal később zuhogni kezdett Kecskemét felett. A mindig vidám festőművészt később depresszióba kergette az egészségi állapota, ugyanis fokozatosan elvesztette a látását, s teljesen megvakult. Éveken át nem tudott dolgozni, ám végül egy sikeres orvosi beavatkozásnak köszönhetően valamennyire visszanyerte a látását. 1906-ban a pesti Wampetics vendégőben jöttek össze a művész barátai, hogy megünnepeljék a visszatérését. Az összejövetelen ott volt többek között Feszty Árpád és Szinyei Merse Pál is.
Roskovics Ignác sokáig csak a festészetnek élt, aztán halála előtt másfél évvel elvette feleségül Schütz Alojzia Erzsébetet. 1915. november 29-én, 61 éves korában aludt el örökre a súlyos érelmeszesedéssel küszködő művész, akit a Fiumei úti sírkertben helyeztek végső nyugalomra. A pesti Dunakorzón ma is ott áll a szobra, de csak kevesen tudják, hogy ki is volt valójában Roskovics Ignác, a jó humorú és nagyszerű oltárfestő.
Nyugodjon békében!
(További izgalmas, nosztalgikus cikkek a budai Várról és a megújuló Budavári Palotanegyedről a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldalán https://www.facebook.com/nemzetihauszmannprogram)
